0BL!V!0N ~M.R~ /Befejezett/

84.fejezet

A győztes pedig....

- Mike. - mosolygok mikor mindenkinek leesett az álla.

- Szívatsz minket. - nevet fel Nick.

- Nem.Én tényleg őt viszem,ő legalább nem mondta el 100x egy nap hogy szeret,nem hozott nyalizásból nekem semmit.Lehettek most mérgesek rám,de nem érdekel.De azért holnap elkísérhettek a reptérre. - magyaráztam és felmentem.Bementem a zongorához és leültem elé.Elkezdtem lenyomni a hangokat és eszembe jutott a nap mikor Manu megmutatta hogy melyik billentyűket nyomjam le.

Újra elkezdtem játszani a dalt zongorán.Újra és újra lejátszodik a fejemben a nap mikor ezt zongoráztuk.Lehunytam a szemem és hagytam hogy leguruljon a könnycsepp az arcomon.Megtöröltem a szemem és folytatni akartam a dalt de érzem hogy nézz valaki.

- Aludnod kéne. - szólaltam meg.

- Neked is. - vágja rá Mike.

- Nem tudok aludni.

- Félsz? - ült le mellém.

- Rettegek. - suttogtam.

- Nem kell.Minden rendben lesz.Theo is ott lesz,és amíg ő ott van addig baj nem történhet. - nyugtatott meg.

- Megvárjam amíg elalszol? - nézett rám.

- Megtennéd?

A fiú bólintott.Felálltam és kimentem a szobából,Mike követett Manu szobájába.Befeküdtem az ágyba és betakaróztam.

- Gyere ide kishaver. - mondja Mike,Shawn pedig felugrik az ágyra.Oldalra fordulok és lehunyom a szemem.Már félálomban voltam mikor Mike elköszön.

- Jó éjt. - puszilta meg a homlokom,végül kiment a szobából.

- Vigyázz magadra! - ölel meg Bella.

- Úgy lesz.Ép és egészséges leszek. - mondom.Mindenkit megöleltem és elbúcsúztam tőlük.

- Ne aggódjatok.Minden rendben lesz.Ha megérkeztünk hívunk titeket. - feleltem.

- Kész vagy? - kapja vállára a táskát Theo.

- Igen... - motyogtam.Elindultam Theo után miközben Mike jött velem együtt.Megálltam a repülőbeszálló előtt.Visszanéztem.Integettek és mosolyogtak.

- Baj van? - suttogja.

- Nem nincs. - mosolyogtam.

- Menjünk Mike. - indultam előre.Leültünk a helyünkre,és vártuk a felszállást.Theo felpakolta a cuccainkat majd leült mellém.

- Hope te remegsz. - jelenti ki.

- Most ülök először repülőn és kicsit parázok. - néztem a remegő kezemet.

- Felszállunk,elrepülünk Svájvba és nem lesz baj. - mondja Mike.

- Kérjük kapcsolják be öveiket,megkezdjük a felszállást. - szólal meg a hangszóró.

Bekötöttem magam,és lehunytam a szemem.Érzem hogy a gép megemelkedik,nekem meg elkezd liftezni a gyomrom.Reflexből megfogom Mike kezét.A fiú összekulcsolja a kezünket én pedig kezdek lenyugodni.

- Jól vagy?Hope.Már repülünk.Nincs baj.Kinyithatod a szemed. - suttogja Mike.Lassan kinyitom a szemem és kinézek az ablakon.Egyre magasabban voltunk.A házak és a fák kisebbek voltak.Az emberek olyanok voltak mint a hangyák.

- Ez....Gyönyörű! - nézek rá.

- Mégsem olyan rossz ez a repülés ugye? - mondja Theo.

- Egyáltalán nem az.De alszom egyet,este nem nagyon sikerült. - dőltem Mike-ra és bedugtam a fülest.Elindítottam a zenéimet,lehunytam a szemem és vártam hogy a gép Svájcba repítsen.