0BL!V!0N ~M.R~ /Befejezett/

28.fejezet

Hétfő reggel van.Esős idő.Kimásztam az ágyból Shawn pedig követett szokás szerint.Felöltöztem.

Egyedül Shawn tartotta bennem a lelket.A srácok szerint depressziós vagyok.Most éppen a kórház felé megyek egy újabb vizsgálatra Shawn-al.Jake elkísért mert nem szeretné ha útközben bajom esne.

- Theo.Hope alig eszik valamit,szinte csipeget.Magában van roskadva.A szobájában van állandóan és csak Shawn tudja jó kedvre deríteni.

- Igen ez depresszió.

- De nem a rák velejárója.Hanem a haldoklásé.Haldoklom és nem tudom mikor üt be a krakk. - simogattam meg Shawn-t.

- És hogy vagy? - kérdezi Theo.

Azon kívűl hogy haldoklom?

- Megvagyok. - erőltettem egy mosolyt.

- Végre látom azt az örömökkel teli lányt. - mondta Jake.Mosolyogtam majd a hosszú ujjú pólómnak a karjait lejjebb húztam.

- Hope mutasd a karod. - mondja Jake.

- Miért? - kérdeztem.Basszus észrevette!

- Csak mutasd meg. - kéri újra Jake.

- Mond meg minek. - feleltem.Theo idejött majd megfogta a kezem és felhúzta a pulcsit.Sóhajtottam egyet.Lebuktam.

- Hope!Megmondtam hogy ne csináld. - mondta Theo.

- Eléggé magam alatt vagyok és ez segít valamennyire ahogy Shawn is. - magyaráztam.

- Miért vagy ennyire magad alatt? - kérdezi.

- Mert egy hete veszítettem el az utolsó családtagomat. - mondtam könnyekkel a szememben.

- Részvétem. - mondta.

- De mindegy is.Meglátogathatóm Will-t? - néztem Theo-ra.

- Ő már nincs a kórházban. - mondja Jake.

- Hogy-hogy?- kérdeztem.

- Hazament. - feleli Theo.

- És nekem csak most szóltok? - háborodtam fel.

- Épp most fog elmenni a kórházból.Most írja alá a papírokat. - mondta Theo.Leugrottam az ágyról és feltéptem az ajtót.Egyenesen a recepció felé rohantam Shawnal együtt.

- Will! - kiáltottam majd szorosan megöleltem.

- Hope! - ölel szorosan Will.

- Meglepetés! - mondtam.

- Hát ez tényleg az volt. - mosolyog.

- Éppen Jake-el jöttem vizsgálatra utána megyek suliba. - feleltem.Még beszélgettünk egy kicsit majd megláttam Will szüleit és a húgát.

- Hope ők itt a szüleim.Anya,apa ő itt Hope akiről meséltem.

- Jó napot Mr. és Mrs. Johnson. - ráztam velük kezet.

- Kérlek szólíts csak Mary-nek. - mondta.

- Ő pedig a húgom Sarah. - mutatott a húgára.

- Szia Sarah. - köszöntem neki.

- Will már sokat mesélt rólad. - mondja Sarah.

- Tényleg?És miket mondott? - kérdeztem tőle.

- Hogy milyen kedves vagy és eltudod terelni a gondolatait a haldoklásról. - a végét suttogva meséli én pedig azt hittem hogy egyből elsírom magam.

- És hogy-hogy te a kórházban vagy? - kérdezi Mary.

- Anya! - szólt rá Will.

- Semmi baj Will. - mondtam.

- Néhány hete derült ki hogy rákos vagyok.Első stádiumban vagyok szerencsémre.Az orvosok szerint nagy szerencsém volt.Mondták hogy hetente kétszer menjek vizsgálatokra.Plusz 3x8 vényköteles gyógyszert kell szednem naponta. - feleltem.

- Nyolc gyógyszert kell bevenned naponta háromszor? - csodálkozik Will.

- Igen. - mondtam.

- Hát remélem még találkozzunk kedves Hope. - mosolyog Mr.Johnson.

- Én is. - mosolyogtam.

- Hát akkor mi megyünk. - jelenti ki Will.

- Szia! - öleltem meg.

- Vigyázz magadra! - puszilta meg a homlokom.

- Te is! - mondtam.Will még utoljára visszafordult majd intett nekem.

Remélem sokáig fogom látni őt.