0BL!V!0N ~M.R~ /Befejezett/

32.fejezet

- Szia! - int nekem Manu.Csöndben voltam és nem mondtam semmit.

- Hol voltál? - suttogom neki.

- Mást vártam tőled. - mosolyog Manu.

- Miért mit vártál? Azok után hogy elmentél és hónapok múlva visszajössz.Azt hitted hogy ha viszont látlak akkor egyből a karjaidba omlok?Azt se tudom hogy nevessek vagy sírjak?

- Sajnálom. - hajtotta le a fejét.

- Sajnálod? Hol voltál azokban a napokban!? Pont akkor mentél el mikor a legnagyobb szükségem volt rád.Erre te lelépsz szó nélkül.Éjszakákat sírtam át miattad.Nézd mit tettem magammal!Nézd meg! - mutatom neki a heges karomat.

- Hope én...

- Minden egyes nap vágtam egy újabb sebet.Miattad.ÉRTED?! MIATTAD A KURVA ÉLETBE IS! - üvöltöttem neki.

- Tudod milyen érzés elveszíteni olyan embert akit szeretsz? - kérdezi.Na jól van bazd meg itt betelt a pohár.

- Nincs családom!Apám kis koromban meghalt, anyám lelépet miközben ott hagyott egy vadidegennel aki mindennap bántott.Miután leléptél szó nélkül az idő alatt az anyám is meghalt!Nincs senkim!ÉRTED?!NINCS CSALÁDOM TE MEG ITT SAJNÁLTATOD MAGAD! - fakadtam ki.

- Én... - kezdi de félbeszakítottam:

- ÉS ÉN NAIV MÉG ELHITTEM NEKED HOGY SOHA NEM FOGSZ ELHAGYNI!Nem emlékszel? Megígérted!Megígérted hogy nem fogsz elmenni! - folyik le az arcomról egy könnycsepp.

- Hope!

- Nem akarlak látni! - suttogtam.A többiek végignézték ezt az egészet.Sírva rohantam be házba egyenesen a szobámba.Bezártam az ajtót.A földre rogytam és zokogtam.Shawn hozzám bújva próbált vigasztalni.

- Jó hogy itt vagy! - néztem rá.Egyre nagyobb volt.Boldogan simogattam mire ő megnyalta az arcom.

- Már hiányoztál kis vakarcs! - simogattam meg a fejét.Elmentem a fürdőbe hogy lefürödjek.Befeküdtem a kádba és lenyomtam magam a víz alá.Még egy ideig a víz alatt voltam aztán feljöttem a víz alól.Kimásztam a kádból majd felhúztam a pizsamámat.Megálltam a tükör előtt.Piros,karikás,kisírt szemek.A testem minden porcikáját egy seb fedi.Elővettem a fiókból egy pengét.A kezemre egy újabb sebet vágtam.Majd még egyet és még egyet.

- Meddig fogod ezt csinálni? - hallom meg Jake hangját.

- Addig amíg a fájdalom el nem múlik. - kötöttem be a kezem.

- Sose értettem hogy miért jó ez. - jelenti ki.

- Felszabadít a fájdalom alól. - feleltem.

- Manu miatt van igaz? - nézett rám.

- Amióta elment azóta egy roncs vagyok.Az agyam és testem utálja de szívem szereti őt. - néztem Jake szemébe.

- Holnap suli.Ideje aludni.

- Tudom. - válaszoltam.

- Jó éjt! - adott puszit a fiú majd elment.Bedőltem az ágyba és a plafont bámultam.

Holnap suli.Nekem pedig el kell játszanom vele hogy járunk.

Nem elég hogy egy fedél alatt vagyok vele,még el kell játszanom a suliban hogy járok vele.

Esetleg egy cunami nem akarja elmosni az iskolát?

BOLDOG KARÁCSONYT MINDEN WATTPADOS ÍRÓNAK,OLVASÓNAK!
ÉS BOLDOG ÚJÉVET!

- Thissy