Egy merész döntés...

25. „A hapsid?"

Majdnem otthon voltunk már, mikor megszólalt a telefonom.
-Mondd -mondtam kissé ingerülten.
-Anyáék hazajöttek,és valami szart csinálnak itthon,a munkatársaikkal.-mondta idegesen Dan, majd hallottam ahogy becsapja maga mögött az ajtót.
-Akkor a buli lefújva?-kérdeztem és közben belenéztem Eth fürkésző tekintetébe.
-Dehogy is,csak helyet kell találnunk.-mondta.
-Akkor keresgélj valami helységet,nemsokára otthon vagyok majd utána segítek.- mondtam majd letettem a telefont.
-Mi történt?-kérdezte Eth miközben lenyomta az irányjelző kis kart.
-A szüleim hazajöttek,így a bátyámnak valahol máshol kell megrendeznie a bulit.Már csak az a kérdés hogy talál-e.- nevettem fel kínomban,mivel tudom hogyha Dan csinál valamit,egyedül,annak nem igazán lesz jó vége.
Erre Eth egy szót sem szólt,csak megfogta a telefonját és telefonált egyet.Kicsit kínosan éreztem magam,mintha magamba beszéltem volna.
Amíg én ezen agyaltam,addig ő már be is fejezte a telefonálást.
-A helység miatt ne izguljatok.Az már megvan.-mondta huncut vigyorral.
Én csak kérdőn tekintettem rá.Utána leesett.És akkorát koppanhatott,hogy Eth hangosan felnevetett.
-És ezt hogyan fogjuk neked meghálálni?-kérdeztem örömömben.
-Ugyan már,ez semmiség.-mondta majd leállította a kocsit.Megérkeztünk.Láttam ahogy Dan telefonál a lépcsönkön ülve és a kezében egy üveg sör foglalt helyet.
-Köszönök mindent -mondtam,majd egy puszit nyomtam az arcára - Akkor este.
Épp ahogy nyitottam volna ki a kocsi ajtaját,Eth visszahúzott és hosszasan megcsókolt.Én pedig vissza.Nem tartott sokáig,hisz estig nincs sok idő és  még készülődni is kell.
-Majd elküldöm a hely címét.- mondta kacsintva,majd becsaptam magam mögött az ajtót.
Odasiettem Danhez aki észre se vette hogy az orra előtt érkeztem meg.
-Halihó- mondtam és helyet foglaltam mellette.
-Anyáék bent vannak,nem bírtam a szarságaikat.- mondta és felnézett a telefonálásból.
-Nem nagyon érdekelnek,mesélj...ja megvan a hely.- mondtam a térdemre csapva.
-Na ne szopass- mondta és kinyomta azonnal a még mindig tartó beszélgetést- ilyen rövid idő alatt lehetetlen.
-Eth elintézte.-mondtam keresztbe font kézzel.
-De jó fej....ő ki is?-kérdezte az egyik szemöldökét felhúzva-  a hapsid?
Ez roppant jó kérdés.Tudtommal nem kérdezte meg tőlem meg persze én se tőle,hogy járjunk vagy ilyesmi.Ez csak talán szimpla kavarás..?
-Nem,nem a hapsim..- mondtam zavartan.
-Na majd ma este olyat buliztok hogy holnapra férj és feleség lesztek.-mondta hatalmas vigyorral, majd felpattant a lépcsőről.
-Olyan hülye vagy.-mondtam kacagva majd én is hasonlóképp cselekedtem.
-Elzúztam intézni a piát.Legyél mindig elérhető.- mondta,s abban a pillanatban egy fekete BMW érkezett a házunk elé.
-Csumi- intettem a kocsi után,ami még egyet dudált.
Az ajtón beérve megpillantottam anyám vöröslő haját ahogy épp a konyhábann csinál valamit.
-Hellóka- köszöntem és közelebb léptem a konyha felé.
-Drága Helenem,úgy hiányoztál.-ugrott szinte a nyakamba amit felvont szemöldökkel figyeltem.
-Te is...-mondtam vagyis lehet inkább kérdeztem magamtól.