0BL!V!0N ~M.R~ /Befejezett/

81.fejezet

Néhány órája történt hogy Theo elmondta a hírt.Boldog voltam.

Mindenki megnyugodott.James bocsánatot kért amiért nekem húzott be egyet és nem Joshnak,de,azóta megbékéltek.

Ülök az ágyon,olvasom az újságot mikor Jake jön be az ajtón.

- Jó hír!Holnap hazajössz. - mosolyog.

- Nekem már az is jó hír hogy meggyógyulok. - mosolyogtam.

- Azt tudjuk hogy mikor megyünk Svájcba? - kérdeztem.

- Elvileg egy hét múlva.Theo beszélt az orvosokkal,így minél előbb megtudják csinálni.

- Örülök és félek. - suttogom.

- Mitől félsz?

- Attól hogy valami lesz a műtétnél és meghalok. - suttogtam.

- Hope!Nem lesz semmi baj.Minden rendben lesz,amíg Theo ott van addig baj nem történhet. - mondja.

- Köszönöm. - mondom.

- Megyek.Későre jár.Holnap jövünk. - ölelt meg én pedig integettem neki.Lezuhanyoztam,felhúztam a pizsamámat,befekszem a kórházi ágyba és elalszom.

Reggel a napfényre ébredek.Kinyitom a szemem,felülök az ágyban és egy bögre kávé és normális reggeli fogad.

Jó reggelt!Műtétre hívtak így nem tudtam itt maradni.Jó étvágyat a reggelihez.Ha végeztem benézek.

- Theo

Elvettem a reggelit és a kávét.Megreggeliztem utána elkezdtem összecsomagolni.Ma vagyok itt utoljára.Felvettem egy kényelmes ruhát és kimentem az udvarra.

A szokásos padom előtt megálltam.Mosolyogva emlékszem vissza,arra a napra mikor Willem-et megismertem.

~ Visszaemlékezés ~

- Leülhetek? - húzott vissza a valóságba egy srác.

- Persze. - mondtam.

- Will vagyok.

- Hope.

- Téged mi miatt hoztak be? - kérdezi.

- Pénteken volt egy buli és pánikrohamom volt.Fuldokoltam majd behoztak.Kiderült hogy pajzsmirigyrákom van.És most gondolkozom a halálon.Hogy milyen lesz.Suliba meg nem biztos hogy mehetek.Most kaptam igaz barátokat,és nem akarom őket elveszíteni. - sóhajtottam.

- Na és téged mi miatt? - kérdeztem.

- Akut leukémia.Már két éve ebben szenvedek.Tegnap az orromból folyt a vér.Nem is kicsit.Elvileg másfél liter vért vesztettem.Hallottam hogy mondják az orvosok hogy nem fogom túlélni.Attól a perctől fogva csak az tízéves húgomra gondoltam.Hogy mi lesz vele.A szüleimről tudtam hogy ők ezt elfogadják,de a húgom.Ő nem bírná elviselni.Én vagyok a szeme fénye. - mondta Will.

- Sajnálom. - mondtam.

(...)

- Hope!Ideje jönni! - kiált nekem Violet.

- Mint látod hívnak! - mondtam.

- Menj csak! - mondta.

- Remélem még találkozzunk Hope. - intett nekem.

- Azt remélem én is,és köszönöm hogy meghallgattál. - öleltem meg.

- Kitartást. - feleli.

- Neked is. - mondtam.Még utoljára megfordultam és intettem neki,majd bementem a kórház bejáratán.

~ Visszaemlékezés vége ~

Leültem a padra és a mellettem lévő helyre néztem.

- Bárcsak itt lennél... - suttogom.

- Hát itt vagy!Indulhatunk? - kérdezi Mike.

- Csak adj egy percet.Mindjárt megyek a kocsihoz. - mondom.

- Oké.Ott várunk. - ment vissza a kocsihoz.

Még egy ideig néztem a padot,felálltam és elindultam a kocsihoz.Kinyitottam az ajtót és beültem.

A kocsit beindította Nick és elindultunk haza.

Végre boldog vagyok.
Meggyógyulok.