0BL!V!0N ~M.R~ /Befejezett/

74.fejezet

Kedves olvasóim!
Úgy döntöttem hogy nem kínozlak titeket így mindennap hozok nektek részt!
Köszönöm a 12K nézettséges és az 1K csillagozást!Királyak vagytok,imádlak titeket!
Jó olvasást!❤❤

- Thissy

A nap lassan telt el.Mindenki engem nézett mikor elsétáltam a folyosón.Halkan összesúgtak,vagy odajöttek hogy őszinte részvétjüket mondják.Ebédnél néma csendben voltunk és ettük a kaját.Most vettem észre hogy Mike nincs itt.

- Srácok.Hol van Mike? - kérdeztem.

- Itt vagyok. - mondja én pedig megfordulok.Shawn ott áll mellette pórázra kötve.Elmosolyodtam.

- Miért hoztad ide? - simogatom meg a fejét.

- Gondoltam hátha feldob egy kicsit. - mondja.Mindenki megsimogatta vagy játszott vele.

- Ugye tudod hogy nem szabad behozni ide? - suttogtam.

- Az igazgatónak azt mondtam hogy speciális okokból néha-néha melletted kell lennie.Szimpla pszichológia.Amit a gazdi érez,azt érzi a kutya is. - feleli.

- Köszönöm!Ezzel most feldobtad a napomat. - öleltem meg mosolyogva.Vége van a kaja szünetnek.Visszamentünk órára.Shawnt elengedtem a pórázról.

- Gyere Shawn! - fütyültem neki ő pedig utánam jött.Bementünk matekra Shawn pedig felugrott a mellettem lévő székre.

- Mrs.Hastings!Ugye tisztábban van hogy ez a kutya nem tartozkodhat az iskola terültén? - magyarázza Mrs.Landers.

- Mrs.Landers!A kutyám speciális okokból van velem.Az orvosom mondta hogy jót tesz ha Shawn velem van. - feleltem.

A tanár kérdezne mire rávágom:

- Szobatiszta és be van tanítva.

- Rendben van!Akkor kezdeném az órát. - írja fel a táblára az egyenleteket.Shawn leugrik a székről és a lábamhoz fekszik.Kiveszek a táskámból egy sonkás szendvicset,kiveszem a sonkát és odaadom neki.Halkan megeszi én pedig tovább jegyzetelek.

Vége lett a napnak,haza mentünk.Lement a nap.A fürdőben vagyok és a karomat bámulom.Előhúzom a fiókot és kiveszem a pengét.Habozok.A kezemhez rakom mikor megláttom Will karkötőjét a kezemen.A földre ejtem a pengét és a szobámba megyek a levélért.

Leültem az ágyra és elkezdtem olvasni a levelet:

Kedves Hope!

Mikor ezt olvasod,eltelik néhány nap/hét.Nyílván ezeket a sorokat akkor olvasod mikor úgy érzed hogy pengéhez nyúlsz,és nem bírod tovább.Nos,én épp ezért írom ezt a levelet.Tudok mindent amin keresztül mész/mentél.

Itt van pár ok hogy miért kell élned:

- Ott vannak a barátaid,ők segítenek és támogatnak téged.

- Itt vagyok én,aki mindig is felnézett rád amiért ennyire kitartó és erős nő vagy.

Őszintén,elárulom neked hogy nagyon is csodállak ezért.

A harmadik ok pedig:

Itt van ez a pendrive.Ez mindent megmegyarázz és elfeldtett minden rossz dolgot.De egy valamit ne feledj:

A legsötétebb felhők mögött vannak a leggyönyörűbb szivárványok.

Köszönöm hogy boldoggá tetted az utolsó néhány hónapomat!Köszönöm hogy megismerhettelek.

Legjobb barátod:

- Will

Bedugtam a pendrive-ot a gépbe és elindítottam a fájlt.

- Hope!Mosolyt kérek! - mondja Will.

- Will!Utálom ha fotóznak. - mondom.

- Miért?Szerintem szép vagy.

- Johnson.Mindketten tudjuk hogy Hope az enyém,és azt is tudjuk hogy ez egy videó. - ölel át Manu.

- Mi?Ez most komoly? - mondom és elkezdem takarni az arcom.

- Ne csináld már! - kapott fel Manu a karjaiba és megcsókolt.

- Oké elég lesz. - szólal meg Mike.

- Csak féltékeny vagy amiért neked nincs senkid. - szólt be Bella és mindenki elkezdett nevetni.

Vágás jött.

A parton sétáltam Willem-el és nevetgéltünk.

- Mit gondolsz Hoperól? - kérdezi Jake Manutól.

- Gyönyörű.Szeretem őt,és félek.Félek hogy hamarosan elmegy.Boldoggá kell tennem.  - hallom hogy szipog.

- Haver!Ugye tudod hogy felvettem?

- Igen.Add csak ide. - fordítja maga elé.

- Hope!Ha bármi is történnik,tud hogy szeretlek.Teljes szívemből.Már akkor megláttalak mikor még ezt hitted hogy nem is létezel a szememben.Mikor még Chrisnél voltál már akkor felkeltetted az érdeklődésemet irántad.Ha elmész,akkor lesz még néhány dolog amit tudnod kell.De majd később mondom mert jössz felénk.Szeretlek. - suttogja és kikapcsolja a kamerát.