0BL!V!0N ~M.R~ /Befejezett/

29.fejezet

Vége lett a vizsgálatoknak én pedig mentem suliba.Shawn-t előtte hazavittük én pedig lefürödtem mert kórház szagú voltam.Gyorsan beültem a kocsiba majd elindultunk.Az első két óráról lemaradtam de kaptam igazolást.Megálltunk a kocsival én pedig kiszálltam a kocsiból.Beléptem a suli kapuján majd a szekrényemhez mentem.Mindenki engem figyelt.

- Na mi volt? - jön ide Bella.

- Azt mondják depis vagyok. - mondom.

- Hiányzik. - mondja Bella.

- Ennyire látszik? - kérdezem.

- Nem csak olyan vagy nekem mint egy nyitott könyv. - mosolyog.

- Hát igen.Képzeld!Will ma ment haza! - meséltem neki.

- Hát akkor Shawn nem akart eljönni onnan ha jól sejtem.

- Igen de rávettük hogy szálljon be a kocsiba.  - nevettem.

- Nick és én együtt vagyunk! - jelenti ki Bella.

- Mike,Jake!Víritsátok a lóvét! - mondtam nekik.

- Te fogadtál velük?És nyertél száz dollárt? - nézi ahogy számolom a pénzt.

- Igen.De még nem tudsz sok mindent. - feleltem.

- Elismerem.Tényleg nem ismerlek annyira mint gondoltam. - mondja Bella.A nap hamar eltelt.Nekem még este el kellett mennem a kórházba mert Theo mondani akar valamit.Bella elkísért.

- Kint megvárlak! - mondja Bella.

- Oké. - válaszoltam majd bementem az ajtón.

- Szia! - ültem fel az ágyra.

- Szia!Hogy érzed magad? - kérdezi.

- Jól.Sokkal jobban vagyok mint ahogy reggel voltam. - mesélem mosolyogva.

- Ennek örülök! - mondja Theo.

- Elmehetek Kanadába?Ahogy a dzsinntől kértem?Az eredmények biztatók. - mondtam.

- Az eredmények biztatók de mi van ha ott rosszul leszel? - kérdezte Theo.

- Kanadában is van kórház.Meg rák is.

- Hope a te eseted különleges,nem biztos hogy találunk tumort ami számodra jó lenne.Meg csak azokkal mehetsz akik jól ismernek és mindig veled vannak.

- A barátaim nem jöhetnek?Meg Will?A dzsinnek ez belefér. - magyaráztam.

- Még meglátjuk. - feleli Theo.

Aztán jött ez...

Hajnali egy óra volt.A tüdőm égett.Nem kaptam levegőt.Shawn ugatott a többiek pedig rohantak hozzám.Egyből a kórházba vittek.A műtőbe vittek.Utána eszméltemet vesztettem.

Reggel arra ébredek hogy valaki zokog.Hallom hogy rólam beszélnek.

- Szerencsére nem keletkezett átét a tüdejében,a rák sem terjedt tovább.Vigyázni kell.Nem maradhat egyedül egy percre sem. - hallom meg Theo hangját.

- És mi lesz a dzsinnel?Úgy értem hogy fog eljutni Kanadába? - kérdezi Jake.

- Attól függ,hogy mikor épül fel.Meg a vizsgálatok.Ott is az eredményeket figyelembe kell venni.A többi Hope-on áll. - mondta Theo.

A többi Hope-on áll.

Ez a mondat visszhangzik a fejemben.A többi rajtam áll.Felépülök vagy nem.Ha felépülök akkor meg is gyógyulhatok.De,ha rosszabb lesz a helyzet akkor meg is halhatok.És nem akarom.

Nem akarok fájdalmat okozni senkinek se.

De főleg nem neki.

Mi tagadás?

Beleszerettem.

A fiúba aki lányok szívét töri össze minden egyes nap.

A suli szoknyapecér fiújába.

Manu Ríosba...