*Hell szemszöge*
Visszacsókoltam.Igazából nem tudom miért.Talán mert vágytam rá.Vágytam arra,hogy valaki foglalkozzon velem.
Ethan a nyakamat fogta,hüvelyk ujjával pedig az arcomat simogatta,én pedig körülfontam kezeimet a nyaka körül.
Nem akartam nagyon hosszúra az enyelgést,bár jó érzés volt.Főleg egy olyan fiúval,akit kezdtem megkedvelni..úgy.Elváltam ajkaitól,erre ő meredten nézett rám.
-Ne haragudj..gondolkoznom kellett volna, nem pedig rögtön megcsókolni.. -magyarázkodott.
-Ennél jobb nem is történhetett volna.-mosolyogtam felé--viszont vigyél haza vagy akkor hadj,hagy menjek gyalog.
Ethan felállt,majd felhúzott maga után.Szemben álltunk egymásnak.
-Imádom mikor..kedzte el
-zavraba jövök..-fejeztem be.
Észre sem vettem,hogy elpirultam.
Elindultunk a kocsi felé,ami még mindig az út közepén berregett.Most nem kulcsoltuk össze ujjainkat,de nem volt se kínos se rossz.
Legbelül még ett a méreg,hogy nem vigyázott rám.Mert oké nem az várom el,hogy külön őröket hívasson magához,csak..jobb lett volna ha ott marad.
Beültem az anyós ülésre,majd vártam hogy Ethan is ezt tegye a vezető ülésbe.
Beindította a kocsit,majd elindultunk.Az autóban csönd uralkodott.Nem kínos csend,csak az amikor belátjuk mindketten,hogy most jobb ha egyikőnk sem
kezdi el a rizsát.
-Jól vagy?-kérdezte félve.Annyira látszódott rajta, az a "rákérdezzek..vagy ne ".
-Jól.Szétvertem volna azt a köcsögöt..-mosolyogta felé,mire ő féloldalason mosolygott.Elegem volt.
Elnavigáltam Ethant a házunkhoz mert sötét is volt és nem úgy ismeri a házakat ahogy én.
A kocsi lassított,jelet adva arra,hogy itt az ideje kiszállni.Kinyitottam az ajtót,majd azt becsuktam magam után,Ethan is így cselekedett.
Elkísért az ajtónkoz,majd a lépcső korlátjának támaszkvoda nézett rám.
-Nos...köszönök minden.Jól éreztem magam..-mondtam a földet pásztázva.
-Hell..sajnálom.Sose randiztam még.Igen..akár mennyire hihetetlenül is hangzik...-mondta--nem tudom hogy kell megszervezni,mit kell csinálni.Szar ötlet volt
a mozizás is,szar volt a film is és kurvára sajnálom ezt az egészet.És teljesen megértelek ha ezek után nem akarsz velem lenni,meg semmi.
Elé léptem,hogy csak egy lépésnyire legyek a fiútól.
-Örülök,hogy veled lehettem ezek közben is-mondtam,majd még közelebb hajoltam.-csak legközelebb találj ki jobban.Nem akarok rendőrségi ügyet ha valakit szétverek.
-Szóval..akarsz még találkozni?-kérdezte majd ő is a lehető legközelebb jött hozzám.
Pipiskedtem,majd az ajkaim az övére tapasztottam.Kicsit meglepődött,de rögtön viszonozta.A csók vad volt,amit egyikőnk sem bánt.Ajkaink párszor -párszor elváltak, de csak addig amíg levegőért kaptunk.így lehettünk pár percen át, ez idő alatt észre sem lehetne venni az idő múlását. Talán ezt mondtam volna az első igazi csókunknak.
Vagy akárhányadiknak,csak éreztem,hogy ezt többször akarom.Vele.
-Ezt vehetem egy igennek?-kérdezte Ethan,miközben elvált duzzadt ajkaimtól,s közben a keze vándorolni kezdett a hátamon.
Erre csak egy huncut vigyort vetettem felé,kijöttem összezárt karjai alól,majd elindultam a lépcsőn fölfelé.
-Jóéjt,hőslovag...-mondtam,miközben nyitottam ki az ajtót.
-Jójt,hercegnő..-mondta ő is engem bámulva.*1 héttel később*
Ethan kiírt valami olyat twitterre, külön a fangirlöknek, hogy máskor ha ilyen van, ne csinálják ezt, mert még videózni sem fog.
Ethannel ez alatt a hét alatt is rengeteget beszéltünk, de nem akartam találkozni.Legyen neki is szar,ne csak nekem.Amyt kifaggattam mindenről,hogy mi volt vele és Scottal a buli után.
Elmesélt ezt azt,de szerintem nem ez az igazság.
Ma estére összehozztak egy dupla randit.este 9-re valami puccos étterembe.
Hát kíváncsi leszek,hogy milyen lesz..remélem nem olyan mint az előző...Köszönöm hogy elolvastad, és köszönöm ha nyomsz rá egy csillagot!💖💞😘
YOU ARE READING
Egy merész döntés...
FanfictionSZERKESZTÉS ALATT 16 éves Helen Blake totál szokatlan élete.Az egész egy nyaralással kezdődött ahol megismeri a Dolan ikreket,majd az egyikbe beleszeret. 16+