60.fejezet

1.9K 122 9
                                    

Hazavittem Zoёt.A többiek még a bálban voltak.Ott ültem a kanapén és előre meredtem mint egy zombi.Néha-néha csörgött a telefonom.Nem vettem fel.

Aztán csipogott a telefonom.Bella volt.Írtam neki egy sms-t:

Otthon vagyok.Nincs bajom.

Azóta nem kaptam semmilyen üzenetet vagy hívást.

Most a szobámban vagyok és Shawnt simogatom.Manu bejött a szobába.Felnéztem a fiúra majd tovább simogattam a kutyát.

- Valami baj van? - kérdezi.

- Ezt most te sem gondoltad komolyan?Megcsókoltad Jessicát a szemem láttára. - mondom.

- Tudom és hiba volt,sajnálom. - mondja.

- Ennyivel nem lehet ezt elrendezni. - felelem.

- Nagyon sajnálom. - mondta közben lehajtja a fejét.

- És én azt hittem hogy szeretsz. - suttogom közben hallom hogy nyikorog az ajtó.Hallgatóznak.

- Szeretlek is. - közelít de feltartom a kezem hogy álljon meg.

- Ne vezess meg a téves érzéseiddel. - nézek rá megvetően.

- Hope!

- Pakolj össze. - szólalok meg.

- Mi?!

- Csomagolj össze és soha többet nem akarlak itt látni. - suttogom.

- Hope ne tedd ezt!Kérlek! - látom hogy könnyezik a fiú.

- Remélem nem jössz vissza. - mondom.

- Remélem mire visszatérek addigra holtan fekszel a sírodban. - vágja a fejemhez.

A mellkasomban fájdalmat éreztem.Eltört bennem valami.Érzem hogy a szívem szorít és lassan darabokra szed.

- Manu! - szólt rá Bella.

- Nem Bella,igaza van.Talán jobb is ha meghalok.De ha gondolod akár most le is tudhatom hogy soha többet ne láss engem.Mindjárt megyek és eret vágok,vagy jobb is ha szét szúrom magam egy késsel.Nem van ennél jobb is.Fogok egy pisztolyt és megölöm magam csak hogy könnyítsek az életeden.Jó lesz így? - mosolygok közben belül összetörtem.

Másnap ívben kerültem a fiút.Egyszer néztem rá,de akkor is megvető voltam vele.A szobámban voltam vagy a srácokkal beszélgettem.Willről nincs semmilyen hír.

Három nap telt el a bál óta.Willhez nem lehet bemenni,nem ébredt fel a műtéte óta.Azt mondják kómában van.













Hajnali egykor kaptunk egy telefon hívást Will anyjától.

- Haló! - szólal meg Manu.

Nyolc nappal később Will az intenzíven halt meg.Azt mondják hogy az álma ölte meg.De nem szenvedett.

- Jézusom. - rakta le a telefont.

Bella és Manu jött be a szobába.Hallottam az egészet.A könnyeim folyni kezdtek az arcomról,majd elkezdtem zokogni.

Manu befeküdt mellém én pedig zokogtam.El kellett volna löknöm magamtól de nem tettem.A fiú magához húzott és nyugtatni próbált.

Meghalt.Will nincs többé.Ő volt a legmegértőbb velem.Bár a napjaim megszámlálhatók előbb-utóbb nekem is Will útjába kell lépnem.











Egyenesen a halál torkába.....





Ne utáljatok ezért!Nagyok köszönöm az 5K-t és a kommenteket.Kedden hozom a kövit!❤❤❤

- Thissy

0BL!V!0N  ~M.R~ /Befejezett/Onde histórias criam vida. Descubra agora