Egy merész döntés...

11.Téves szám.

*Hell szemszöge*
Scott már egy lehelletnyire volt a számtól, mikor egy hatalmas csörömpölést hallottunk a garázs felől. Rögtön elindultunk a kapu felé, de a belső ajtónál már kint volt a két iker is akik meglepetten néztek ránk.
-Ti meg mit kerestek itt?- kérdezte egy halvány mosollyal az arcán Ethan.
-Öhm....majd elmagyarázom-néztem a mellettem álló. Scottra, majd vissza Ethanékre--csak nyissátok ki a garázst,mert Amy bent van.
-Mi a...?Mit csinál ott? -kérdezte Grayson
-Mindent elmagyarázok csak siessünk.-mondtam
Gray beszaladt a házba kinyitni a programozott garázsajtót,addig pedig Ethan kinyitotta nekünk a kaput.
Máris a garázs felé vettük az irányt, ami már félig nyitva volt.Átbujtunk alatta és máris a kétségbeesett barátnőm került a látókörömbe.Egy létra volt rádőlve a lábára és tiszta kék festékes volt az egész feje.
-Én... én.. -motyogta Amy.
Odaszaladtunk hozzá, majd leemeltük róla a létrát.
-Jól vagy,fáj valamid? -kérdeztük szinte mindannyian egyeszerre.
-Jól csak vigyetek haza,légyszi..
-mondta
Felsegítettük a földről és észre vettem,hogy a vállán eléggé nagyon vérzik egy seb,amit gondolom most szerezhetett
-Hívjuk a mentőket! -mondta Eth.
-Csak azt ne.... -makogta a szőkeség.
-Akkor menjünk be a házba és kezeljük le -mondta Gray--most!

Beindultunk a házba és Amyt Ethan bekísérte az egyik fürdőszobába, amíg Grayson megkereste a fertőtlenítőt,és a kötszert.

*****
Szerencsére nem kellett mentőt hívni, mivel Ethan nagyon jól leápolta Amyt. (Khm,nem félre érteni XD) A fiúknak mindent elmagyaráztunk amit persze meg is értettek.Kinyitották a kocsijuk ajtaját, és az ülés alatt ott lapult a telefon, amit vissza is adtak Amynek.

-Köszi mindent srácok.. -mondta a még mindig itt-ott kék festékes hajú barátnőm --majd visszajövök rendet rakni, meg minden csak most szeretnék pihenni,ez a nap hosszú volt.
-Persze pihenj csak,és ami a pakolást illeti, ne fáradj vele,holnap jön az új bejáró nő, majd jól kezdi a napot. -mondta megnyugtatás képp Grayson egy nagy mosollyal az arcán.

-Viszont én lépek mert apám már tuti keres -mondta Scott majd lekezelt a fiúkkal--örülök hogy megismertelek titeket. -mondta felénk, majd rám kacsintott,s elment.

-Megadhatnátok a számotokat.-mondta Ethan és a tarkójára helyezte a kezét.
Feltehettem volna azt a kérdést hogy miért, de az előbb történtek miatt inkább csak beírtam az én számomat és az Amyét is.
-Bocsi mégegyszer... -mondtam -Nyugi máár--húzta az utolsó szót Ethan--nem történt semmi.
-Én nem ezt mondanám -mondta mosolyogva Amy.
-Na mi most megyünk... -mondtam--majd találkozunk még... egyszer
Ethan közelebb lépett felém és egy puszit nyomott az arcomra amitől eléggé meglepődtem, belegondolva hogy egy ismertebb ember tette ezt.
-Ne kísérjünk haza titeket? -kérdezte Grayson
-Nem kell köszi,mert még szeretnék Amyvel beszélgetni a történtekről... -mondtam

*****

-Ohhh bakker--szólalt meg Amy aki az álmomból ébresztett fel--ma megbeszélésem lesz az egyik céggel a gyakorlat miatt.
-Neked is jó regg....mi? -ültem fel az ágyra--akkor minek ittál tegnap?
-Teljesen ki ment a fejemből.. -mondta,s a cipőjét kötötte be--Indulok mert otthon el kell készülnöm még.Puszikaa -mondta és már trappolt is le
a lépcsőn
-Majd írsz..-kiáltottam utána és mivel nekem úgysem volt tervem mára,ezért visszabújtam az ágyba,amiből a telefonom pittyegése zökkentett ki.Fel nyitottam a telefonom és egy ismeretlen szám üzenete volt előttem.

Ismeretlen szám: Hello Helli.

Én: hali ismeretlen.

Ismeretlen szám: Tegnap már nem voltam ismeretlen.😛

Én:Hát ha nem keveredtem volna olyan helyzetbe, hogy azt kell mondjam hogy a barátnőd vagyok..akkor nem tudnám hogy ki vagy az biztos😀😀

Ismeretlen szám:Ezt nem vágom.

Én:Jajj ne csináld már Scott,tudom hogy te vagy😄

Ismeretlen szám:Ethan vagyok...