Egy merész döntés...

3. A dugó(haha)-

A helyzet egyáltalán nem javult...sőt.Az előttünk lévő kocsisor egy helyben állt, és néhol valamelyik türelmetlen ember dudált párszor.A Nap egyre inkább sütött, így a piros járművünk is vele párhuzamosan forrósodott.A kocsiban lévő légkondi sem segített rajtunk.
-Mondom én...-szólalt meg Amy miközben leállította a motort- itt van valami híresség...
-Hát, biztos nem ingyen cukorkát osztanak...-próbáltam húzni egy kicsit az idegeit, imádott barátnőmnek.

-Ahelyett, hogy cukkolnál kereshetnél valamit amivel legyezhetnénk a pofánkat.-mondta, kikapcsolta biztonsági övét majd a hátsó ülések között kezdett keresgélni.

-A lónak van pofája, baszod.-vágtam oldalba.

Én is ugyan úgy cselekedtem: bal kezemmel több, mint kevesebb sikerrel kiküszködtem az övet, majd a kesztyű tartóban kezdtem kutakodni.

-Áh, végre!-kiáltott fel Amy alig néhány másodperc után, miközben lábai a vezető ülés ablakán támaszkodtak, deréktól lefelé pedig a hátsó ülésen szerencsétlenkedett.

Hátra kaptam a fejem, majd segítettem neki visszaülni az eredeti pozícióba.Szőke hajzuhataga, szénaboglyához hasonlóan éktelenkedett fején.Akaratlanul is felröhögtem.

-Na elmész te a picsá...-kezdett megint eget rengő káromkodásba mikor az ablak felől dörömbölés hallatszott.

Amy szemei az ablakra ragadtak, így én is átfordítottam a fejem.Arcomból kisöpörtem bele éktelenkedő tincseket, majd kezdtem felfogni a történteket.Egy csapat lány állt az autó mellett, az egyik nagyon hevesen verte az ablakunkat.Még akkor is mikor látta hogy észrevettük. Amyre  kaptam a tekintetem aki összeráncolt szemöldökkel nézte, ahogy majdnem betörik a szeretett kocsija ablakát.Szemeim újra a lányokra vezettem akik hadonászva mutatták, hogy húzzam le az ablakot.Így is tettem.

-Segíthetünk?-kérdeztem kissé ingerülten.Nem hiszem, hogy sok ember ilyen jól kezelte volna ezt a helyzetet.

A lányok kissé megilletődve, -ketten még talán a szájukhoz is kaptak- ámulva néztek be a jármű ablakán.Én mindeközben Amyre néztem újra és megráztam a fejem.De az ő fejét is elnézve, ott volt  felette a kérdőjel.

-Beszarok, ő tényleg az!-szólalt meg egy szőke csaj, aki hatalmas lila műkörmeivel egy táblát tapicskolt a kezei között.A mellette lévő társasága egy emberként pillantottak rám.

-Te botlottál bele, pont az előbb Ethanbe!Ezt nem hiszem el!-kiáltott fel, most egy fekete hajú lány, kinek a baseball sapkáján virított a DOLAN TWINS felirat.

-Ugh..Ti is láttátok?Rettentő ciki volt.-mondtam cinikusan felnevetve, mondjuk már eleve kínosan éreztem magam.

-Csinálhatnánk egy képet?Legalább ha már velük nem találkozhatunk.-szólalt meg ismét a baseball sapkás csajszi, miközben két tenyerét egymásnak szorította.

Már éppen kezdtem volna valami kimentő szöveggel, mikor az előttünk lévő sor egy szempillantás alatt elindult.Ez egy isteni segítség.Ezt még a sors is így akarja. Amy vette a lapot a kétségbe esett pillantásaimról, majd a slusszkulcsot elfordítva, azonnal be is indította a motort, majd a gázra taposott.

-Bocsi, majd talán máskor.-kiáltottam ki utánuk, ők pedig egy olyan tekintettel jutalmaztak, mintha én lennék maga az ördög.

Amy éles kanyarokat vetve, iramodott az előttünk gyorsuló autók között, majd végül kiértünk a külvárosba.

-Neked sem cseng  a Dolan Twins?-kérdeztem Amy felé fordulva és az utóbbi szavak kimondása után összerándult szemöldökkel bámultam az előttünk lévő utat.

-Hát nem.-mondta miközben váltott egyet, és gyorsabbra fogta a sebességet.

-De..Akkor most...ő miattuk lehetett ez az egész?-kérdeztem Amy tekintetét fürkészve.

-Fogalmam nincs drágám, de bárki miatt is volt ez a dugó, az kapja be!-csattant fel, amitől röhögésbe torkollott az egész beszélgetés.