0BL!V!0N ~M.R~ /Befejezett/

A válasz amire mindenki várt

~ Manu szemszöge ~

A telefonomon játszottam a nappaliban, Hope a fürdőben volt, a többiek meg a lakás többi részében. Éppen az egyik haverommal beszélgettem aki Spanyolországan lakik.

Enrique: Akkor most mi lesz?

Me: Jövök vissza Madridba.

Enrique: Durván megbánthattad, ha visszaakar küldeni.Mit tettél?

Me: Hagytam hogy más lány megcsókoljon, ő pedig végignézte....

Enrique: Te nem vagy normális. Ezt elbasztad.

Me: Tudom. Durva egy veszekedés volt. Maradni akarok, de nem lehet...

Enrique: Még mindig szeret. Ha nem szeretne akkor nem küldene el, és nem haragudna rád.

Me: Mondasz valamit. Hamarosan találkozzunk.

Enrique: Majd segítesz meghódítani egy szép senoritát.

Nevetve zártam le a telefont mikor hallottam hogy Hope kijött a fürdőből. Amíg ő a konyhába tevékenykedett én visszamentem a szobámba. Becsuktam az ajtót és leültem az ágyra. Csendben ültem és a falat bámultam, mikor meghallottam a hangját:

- Jó éjt Manu! - kiáltotta. Az ajtóra néztem, lesütöttem a szemem és suttogva azt mondtam:

Neked is szerelmem...

A zuhany alatt gondolkodtam,nem lehetett hallani mást mint hogy a víz csobog, és égeti a testem. Nem így akartam ezt az egészet. Ha visszamennék az időbe most minden máshogy lenne. Minden okkal történik. - gondoltam magamban.Kis idő múlva kimásztam a zuhany alól, majd elmentem aludni.

Reggel a telefonom ébresztőjére ébredtem.Kikapcsoltam az ébresztőt, megdörzsöltem a szemeimet. Kimásztam az ágyból, felöltöztem. Amíg a többiekre vártam leültem az ágyra. Tíz perc múlva kopogtattnak:

- Kész vagy haver? - hallottam meg Jake hangját.

- Igen,addig menjetek.Mindjárt megyek én is. - álltam fel és a szekrényhez mentem.Kinyitottam a szekrényt és elővettem egy kis dobozt. Kinyitottam a dobozt amiben egy gyűrű csillogot. Gondoltam ha Hope meghal mielőtt visszajövök akkor találja meg ezt, hogy emlékezzen rám, tudom, nem voltam az aki boldoggá tudta tenni. De remélem hogy sikerült boldoggá tennem egy kis időre.

Kihúztam az íróasztalom fiókját és beraktam a rajzok közé.Megnéztem a képeket amiken együtt voltunk. Mosolyogva emlékeztem vissza minden szép pillanatunkra. Kimentem a szobából, mielőtt becsuktam volna még utoljára visszanéztem. Hiányozni fog minden. - ezen gondolkodva becsuktam az ajtót és a többiek után mentem.

- Vigyázz magadra haver! - pacsizott le velem Mike, Jake és Nick. A Los Angelesi reptéren vagyunk és búcsúzom a többiektől. Bella megölelt majd azt mondta:

- Még mindig szeret.

A lány rámnézett majd hátrált és visszament Nickhez. A szemem könnyes lett amint megláttam Hope-ot. Nem akartam még elbúcsúzni tőle. Maradni akartam, csókolni akartam őt, ölelni és szeretni. Tudtam hogy jó tesz neki ha elmegyek egy kis időre. De hogy mennyire, azt nem tudom

Közeledett felém, a szívem hevesen vert.

- Szia. - suttogtam és magamhoz húztam egy ölelésre. Rózsa illata volt,órákig képes lettem volna így tartani a karjaimban, sajnos nem tehettem meg.

- Hiányozni fogsz... - suttogtam közben a zsebébe csúsztattam a szobám kulcsát. Elhúzodott tőlem és látta hogy folyik a könnyem. Hope letörölte a szememről,arcon csókolt és visszament Mike mellé. Láttam az arcán hogy nem akar elengedni, de tudom jól hogy a szíve mélyén jobb lesz neki.