Egy merész döntés...

26.A legjobbnak a legjobbtól

*Hell szemszöge*

-Hát itthon vagy babám?-kérdezte egy mély hang a nappali felől közeledve. Apa volt az.
-Itthon..-mondtam majd adtam egy puszit az arcára.
-Úgy örülök,hogy hazaértél.Jót aludtál Amynél?- kérdezte a tekintetem fürkészve.
-Van már barátja?-kérdezte anya kihajolva a nappali felé.
El sem mertem képzelni mi lett volna akkor, ha Dan nem falazott volna nekem. Ha kiderült volna hogy egy befolyásos emberrel voltam,és nála aludtam az éjjel...és hogy a lányuk kezd kapcsolatot létesíteni számukra egy vad idegen csávóval...
-Igen jót aludtam,már amennyit lehetett azon a kemény matracon.-mondtam,és közben azon gondolkodtam hogyan húzhatnám el innen minél gyorsabban a csíkot.-Még nincs barátja, de ami késik nem múlik.-mondtam és elindultam az emelet felé.
-Ilyen gyorsan lerázok minket?-kérdezte apa utánam nézve.
-Majd holnap bepótoljuk,ma nagyon sok dolgom van.-mondtam és becsuktam magam után az ajtómat.
Félreértés ne essék,nem utálom a szüleimet meg nincs is szar viszonyunk,csak nagyon elhanyagolnak minket és már nincs olyan igazi gyerek-szülő kapcsolat közöttünk. Holnap meg még úgyis itthon lesznek. Akkor is tökéletes lesz meghallgatnom hogy éppenséggel milyen híres cégeknél voltak és így tovább...
A szobámon át bámulva azon gondolkodtam,hogy mi lehet Amyvel. Gondolom Dan meghívta meg minden,de rám tuti haragszik. Persze jogosan. Elővettem a telefonom és felhívtam. Vagyis csak próbáltam mert hangposta volt. Fasza... Elmentem a fürdőszobába, levettem a ruháimat a hangfalamon zenét indítottam. Legalább ez a kis idő legyen tökéletes, mielőtt jön az este. Beálltam a zuhany alá és a meleg kart addig-addig állítgattam ameddig az kellemes hőfokú nem lett. Ahogy a meleg,de inkább forró vizcseppek végighaladtak a hátamon, valahogy elgondolkodtam az estén.És persze Ethanről is. Mennyire beleszerelmesedtem ebbe a srácba. De szerintem egyikünk sem tudja mit akar a másiktól. A csap alól kiszállva felvettem a fehérneműimet,majd a tükörben kezdtem magamat vizslatni. Egy elég nagy lila foltot véltem felfedezni a nyakamon.

Ki merte szívni ez a pöcs?

Akaratlanul is elmosolyodtam. Olyan fura ez az egész. Gondolatimat a szobámban lévő telefonom csörgése hessegette el. Felkaptam magamra gyors egy fekete Linkin Parkos pólót,és egy rövid nadrágot,de nem voltam elég gyors. Amire odaértem a csörgés abba maradt. Eth volt az. Mikor már pont rányomtam volna a hívás ikonra, az üzenet ikonja jelent meg.

Eth: csak annyi hogy hazaértem.Ne aggódj értem. ;)

Én:nem volt szándékomban.Tudom hogy vagy te már olyan nagyfiú.Viszont szerintem neked van aggódni valód.

Eth: a címet elküldtem Dannek.Beszéltünk telefonon és mondta hogy helyetted neki küldjem el.Téged úgyis én viszlek. ;)

Eth:Miért kéne aggódnom?Baj van??

Én: Ja hát oké. És mikor is leszel várható, drága?

Én: Nincs baj nyugi,vagyis csak a művedet nézegettem épp az imént.

Eth:nyolc körül,kelet felöl.

Eth: Hát te sem szólhatsz semmit.Nekem is van egy kis „pikásszó is megirigyelné” mestermű  nyakamon.Mintha megvertek volna.

Én: Helyes ;)
Ezután csak  mosolyogtam ott magamban. Megkerestem Dan ajándékát a szekrényembe - ami egy Whiskey csak „a legjobbnak a legjobbtól" felirattal - és próbáltam becsomagolni. Miután bepakoltam a táskámba, felvettem egy rövid farmer nacit egy fekete AHS pólóval és készen is voltam. Tudtam,hogy úgyis széttáncoljuk az éjszakát. Ez a legjobb öltözék ehhez.

*nyolc óra előtt*

Vártam ahogy Eth majd becsenget vagy megcsörget de semmi. Pedig ilyenkor már itt szokott lenni. Lementem a földszintre,ahol apáék a nappaliban üldögéltek és tévéztek. Kinéztem az ablakon és Eth pont akkor érkezett be a kocsival a házunk elé. Elmosolyodtam ahogy megláttam a fekete atlétába feszülő testét, a hozzá passzoló térdig érő farmerral. Elkezdett közeledni az ajtónk felé.

És addig le sem esett...
Mit mondok anyáéknak?Tuti kombinálni kezdenek majd...És Eth már a lépcső fokunk legtetején áll.