49.fejezet

2.2K 141 0
                                    

Reggel a napfény beszűrődött a szobába.Forgolódtam még egy kicsit majd,lassan kinyitottam a szemem.Párat pislogtam,mikor a tekintettem padlóra meredt.Ruhák a földön,szétszórva.

Visszaemlékeztem az este minden egyes pillanatára.A fiú érintéseire,csókjaira.
Elmosolyodtam,s lassan a fiú felé fordultam.Az igazak álmát aludta.Halkan szuszogott mellettem.

Végig néztem az arcvonásait,a barna haját amit elaludt.Hirtelen kinyitotta smaragd zöld szemeit.Rám nézett,elmosolyodott majd magához húzott,és megcsókolt.

- Szia! - suttogtam.

- Gyakran kelhetnél erre,igaz? - kérdezi mosolyogva.

- Ha tudnád hányszor játszodott le a fejemben egy ilyen reggel. - vallottam be halkan.

- Hidd el.Sok ilyen reggeled lesz. - emelte fel a fejem.

- Éhes vagyok. - szólaltam meg.

- Hozzak reggelit?

- Inkább menjünk le.Kíváncsi vagyok a reakciójukra.

- Akkor öltözz fel. - dob hozzám pár ruhát.

Manu ingjét húztam fel és az egyik alsóját amit adott.

A fiú lement a lépcsőn én meg jöttem mögötte.
Elővette a serpenyőt és a reggeli hozzávalókat.

A többiek a tv-t nézték,nem is figyelve ránk.Bementem a konyhába,ahol Manu tevékenykedett.

Átöleltem hátulról,ő pedig megfogta az egyik kezem.

- Mit sütünk? - néztem bele a tepsibe.

- Titok. - fordult felém.

- Szóval megmérgezed a kaját,hogy eladj minket a szervkereskedőknek? - fontam össze a karom.

- Téged semmi pénzért nem adnálak. - csókol meg a fiú.

- Mi sü..... - hallom meg Bellát aki hirtelen el is halkult.Elváltam Manutól majd a lány felé fordultam.

- Ti lefeküdtetek. - mutogat ránk a lány.

- Annál többről van szó. - kulcsolja össze a kezünket Manu.

- Srácok!Ide a pénzt!Én nyertem. - kiáltja Bella.

- Ti fogadtatok?

- Igen.Én sejtettem hogy a randi után tuti összejöttök.Ezek a tökfejek meg cáfolták.Ha tudnád mennyit buktak. - magyarázta nevetve.

- Viszont örölünk hogy végre összejötettek. - jön hozzánk Nick.

- Will hol van? - néztem ki a nappaliba.

- Elment a szüleihez,utána vizsgálatra ment.Ma a szüleinél fog aludni. - feleli Mike.

- De ma még átjön,nem?

- Mivel márcsak másfél hónapja van. - halkult el Jake.

- Ne is mond.Nem akarok bele gondolni abba hogy rám is ez a sors vár. - pásztáztam a földet.

- Hey!Minden rendben lesz.Van esély arra hogy meggyógyulj.Csak idők kérdése. - emelte fel a fejem Manu.
A szemem megtelt könnyekkel.

- Shhhhh.Ne sírj! - ölelt meg a fiú.

Kattog az agyam.
Mi lesz ha Will elmegy?
Én is utána fogok menni évekkel később?
Vagy hónapok múlva?

Nem tudom.

De egy biztos:

Nincs sok időm.Élveznem kell minden pillanatot.Will is nem sokára elmegy.Ki kell élveznie az utolsó napjait.

0BL!V!0N  ~M.R~ /Befejezett/Onde histórias criam vida. Descubra agora