0BL!V!0N ~M.R~ /Befejezett/

23.fejezet

Sírva fakadtam Jake pedig megölelt.Mire hazaértünk addigra abbahagytam a sírást.Felmentem a szobámba és megláttam az ágyon egy nagy dobozt.Egy cetli volt rajta.

Sajnálom Hope!

Remélem aki benne van az valamennyire eltereli majd a gondolataidat rólam.

A kamuszerelmed: Manu

A cetlit arrébb raktam,majd kinyitottam a dobozt.Egy kiskutya volt benne.Kék szemei világítottak.

- Mi legyen a neved? - emeltem ki a dobozból a kutyát.Letettem a földre a kutya pedig elkezdett ugatni.

- Miért hallok kutyaugatást?UUUUUU KUTYUUUUUS! - jön be az ajtón Mike utána a kérdése átmegy gügyögésbe.

- Manu hozta nekem. - mondtam.

- Tudod már hogy mi lesz a neve? - kérdezi Jake.

- Még nem.Gondolkoztam hogy Manu lesz a neve de akkor csak rosszul érezném magam. - mondtam.

- Legyen valami olyan amit nagyon szeretsz. - tanácsolta Nick.

- Akkor a neve legyen krumpli. - mondtam.

- Krumpli? - nézz rám Bella.

- Nick mondta hogy nevezzem el. - válaszoltam.

- De én azt hittem hogy valami aranyos nevet adsz neki nem pedig azt hogy krumpli. - magyarázta Nick.

- Akkor legyen a neve Shawn.(megjegyzés: az első kutyámat is így hívták csak szegény nagyon beteg volt és nagyon megviselt engem mikor elpusztult) - mondtam.

- Shawn.Cuki név. - mondta Bella.Ránéztem Shawn-ra ő pedig elkezdett gurulni.Milyen aranyos.

- Menjünk és vegyünk neki cuccokat. - tanácsolta Jake.

- Jó ötlet. - mondta Mike.Beültünk a kocsiba Shawn-al az ölembe és elmentünk neki venni cuccokat.Megálltunk az állatkereskedésnél.Kiszálltunk a kocsiból és bementünk az üzletbe.Fél óra múlva mindenféle cuccal jövünk ki az üzletből.Beültünk a kocsiba és egyből mentünk haza.A cuccait felvittek a szobába,a kis tálkájába kapott vizet és tápot.Elmentem fürdeni.A kádba engedtem vizet majd belefeküdtem.Lenyomtam a fejem a víz alá.A gondolataim cikáztak össze-vissza.Egyszer a halálra gondolva egyszer Manu-ra.De leginkább Manu-ra gondoltam.Hogy mit mondott.

Hazudott.

Pedig megígérte.

Megígérte hogy nem megy el.

Megígérte hogy nem fog elhagyni,főleg nem ilyen állapotba.

Naiv vagyok.

Elhittem hogy nem megy el.

Kimásztam a kádból,és kerestem egy borotvát.Miután megtaláltam egyből szétszedtem.Fogtam a pengét majd végighúztam a csuklómon.

Egyet az apámért.

Egyet a bántalmazásokért.

Egyet a rákért.

Egyet Manu-ért.

És ez így ment újra és újra.Csap alá raktam a kezem.A csuklómat bekötöttem majd elmentem aludni.

- Manu! - rohantam hozzá.

- Ő már nem önmaga. - szólal meg mögöttem egy hang.

- Chris.... - suttogtam.

- Öld meg! - mondja Chris.

- Manu!Nézz rám! - néztem a szemébe.

- Sajnálom Hope.De a parancs az parancs. - mondta és ellökött magától.

- És most fuss! - parancsolta.

- Manu! -potyogtak a könnyeim.Hirtelen eldördült egy fegyver bennem pedig fájdalom keletkezett.

Sírva ébredtem fel az ágyban.Shawn pedig nyüszített.

- Mi van Shawn? - nézek rá.Tovább nyüszít közben az orrával bök az ablak felé.Kinézek az ablakon.Vihar van.

- Félsz?Na gyere a mai napon velem alszol. - tettem fel az ágyra.Shawn hozzám bújva aludt el.Én is így tettem és reménykedtem abban hogy Manu-t hamarosan újra láthatom.Ezen gondolkozva nyomott el az álom.