0BL!V!0N ~M.R~ /Befejezett/

85.fejezet

14 órát repülni kész szenvedés és unalom.A lényeg hogy este nyolckor már Svájcban leszek.Los Angelesben akkor lesz délelőtt tizenegy.Mike békésen alszik mellettem,Theo pedig újságot olvas.

- Nem jön álom a szemedre? - kérdezi.

- Nem igazán. - mondom.

- Svájcban jót fogsz aludni.Kényelmesek ott az ágyak. - meséli.

- Voltál már ott?

- Párszor.A nagyszüleim ott élnek. - mondja.

- Oh,és van valami állatuk? - kérdeztem.

- Belle.Ő is egy farkaskutya.

~ Pár órával később ~

- Hope!Ébredj... - suttogja Mike a fülembe.

- Mi történt? - kérdezem.

- Csatold be magad.Leszállunk. - mosolyog.Becsatolom magam és várom a leszállást.Kapaszkodom a karfába és várom hogy leszálljunk.

A taxi várt ránk és elindultunk a speciális kórház felé.

- Bemutatom Svájcot. - mutatt ki az ablakra.A hegyekben vagyunk ahol a fények világítanak,olyan mintha szentjánosbogarak lennének.Teljesen elvarázsol.

Kis idő múlva megállt a kocsi.Egy nagy fehér épületnél álltunk meg.Az ablakon benézte és láttam a sok nővért és orvost akik dolgoznak.Kiszálltam a kocsiból Mike pedig kivette a csomagokat a kocsiból.

- Egy ideig itt leszünk. - nézek az ideiglenes otthonomra.Theo bejelentkezett majd elfoglaltuk a kijelölt helyünket.Bementem a szobába.Fehér falak,letisztult környezet.Kinéztem az ablakon és ráláttam egy mezőre.Reggel szép kilátás fog fogadni.Theo mondta hogy pihenjek mert holnap vizsgálat így elterültem az ágyon és úgy döntöttem hogy holnap kipakolok.

- Alszunk? - kérdeztem.

- Igen.De csak egy ágy van. - mondja.

- Elférünk rajta. - vontam vállat és bementem a fürdőbe,zuhanyozni.

~ Reggel ~

A nap fényére ébredek.Kimásznék az ágyból de Mike visszahúz.Lassan lefejtem magamról a kezeit és kinézek a mezőre.Virágok,lila,fehér,kék színekben pompáztak.Reggeli az asztalon volt.Leültem kajálni mikor Mike lopott a reggelimből.

- Ez az enyém. - dugtam ki a nyelvem.

- Amúgy.Jó reggelt. - monndja.

- Neked is.Hogy aludtál? - kérdeztem.

- Jól.És te?

- Nagyon kényelmes az ágy.De nem feküdhetek vissza... - nézek az ágyra.

Theo bejött az ajtón közben hangosan olvasta a mai teendőket.

- Megcsinálunk pár vizsgálatot utána aláírsz pár papírt,holnap után pedig jön a műtét. - mondja el a programomat a fiú.

- Várj.Milyen papírok???

- Amiben beleegyezzel abba hogy ha valami történne a műtét közben akkor nem vállalnak felelősséget stb... - sorolta.Megállt bennem az ütő...Felálltam és kimentem az ajtón.

- Hope állj meg! - jön utánam Mike.

- Hagyj békén. - mondom.

- Hope...

- Erről nem volt szó!Mi ez a papír?!?Nem biztos hogy túlélem???Ha meghalok akkor nem perelhetnek a barátaim?!?!Nem az ő hibájuk miatt halok meg hanem az orvosok hibája miatt!A felnőtteknek vállalniuk kéne a felelősséget a tetteikért.Vagy nem így van? - fordulok felé,közben hullanak a könnyeim,miközben elkapott a félelem...