Egy merész döntés...

8.Telefon

-Még mielőtt megcsókolnál...mondd el,hogy hívnak engem... -mondtam határozottan, majd elengedtem a kezét. Erre fel, ő a két szabad kezét a fenekemre helyezte és megmarkolta azt.
-Na azért csak okosan...-mondtam majd az alsó ajkamba haraptam.
-Na várjunk csak,honnan veszed azt,hogy megakarlak csókolni? -kérdezte, de a keze még mindig a fenekemet markolta.
-Ne tereld a témát Ethan..-mondtam majd a vállára raktam a kezem.
-Rendben Hell..nem terelem többé...-és ekkor kezdett közeledni felém,de egy sikítozó lánysereg szakította félbe a teendőjét.
-Menjünk innen gyorsan-szólalt meg Ethan, majd együtt igyekeztünk a padhoz,hogy össze pakoljuk a dolgainkat. A lánysereg(ha lehet így hivni 15-20 tini lányt )még messzebb voltak, de ha nem siettünk volna, megtalálnak minket,és az nem marad kavarás nélkül.
Elindultunk a másik irányba, s végül ki értünk a főútra.A két fiú után igyekeztünk, de majd meghaltunk a röhögéstől Amyvel.
Egy szürke autóhoz értünk, Ethan szállt be a vezető ülésbe, mi ketten
lányok hátra, és a gyerek akinek még mindig nem tudom a nevét,az pedig az anyós ülésre.
-Ugye te nem ittal Ethan? -kérdeztem.
-Nem, valahogy sejtettem hogy ma még vezetnem kell..-mondta kuncogva.
-Grayson kösd már be magad... -szólt Ethan az anyós ülésen lévő fiúra.
Szóval Grayson...mostmár tudom a nevét...legalább.
Viszont azt,hogy az én nevemet honnan tudja Eth,az még mindig relytély.Majd egy nyugodtabb alkalomnál átbeszéljük ezt.
-Itt vannak a lányok...-szólalt meg Amy a kocsi ablakából bámulva.
-Akkor indulj Ethan -mondta Grayson.
Ethan elindult.
-Várj, most hova megyünk? -kérdeztem.
-Hát abban reménykedtem,hogy valamelyikőtök megmondja hogy hol lakik és hazaviszünk titeket.. -mondta kicsi csalódottsággal Ethan,de a mosoly biztos ott volt az arcán eközben is.
-Oké, Amynek már úgyis elég, menjünk hozzánk majd nálam alszik. -mondtam.
-Én is ott aludhatok? -kérdezte Ethan, kisgyerek hangon
-És én isss? -kérdezte Gray is,szerintem eléggé beivott.
-Persze, a dobbermanom már úgysem kapott enni,vagy négy napja.-mondtam full komolysággal.
-Huuu akkor majd inkább máskor-vakarta meg a tarkóját Grayson.
-Még jó hogy nincs is kutyád..-mondta Amy,majd felnevettünk mindannyian egyszerre.
-Oké, itt jobbra menj és állj meg a két garázsos háznál,de úgyis szólok. -mondtam gyorsan,még mielőtt tovább hajtott volna.

Megérkeztünk.Kiszálltam a járműből,majd a többiek is.
-Nos... köszi fiúk, hogy elhoztatok minket.. -mondtam
-Semmiség, csak remélem máskor jobb helyzetben találkozunk majd. -mondta Ethan.
-Nem akartok bejönni még egy kicsit? -kérdeztem - a bátyám úgy sincs itthon..
-Huu...tényleg nem tudtam hogy már itt tartunk.. -szólalt meg Eth és perverzül mosolygott.
-Jaj nem kell mindig rosszra gondolni... -mondtam majd keresztbe tettem a kezem.Gray már pont nyitotta volna ki a száját,hogy mondjon valamit, de megszólalt a telefonja.Ahogy meglátta,hogy ki hívja rögtön Ethanre nézett,majd ránk.
-Az egész estét veletek töltenénk,de most el kell
mennünk, mert elég fontos.. -mondta Gray,majd már nyitotta a kocsi ajtaját.
-De minden rendben?-kérdeztem
-Hát..nem egészen, de majd mindent elmesélek..-mondta Ethan majd egy puszit nyomott az arcomra és már bent is volt,a vezető ülésben,majd el is hajtottak.
-Most mi van? -kérdezte Amy. Látszott,hogy nincs képben, ahogy teljesen én sem.
-Gyere menjünk be,holnapra ki kell józanodnod... -mondtam, majd elindultam a bejárati ajtó irányába.
-Várj..-szólalt meg Amy -nincs meg a telefonom..