Egy merész döntés...

31.Húsleves

Fellépkedtem azon a pár lépcsőfokon ami a teraszhoz vezetett, majd az ott lévő virágtartó alól kivettem a ház bejárati ajtó kulcsát.Amilyen csöndben csak tudtam, beledugtam a zárba a kulcsot, majd elfordítottam jobbra és már kattant is.Kinyitottam az ajtót, ami hatalmas nyikorgással ment végbe, beléptem rajta majd már zártam is vissza.Levettem cipőimet, a kulcsot a kulcstartóra helyeztem és elindultam az emeletre.A sötétség miatt a fal mellett tapogatóztam, majd a nappali felől fény felé kaptam a fejem.A tv ment, némított állapotban.Hezitáltam egy pillanatra, hogy most felhúzzak a szobámba vagy lekapcsoljam a készüléket.Végül az utolsónál maradtam.Közelebb léptem a tvhez, majd mikor a kanapéra pillantottam, a szívem kihagyott egy ütemet és hátra léptem egyet.Totál beszartam, de mikor felismertem az arcvonásokat miszerint a szüleim fekszenek ott átölelve egymást, kifújtam lassan a bent tartott levegőt és a tv mellé léptem, majd kikapcsoltam azt. Így most már csak az ablakon keresztül bejövő kis fény segített a szüleim arcát bámulni.Akaratlanul is elmosolyodtam.Mióta nem aludhattak ilyen nyugodt, otthoni körülmények között.Az tény, hogy nem a legjobb a köztünk lévő kapcsolat az elmúlt években, viszont szeretem őket.Hogyne szeretném, tiszta hülye vagyok...ideje kijózanítanom most már magamat.Teljesen.

A lépcső legalsó fokától még rájuk pillantottam, majd lassan kezdtem lépkedni a fokokon.Az emeleten még sötétebb volt, de szerencsére mikor megérintettem a kezemmel az egyik kilincset, benyitottam rajta és már a szobámban is voltam. Rácsaptam kezeimet a villany kapcsolóra, és a hirtelen jött fénytől összeszorítottam a szemeimet.

-Baszki..-suttogtam magam elé és az egyik kezemet a szemem elé tettem.Nagy gondolkodás után rájöttem, hogy valahogy csak fel kéne frissíteni magamat, így megcéloztam a fürdőszobát.Oda is a leghalkabban mentem be, ahogy csak tudtam.Komolyan mondom, elmegyek kémnek, a fasznak kell járni suliba. Miután sikerült benyitnom, a hideg csempének támasztottam a fejem.Mintha ez segítene...ezután a mosdókagyló felé emeltem a fejem, majd a hidegre állított csapot nyitottam meg. A víz lassan kezdett el folyni, a kezeimet alá helyeztem tölcsér formába, hogy benne maradjon a víz, majd miután ez megtelt, belenyomtam az arcomat. Ezt ismételgettem még jó párszor.Ennek hatására, már nem annyira forgott velem a világ.

Elzártam a csapot, majd megtöröltem az arcomat. Lekapcsoltam a villanyt, és a szobámba mentem. Telefonom kivettem a zsebemből, töltőre dugtam.Ruháimat levettem, egy hosszabb pólót vettem fel helyettük, majd már huppantam is az ágyba.

*

Délben hangos csörömpölésre nyitottam a szemeimet, majd kikeltem az ágyamból.Ajtóm mögül figyeltem a történteket, miszerint Dan éppen próbál feljönni, vagyis inkább felmászni a lépcsőn.Anya a nyomában magyaráz, hogy hogy lehetett annyi esze hogy ennyit ivott.Majd megpillantott engem is.

-Ébren vagy drágám?-kérdezte anya, majd Dan kezét fogta oldalról így segítve őt fel.

-Hagyd csak -lépkedtem le melléjük, majd anya helyett én karoltam át a bátyámat, és megsimítottam anya karját.Hihetetlen hogy még így is, izgul értünk.Ezt eddig nem nagyon mutatta ki mostanában.

-Hell, ekkora bulit a kurva életbe nem rendeztem volna a pasijaid nélkül.- mondta Dan miközben sikeresen megtett három lépcsőfoknyi távolságot.

Kikerekedett szemekkel rántottam rajta egyet.

-Mi az hogy a pasijaim?-néztem rá idegesen.

-Vagy még azóta sem beszéltétek meg hogy mik is vagytok egymásnak?-kérdezte nevetve.

Anya csak felvont szemöldökkel nézte a hallottakat a földszintről.

-Még biztos a pia beszél belőled, majd fent jobb lesz, gyere.-kezdtem el húzni a bátyámat aki- mint a világát sem tudva- ugrotta a lépcsőfokokat a segítségemmel.