Egy merész döntés...

33.Ananász.

Gyorsan kapkodtam a lábaim, minél gyorsabban odaérek, annál hamarabb túl leszek ezen az egészen.

-Jó estét, üdvözöljük önöket a...-léptem oda hozzájuk és elkezdtem osztani az étlapokat -a...

Ethan amint észrevett elnyílt a szája.Grayson is elhallgatott nevetéséből.

-Itt vannak az étlapok, jelezzenek ha már döntöttek a választásban.-mondtam magabiztosan, és Ethan elé is letettem az étlapot.

A két néger férfi egymásra nézett, gondolom mégiscsak felismertek, a két másik fiatal fiú tovább beszéltek, hiszen ők nem vághatták mi a helyzet.

Az utóbbiak  maguk elé vették az étlapot, majd hangos röhögéssel vitatni kezdték mit egyenek.Én sarkon fordultam, majd vissza slasszéztam Marziahoz.

*Ethan szemszöge*

-Megint pizzát akarsz enni?-kérdezte Grayson  felém fordulva.

-Mi mást enne?-mondta nevetve Aaron.

Nevetve ráztam meg a fejem.Legalább a pizza az ami nem basz át.Kivéve, ha valami szar étterembe mész.

-Jó estét...-szólalt meg mellettünk egy ismerős hang.Azonnal rá kaptam a tekintetem, hogy megbizonyosodjak  tényleg ő az.Hell.Ő volt.Ott állt egy vörös köténnyel a derekára kötve.Csíkos pólója tökéletesen kiegyensúlyozta melleit, és csípőjét.Ajkaim elnyíltak egymástól.Gray rám pillantott, majd a lányra.Ő is jobbnak találta most nem megszólalni.Aaron és Jack figyelmen kívül hagyva azt, hogy mindenki elkussolt mellettük, nevetve kezdték keresgélni a mai menüjüket.Mikor Hell elém rakta az étlapot, megcsapott a kellemes parfüm illata.Tekintetét fürkészve, vártam a csodát.A csodát, hogy egymás karjaiba ugrunk és megbocsájtunk egymásnak.Vagy ilyesmi.De hát ez nem valami sorozat, hogy így történjen.Hell el lépdelt mellőlünk, majd már ment is egy másik asztalhoz.Végignézve kecses mozdulatait, rá jöttem végleg:Igenis kurvára hiányzik.Még akkor is ha csak két napja történt az incidens...

-Minden rendben, haver?-kérdezte halkan Grayson, pont úgy hogy Aaronék nevetését ne szárnyalja túl.

-Aha-vetettem neki oda egy mosolyt.Semmi sem volt rendben.Nem itt kéne ülnöm várni a csodára, hanem cselekedni.Graysonnal megbeszéltük a dolgokat a buli után.Nem haragszok rá, hisz részeg volt ilyenkor elszabadul vele a ló.Vágy ő is valakire.Csak még nem tudja kire.Talán így akarta megpróbálni, hogy érez-e valamit.De kiderült, hogy nem.

*Hell szemszöge*

Miután felvettem a következő rendelést Ethanék felé indultam, gondoltam már eldöntötték mit is akarnak.

-Sikerült már választani?-kérdeztem mosolyogva.

-Négy pizzát szeretnénk, meg két hamburgert.-mondta az egyik a két ismeretlen fiú közül.

-Rendben, valami feltét rá?-kérdeztem miközben az előbbit felírtam a füzetembe.

-Ananász.De csak az egyikre.-mosolygott Grayson perverzül, mire én csak egy gyilkost pillantással néztem rá.És akkor tűnt fel.Ethan nincs is itt.Istenem, hogy nem vettem észre?Nagyon izgulhatok, bár nincs miért.

-Igen, neki kell az ananászos.-mosolygott tovább Gray, miközben figyelte,  ahogy Ethan székét bámulom.

Megráztam a fejem és elterelve az előbb történteket mondtam:-Amint kész a rendelés, hozom is.

Erre mindenki csak mosolygott rám.Ethan elmondta volna nekik?Vagy Gray?A füzetemet bámulva figyeltem a szót.Ananász.Hogy lehet enni gyümölcsöt, sóssal? Felraktam a szakácsoknak a kis papírt a konyha ablakába, majd visszaindultam.Marzia, épp egy családdal ügyködött a kasszánál, én meg szétnéztem a tömegen.Mindenki evett.Megint leülhetek.(micsodarímekaztamindenit)