42.fejezet

2.2K 141 0
                                    

Nick felhívta a rendőröket,akik elvitték Christ.

Kezdem úgy érezni hogy vége van.Nem fogom őt soha többé látni.Szabad vagyok.

Elindultam fel a lépcsőn és bementem a szobába ahol kupi van.Elkezdtem felállítani az éjjeli szekrényt és a törött dolgokat összeszedtem.Odamentem a szekrényhez és szilánkba léptem.

Felsziszentem és leléptem a tárgyról amire ráléptem.Felvettem a földről és lesöpörtem róla a szilánkokat.

Egy kép volt az.

Egy fiú volt rajta és a szülei.Mint egy boldog család.

- Az a kép még tíz évvel ezelőtt készült.Akkor voltam hét éves. - mondja a közelemben álló Manu.

- Bocsánat csak....

- Semmi baj.Vérzik a lábad. - mutat a jobb lábamra.

- Túlélem. - feleltem.Leguggoltam és elkezdtem felszedni a szilánkokat.A fiú leguggolt mellém és segített.

- Köszönöm. - néztem rá.

- Mit?

- Mindent.Hogy itt vagy és hogy segítesz nekem.Köszönöm hogy megmentettél. - mondtam.

- Amíg itt vagyok,biztonságban vagy és nem fogom hagyni hogy bántsanak.Ezt itt és most megígérem. - szólal meg.

- Ne ígérj olyat amit nem tartasz be. - szedem tovább a szilánkokat.

- Mondtam hogy sajnálom.

- Kérlek!Kímélj meg ettől!Nem kell magyarázkodnod.Ami elmúlt az elmúlt.Inkább koncentráljunk a jövőre.Kitudja meddig maradok még veletek. - álltam fel és mentem ki az ajtón.

- Minden rendben? - kérdezi Mike a folyosón.

- Igen,vagyis nem. - ráztam a fejem.Éppen indultam volna a szobám felé mikor Mike megszólalt:

- Valami történt? - állt elém a fiú.

- Nem.Jól vagyok,nem történt semmi,csak.....

- Csak? - vonja fel a szemöldökét.

- Csak nem tudom hogy mikor.... - nem tudtam befejezni mert Mike a karjába vont.

- Ne gondolj erre!Mindent megteszünk hogy jól teljenek a napjaid.Még sokáig fogunk látni.Meg fogsz gyógyulni.Hiszek ebben. - súgja a fülembe.

Este volt.Lezuhanyoztam,felvettem a pizsimet és lefeküdtem aludni.

Rohanok.Menekülök ahogy csak tudok.Elbotlom,gyorsan felállok és sántítva tovább megyek.Elkapják a karomat majd megütnek.Ellöknek a földre én pedig gurulok párat.

Hátra felé kúszok tovább.Az orromból ömlik a vér

- Nincsenek itt,nincs aki megvédjen!Milyen aranyos!Azt hiszi hogy valaki majd segít neki!Hát ez nem így lesz Hailey! - közelít Chris aki lendíti a kezét és.....

0BL!V!0N  ~M.R~ /Befejezett/Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt