0BL!V!0N ~M.R~ /Befejezett/

35.fejezet

~ Theo szemszöge ~

- A halál beállta 11:11. - csak ennyit tudtam kinyögni.

Violet szemében megláttam egy könnycseppet.Lehunytam a szemem.Hogy fogom én ezt közölni a srácokkal?

És abban a pillanatban megcsillant a remény.Csípogásra lettem figyelmes.

- Visszajött. - mondja Ramirez nővér.

- Folytassuk! - mondta Violet.Befejeztük a műtétet majd kitoltuk Hope-ot egyenesen a kórtermébe.

~ Bella szemszöge ~

Éppen a váróban ülök a többiekkel és várom hogy Hope kijöjjön a műtőből.Percek múlva kinyílik a műtő ajtaja és a barátnőmet tolja ki rajta.Theo egyenesen felénk jön.

- Hogy van? - állt fel Will a székről.

- Egy kis komplikáció lépett fel a műtét alatt,de már jól van.

- Mikor fog felébredni? - kérdezem.

- Azt még nem tudni de most a lélegeztetőre van kapcsolva. - feleli.

- Bemehetünk hozzá?

- Sajnos nem!De amint lesz valami hívlak titeket. - magyarázta Theo.

~ Hope szemszöge ~

Még mindig a srácoknál vagyok és hallgatom hogy mi van velem.

-  Egy kis komplikáció lépett fel a műtét alatt,de már jól van. 

Kis komplikáció?Kis híján meghaltam!

Manu felállt a székről.

- Most meg hová mész? - kérdezi Bella de a fiú nem válaszolt.Elmentem az intenzívre.

- Hope!Hope! - kiáltja én pedig látom az intenzív ajtaja előtt és az élettelen testemet nézni.

- Manu! - suttogtam.A keze az üvegen volt én pedig az ablak túloldalán voltam így a kezemet az ő kezére helyeztem.Csak három gond volt:

1. Az üveg.

2. Az hogy nem lát.

3. Éppen egy ágyon fekszem és azzal küzdök hogy ne haljak meg.

- Engedjenek be!Látnom kell őt! - kiáltja.

- Ide nem jöhet be! - mondja a nővér.

- Engedjék már be! - kiáltom de nem látnak és nem is hallanak engem.

- Ön családtag? - kérdezi a nővér.

- Nem.De ő a szerelmem. - mondja.

- Manu.... - suttogtam.

És ez volt az a pillanat hogy én voltam a világon a legboldogabb és egyben a legszerencsétlenebb egyszerre.