*Hell szemszöge*
Az orromhoz kaptam a hirtelen jött fájdalomtól.A tenyeremen éreztem az enyhén langyos véremet.
Tudtam.hogy ezt Eth nem direkt csinálta,kétlem hogy pont engem ütne meg.*Ethan szemszöge*
Amint megláttam hogy Hell orrából folyik a vér,rögtön oda siettem és próbáltam segíteni.Scott állapotát ebben a pillanatban
pont leszartam,mégha neki súlyosabb is volt.Gray is odasietett mellénk,majd mivel más megoldást nem találtam,levettem a pólómat és a lány orrához szorítottam.
Lehet szar ötlet volt,de helyre akartam hozni a hibámat.
-Hívj segítséget Gray!-szóltam a tesvéremnek aki a gyilkos pillantása után felkelt és futva indult a stadion felé.
A polóm hamar felszívta az orrból jövő vért,kezdtem félni nehogy nagyobb baj legyen.
-Hell...ne haragduj rám..én csak..-kezdtem a bocsánatkérésnek.
-Fogd be most!-szólt rám,amire én csöndben maradtam parancsára.Csendben ültünk egymás mellett és én csak arra gondoltam, hogy mikor csókolhatom meg újra.
Levette orra elől a pólót és észrevettük hogy már nem vérzik.
-Hell...én túl féltékeny lettem.-mondtam.
-Majd ezt megbeszéljük miután Scott nem halt meg--mondta--ja és köszi a pólót..viszont
nem hiszem hogy ezek után tudnád használni..
-Nem lényeg,amúgysem ez volt a kedvenc pólóm.Nem ez volt amiben megismertelek-mondtam.Hell ejtett egy halvány mosolyt felém.
-Kíváncsi leszek hogy mész majd haza.-mondta kacagva egy kicsit --majd azt hiszik megfektettél az egyik bokorban és elhagytad a pólódat.
Scott mellé guggoltunk és megnéztük az állapotát.Lélegzett de nem volt magánál.Vagy csak aludt a sok piától meg talán a drogtól.
-Had higyjék.Legalább addig is veled lehettem volna. -mondtam.
Hirtelen egy villanást vettünk észre a bokorból.
-A picsába már!-kiáltottam el magam.Ez tuti fényképező volt,hallgathatjuk majd a sok kavarást.
Megérkezett Gray..egyedül.
-Jobban vagy Hell?-kezdte ezzel.
-Jobban köszi,viszont Scott miat aggódok.-válaszolta Hell.
-Hívtál segítséget?-kérdeztem idegesen.
-Visszamentem a bejárathoz de zárva volt,a telefonom elhagytam,kint meg egy csomó beszívott meg részeg ember van.-mondta Gray.
-Bassza meg...jó akkor rakjuk be a kocsiba és vigyük haza.-mondtam.
-Ez nem a legjobb ötlet.-mondta Hell.
-De még mindig jobb minthogy itt hagyjuk.-érvelt Gray a döntésem mellett.
-Igaz..akkor vigyük.-mondta Hell majd felkelt a földről.Én is így tettem.
-Hell itt a kocsikulcs,te nyisd ki a kocsit mi meg visszük Scottot.-mondta a tervet Gray majd Hell kezébe adta
a kulcsot.
Hell előre ment,mi pedig mögötte battyogtunk Scottal a tartásunkban.Szerencsére sötét volt és a stadion előtti ligetben el tudtunk osonni az emberek elől.
Mikor a kocsihoz értünk,Hell kinyitotta elűttünk a kocsi ajtaját majd beraktuk oda Scottot.
-És most..?-kérdezte Hell.
-Most elmegyünk hozzánk.-mondtam.
Már éppen száltunk volna be a kocsiba mikor Hell megszólalt.
-Várjatoook!--mondta--Amyvel mi lesz?Sziasztok drágák! 😘
Nem hiszem el,már több mint 2K olvasónál tartunk, a történet pedig nem érdemelné ezt meg.
Köszönöm szépen hogy olvastok!💝
És bocsánat hogy nem volt rész, a suli és az ihlethiány a hibás, meg persze én is😘😘
YOU ARE READING
Egy merész döntés...
FanfictionSZERKESZTÉS ALATT 16 éves Helen Blake totál szokatlan élete.Az egész egy nyaralással kezdődött ahol megismeri a Dolan ikreket,majd az egyikbe beleszeret. 16+