0BL!V!0N ~M.R~ /Befejezett/

21.fejezet

- Leülhetek? - húzott vissza a valóságba egy srác.

- Persze. - mondtam.

- Will vagyok.

- Hope.

- Téged mi miatt hoztak be? - kérdezi.

- Pénteken volt egy buli és pánikrohamom volt.Fuldokoltam majd behoztak.Kiderült hogy pajzsmirigyrákom van.És most gondolkozom a halálon.Hogy milyen lesz.Suliba meg nem biztos hogy mehetek.Most kaptam igaz barátokat,és nem akarom őket elveszíteni. - sóhajtottam.

- Na és téged mi miatt? - kérdeztem.

- Akut leukémia.Már két éve ebben szenvedek.Tegnap az orromból folyt a vér.Nem is kicsit.Elvileg másfél liter vért vesztettem.Hallottam hogy mondják az orvosok hogy nem fogom túlélni.Attól a perctől fogva csak az tízéves húgomra gondoltam.Hogy mi lesz vele.A szüleimről tudtam hogy ők ezt elfogadják,de a húgom.Ő nem bírná elviselni.Én vagyok a szeme fénye. - mondta Will.

- Sajnálom. - mondtam.

- Mesélj magadról. - szólal meg Will.

- Az én életem borzalmas.Ne is akard megtudni hogy miket éltem át. - mondtam őszintén.

- Annyira nem lehet borzalmas. - nevet fel.

- Hát oké.Apám hatéves koromban meghalt pont a szülinapomon.Anyám tizenkét éves koromban lelépet és otthagyott egy húszéves vadidegennel aki kedvére vert meg és megerőszakolt tizenkét évesen és így tovább.Egy este megszöktem,ő pedig követett.Majdnem megerőszakolt egy sikátorban de Manu megmentett és most nála lakom a barátaival együtt.Ők a barátaim és úgy érzem hogy kezdek belezúgni Manu-ba.De neki csak egy éjszakás kalandok kellenek és félek hogy én is az vagyok/leszek neki.Aztán ha nem megyek el a buliba akkor nem lett volna rohamom és akkor sosem tudom meg hogy rákos vagyok.Röviden ennyi. - fejeztem be.

- És hogy bírtad? - kérdezte.

- Nehezen de valamennyire tudtam kezelni a dolgot.Utálom az életem. - feleltem.

- Nézd a jó oldalát.Végre szabad vagy az a pszichopata se tudja hogy hol vagy,vannak barátaid akik megvédenek és szeretnek.A rák miatt ne taszítsd el őket. - mondja Will.

- Családom nincs is és nem akarom hogy a többiek miattam aggódjanak.Gondoltam már arra hogy itt fogok élni mostantól de akkor a többiek pedig nem engednék.

- Látod ha nem engedik az azt jelenti hogy szeretnek.Van értelme az életednek. - feleli Will.

- Hope!Ideje jönni! - kiált nekem Violet.

- Mint látod hívnak! - mondtam.

- Menj csak! - mondta.

- Remélem még találkozzunk Hope. - intett nekem.

- Azt remélem én is,és köszönöm hogy meghallgattál. - öleltem meg.

- Kitartást. - feleli.

- Neked is. - mondtam.Még utoljára megfordultam és intettem neki,majd bementem a kórház bejáratán.Bementem a szobába és megláttam a srácokat.

- Sziasztok! - mondtam.

- Szia! - ölelt meg Bella.Leültem az ágyra és elmeséltem nekik a napomat.

- És mi volt ma a suliban? - kérdeztem.

- James bocsánatot akart kérni pénteki dolgok miatt. - meséli Nick.

- Manu kiket lehet kihúzni a listáról? - kérdezi Mike.

- Emily,Ashley,Nina,Lili,Zoey a 11.b - ből. - feleli Manu.

- Manu ha AIDS-es leszel én kiröhöglek. - mondja Bella én pedig elkezdtem nevetni.

- Nagyon vicces ma valaki. - mondja Mike.

- Vicces kedvében van hagyjad. - szólal meg Jake.Órákon át beszélgettünk a srácokkal majd szépen lassan mentek el egyesével.Először Mike ment el,majd Jake utána Bella és Nick.Már csak Manu maradt velem.

- Szótlan vagy.Van valami baj? - kérdeztem.

- Nem csak gondolkoztam. - mondta.

- Min gondolkoztál? - ültem törökülésbe.

- Hogy mi lesz velem ha elmész.

Ezzel most azt akarja mondani hogy belém szeretett?

Sziasztok!

A telefonom képernyője betört és szervizben lesz nem tudom meddig.Megpróbálok részt hozni a jövőhétre,ha a gépem lesz olyan cuki hogy bekapcsol mivel be van szarva az is.Remélem jól telik a hétvégétek.

- Thissy