Egy merész döntés...

2. Jegeskávé

A kocsi elindult.A kerekek balra fordultak, majd szépen kigördültünk a házunk elől. Amy szorosan fogta a kormányt a jobb kezével a rádió felé matatva.

-Hagyd csak-szóltam oda neki, nehogy ilyen kis apróság miatt balesetezzünk a végén.Lenyitottam a "kesztyű tartót", majd elővettem a CD tartót.A kis rózsaszín tartó, már púposodásig volt a tároló eszközökkel.Még szerencse, hogy egy az ízlésünk.Ráztam meg elmosolyodva a fejem.

-Mi van már?-kérdezte felnevetve Amy.-Mit találtál?

-Csak belegondoltam abba, hogy lehet nem is ismernénk egymást ha azon a különleges One Direction koncerten nem találkozunk.-mondtam miközben elővettem az előbb említett banda egyik CD-jét.

-Na ne.-mondta nevetve.-kihozod belőlem az állatot.

***

A másfél órás út elég hamar eltelt, főleg éneklés közben.Hisz ahogy a közmondás is tartja: jó emberek között, gyorsan repül az idő.Vagy hogy is van ez..

Szőke fürtös barátnőm, piros autóját a lehető legóvatosabban parkolta le a pláza előtti szabad parkolóhelyen.Kinyitva a kocsi ajtaját, a tipikus amerikai pompa tárolt a szemünk elé.Még így is, hogy nem nagyvárosban vagyunk.Boltok sorakoztak egymás mellett,puccos helyek, sok csillagos éttermek, hemzsegő embersereg.Mi kell még?Imádom ahogy van.Itt mindenki az lehet aki akar.

A pláza bejáratánál a szívem rögtön megenyhült, mikor a haldokló testem megérezte a lékondi hűvös fuvallatát.Hallottam magam mellől Amy megkönnyebbülő nyögését is.

***

4.Azaz kettő a másodikon.NÉGY órát vásároltunk.Ez nekem rengeteg idő, hiszen annyira nem vagyok én plázabútor, hogy folyton ott legyek.Visszagondolva mindig belegondolok, hogy ennyi idő alatt mi mást csinálhattam volna még.Feltalálhattam volna valamit, vagy nem is tudom.Na nem lényeg.

-Éhen halok.-mondta röviden Amy, miközben a szatyrait rángatta maga mellett.

-Én is.-válaszoltam fáradtan.-Figyelj, addig én keresek valami éttermet, te meg vidd le a cuccokat a kocsihoz.

Nagyot sóhajtva barátnőm, végignézett szatyrainkon, majd elvéve az enyémeket is elindult a parkolóba.Az idő már kora délután járhatott, én pedig egy olcsóbb fajta éttermet sem találtam, ezért eldöntöttem, hogy veszek egy kibaszott kávét, ha már ennyit járkáltam.Majd főzök otthon valamit.

Így is lett.Vettem egy kávét Amynek, úgyis befelezzük mindig, magamnak fölösleges lett volna, annyira nem vagyok érte odáig.A kávézótól nagy léptekkel indultam meg a kijárat felé.Két mozgólépcsőzés után végre, már megláttam az utcát.Hirtelen megrezzent a telefonom.Érte nyúltam, egy SMS jött Amytől, hogy még az életét is megunta, hol a fenében vagyok.Lépteim még mindig sietősek voltak, telefonnal a kezemben próbáltam visszaírni barátnőmnek, mikor hirtelen valaki nagy erővel belém jött, amitől előre borultam a kávéval és a telefonommal együtt.A földön, fekvő támasz pózban vártam, de hogy mire azt én sem tudom.Egy fiú sűrűn szólongatott mellettem, mire hirtelen felhúzott a földről.

-Basszus-motyogtam az orrom alatt.A földön szinte egy csepp kávé sem volt, viszont az én felsőmön az összes.

Telefonom, egy mozdulattal a farzsebembe csúsztattam, majd a közeli kukához siettem kidobni az immár üres kávésdobozt.

-Ajánlom, hogy legyen valami jó indokod erre..-mondtam a mellém lépő srácnak aki belém jött hátulról.-Mégis mit...?

Nem tudtam befejezni.Magasabb volt nálam, felnéztem arcára.Zöld szemei perzselve fürkészték a bőröm.Egy sima egyszerű póló volt rajta, sima farmerral.Semmi extra nem volt rajta.Mégis valami megfogott benne.

-Annyira sajnálom.A testvéremmel fogadtunk, ki jut ki innen hamarabb a rajon...-mondta zsebkendőt keresve, amivel én már javában törölgettem magam.

-Legközelebb a játszótéren baromkodjatok.-vágtam bele a mondandójába, majd kidobva a kávés papírzsebkendőket, meg sem hallgatva a fiú többi mondandóját kiiparkodtam az épületből.

-Kiengesztelhetlek valahogy?-kérdezte utánam kiáltva.

-Egyszer biztos.-szóltam vissza, majd szinte kocogva mentem a parkolóhoz.

-Merre voltál eddig bakker?-kérdezte kinyitva a vezető ülés felől lévő ajtót.
-Csak haladjunk innen,kérlek! -mondtam mikor közelebb értem a kocsihoz. 

-Veled meg mi lett?-kérdezte röhögve, mikor beültem mellé és észre vette a hatalmas foltot a pólóm mellkas részénél.

-Meséltem volna, hogy milyen jó pasikat hagytál ki ameddig bent voltál, de úgy látom te tartozol beszámolóval.-mondta bekapcsolva a biztonsági övét.

-Örülök ha ilyen viccesnek találod-mondtam kissé idegesen, de Amy arcát elnézve  én is kuncogtam a mondat végét.-Induljunk, útközben lesz időm elmesélni.

Amynek sem kellet kétszer mondani, a kocsi nagy erővel fordult ki az eddig nyugodt állapotából.

Elindultunk és pár szóval elmeséltem ezt az incidenst Amynek.
-Hány éves volt hogy egy bevásárlóközpontban futkorásztak? -kezdett nevetésbe.
-Ne is mondd...-mondtam a fejemet a kezemnek támasztva.
Alig mentünk pár utcát,
hatalmas tini lány csoportokat láttunk, nagy papírra felírkálva különböző nyáladzós szövegek: "Mindennél jobban szeretünk "
"Vegyél feleségül pls"
Minél messzebb mentünk, annál több ember került a látókörünkbe.Egyre csak közeledtünk a a hemzsegő tömeg  csomópontja felé.
-Nem Tán' Justin Bieber jön a városba?-szólaltam meg hirtelen. 

-Hidd el, akkor sokkal több lány lenne itt- vágta rá Amy -ezek tuti valamelyik kisebb celeb rajongói.

Ekkor még nem sejtettük,hogy mi fog következni...