0BL!V!0N ~M.R~ /Befejezett/

88.fejezet

Reggel Mike ébresztett.

- Ébredj. - suttogja mire elkezdtem morogni.

- Hoztam kávét. - mondja.

- Jól van,jól van kelek már. - nevettem.

Ma van a műtét napja.Kiderül hogy túlélem vagy meghalok,bár az utóbbit még nem akarom.Élni akarok mint egy átlagos ember.Végre meggyógyulni,boldognak lenni.kipróbálni és megtenni mindent.

Mindent.

Megreggeliztem,felöltöztem és elkezdtem összepakolni.

- Jó reggelt. - jön be az ajtón Theo.

- Neked is.Megyek sétálni Mike-al.Jössz? - kérdeztem.

- Még van egy kis dolgom.De menjetek csak.Amúgy merre mentek? - mondja.

- Ki.A hegyekbe ahol nincs senki.Ott van egy kis folyó. - mutat ki az ablakon Mike.

- Menjetek.Érezzétek jól magatokat - mondja.Felhúztam a cipőmet,majd elhagytuk a kórházat.

- Végre friss levegő. - szívtam be mélyen a levegőt.

- Levendula illat van. - feleli a fiú.

- De milyen kellemes. - mondtam.Tovább sétáltunk,végül elérkeztünk a folyóhoz.

- Add a kezed.Óvatosan,csúszik. - fogja meg a kezem Mike és a sziklákhoz segít.Leültünk és néztük a várost ahogy a hegyek és a völgyek körbe ölelik.

- Milyen szép és csendes. - néztem előre.

- Az,de látom baj van.Na mesélj.Félsz? - kérdezi.

- Rettegek. - ölelem át a lábaimat.

- Ugye tudod hogy nincs miért aggódnod? - nézett rám.

- Tudom,de,na.Érted.Még fiatal vagyok.A halál pedig szeretne elvinni,mint Lieselt a könyvtolvajban.

- Nem fog.Az angyalod itt van és vigyázz rád. - meséli.

- Angyalom?Volt nekem olyanom.Sose volt ott amikor ott kellett volna lennie.Nézz rám egy rakás szerencsétlenség vagyok.

- Te vagy a világ legszerencsésebb embere.Meg fogsz gyógyulni,vannak barátaid.Van egy hódolod.

- De Manu meghalt.

- Nem is róla beszéltem.

- Akkor?

- Hope!Most vallottam neked szerelmet te pedig arról beszélsz hogy nincsen egy fiú sem akit szeret.

- Mike...

- Szeretlek!Mióta megnyíltál és elkezdtél beszélni velem,már akkor kezdtem érezni valamit irántad.Mikor összejöttél Manuval,szomorú voltam.Will volt az aki segített nekem és most itt vagyunk.

- Mike!Nem tudom.Nem tudom mit mondjak.Nem tudom hogy mi lesz velem.Nem biztos hogy túl élem és...  - nem tudtam tovabb folytatni mert a fiú belém folytotta a szót mézédes csókjával...