Bedőltem az ágyba és a plafont kezdtem bámulni.Annyira elmerengtem a tegnap esti történteken, hogy észre sem vettem hogy folyamatosan pittyeg a telefonom.Erőt vettem magamon, majd a szekrényhez mentem érte.Lehúztam a töltőről és feloldottam a kijelzőt.Amy hagyott nekem 5 SMS-t, és a lehető legtöbb internetes oldalon keresztül próbált meg elérni.Visszaírtam neki, hogy ne aggódjon mivel kutya bajom - azon felül, hogy kavarognak bennem az érzések-,majd jött hamar a válasz hogy ő neki sincs a másnaposságon kívül semmi baja.Miután lecsekkoltam az összes oldalam, és a tegnapi buliról készült képeket is, ismét pittyent a telefonom.Azonnal elmosolyodtam, és gondoltam semmi sincs veszve a tegnap történtek miatt.Azonban mikor megláttam ki is írt, kicsit elszontyolódtam.Scott volt az.Életjelet küldött magáról, és bocsánatot kért a történtek miatt. Persze válaszoltam, hogy ne hibáztassa magát, pihenjen még sokat, mivel azért idő kell a betört orrnak is.Csalódottan dobtam le a készüléket az ágyamra, majd kiindultam a fürdőbe, lemosni magamról végleg az este fáradalmait.Az ajtóban megtorpantam, és az ágyon rezgő telefonomra kaptam a fejemet.Biztos megint Amy...majd fürdés után felhívom.
A fürdőben magamra csuktam az ajtót, levetkőztem, majd felkötöttem a hajam.Beálltam a zuhanyzó alá és megengedtem a számomra tökéletes hőmérsékletű vizet.A langyos víz lassan kezdett el folyni végig a testemen, a fejemet pedig a csempének támasztottam.Mint szinte minden ember, elmerültem megint a gondolataimban.Vajon miért nem írt?Ő tette meg előbb, én csak...én már nem is tudom mit akartam.Nem veszíthetjük el egymást...
-Helenem, drágám-rontott be anya a fürdőszobába, füle mellett meg a telefont fogta- holnap után reggel már mehetsz is az étterembe.Neked jó lesz?
Mit sem törődve vele, hogy a lánya előtte áll a csempének dőlve, meztelenül... nagy szemekkel várta a választ.
-Ahaaa- húztam el a szót és gyorsan magamra kaptam egy törölközőt.
Anya egy aprót bólintott, majd mintha mi sem történt volna kisétált az ajtón.
Gyorsan megtörölköztem, majd felvettem egy rövid gatyát és egy lezser inget, hiszen ezt a napot is végig fogom dögleni, ebben biztos vagyok.Lebaktattam az emeletről, és a nappaliba kerestem anyát, hogy akkor mikorra is kell mennem holnap.
Késő estig lent maradtam anyáékkal beszélgetni meg filmezni, nagyon régen volt ilyen közös pillanat, de igazából örültem neki.Transformerst néztünk, így anya már a film elején, apa meg a film vége előtt hajtotta álomra a fejét.Elnézve őket, most nem kapcsoltam ki a TVt, mert úgyis a film végén mindkettejük szeme ki fog pattanni majd, utána meg egymást kérdezik hogy mi volt a filmben.
Felkúsztam az emeleten, majd bekukucskáltam Dan szobájába.Már másik ruhában aludt az ágyon.Gondolom mialatt én lent voltam, addig ő még megfürdött.
Beléptem a szobámba és megláttam a villogó telefonomat.Odasiettem, mivel gondoltam Amy azóta vár a hívásomra, mióta én elmentem a fürdőszobába.Felhúztam a kijelzőn az ujjamat, majd egy nagyot dobbant a szívem.Ethan két nem fogadott hívás.Szóval mégiscsak érdeklem.Ott álltam az ágyam mellett mint valami hülye picsa, aki várja az esti szexpartnerét..vagy nem is tudom.Izgatottan léptem be a facebook oldalamra, hogy megnézzem esetleg ott írt-e vagy valami, de nem.Utána esett le, hogy mindig is SMS-ben beszélgettünk.Érthető.
Azonban egy SMS sem volt, csak nem fogadott hívás, így nem tudtam most nekem kéne hívnom vagy írnom, így hát bepötyögtem ami éppen az eszembe jutott:
Minden oké?
Őrlődött bennem minden érzelem.Elküldjem?Ne küldjem?Pár perc után kitöröltem az üzenetet.Jobb ha nem küldök semmit, ha akar majd újra keres.
YOU ARE READING
Egy merész döntés...
FanfictionSZERKESZTÉS ALATT 16 éves Helen Blake totál szokatlan élete.Az egész egy nyaralással kezdődött ahol megismeri a Dolan ikreket,majd az egyikbe beleszeret. 16+