0BL!V!0N ~M.R~ /Befejezett/

13.fejezet

~ Manu szemszöge ~

Beültünk a kocsiba.Jake és Mike otthon maradtak.Én hátul ültem, Hope-ra vigyáztam.

- Tarts ki Hope! - simogattam meg az arcát.Beértünk a kórházba.Berohantam,mikor megláttak odarohantak egy hordággyal és elkezdték megvizsgálni őt.Infúziót adtak neki,majd odajött hozzánk az orvos.

- Maguk Mrs.Hastings hozzátartozói? - kérdezte.

- Igen. - válaszoltam.Az orvos intett nekem és egy kicsit arrébb mentünk.

- Mennyi ideje nem ivott vizet? - kérdezte.

- Kettő napja. - válaszoltam.

- Mindegy is,az állapota stabil.Hamarosan felfog ébredni de egy-két napig még bent tartjuk megfigyelésre. - mondta a doki.

- Köszönöm doktor úr! - ráztam vele kezet.

- Még egy kérdés.Miért van ennyi heg a testén?

- Azt mi se tudjuk.Néhány hónapja költözött hozzánk,de nem mondta el hogy miért van ennyi heg a testén. - feleltem.

- Köszönöm hogy segített. - mondta az orvos majd elment.Vissza sétáltam Belláékhoz.

- Van valami hír? - kérdezi Nick.

- Igen,az állapota stabil,hamarosan felfog ébredni és egy-két napig bent tartják megfigyelésre. - válaszoltam.

- Hála az égnek. - mondta Bella és megölelte Nick-et.Bementem Hope-hoz.Ott fekszik az ágyban és csipog mellette egy gép.Infúzióra van kötve.Leültem a székre és megfogtam a kezét.

- Hope!Aggódtam miattad.Minden nap kimentem az erdőbe és a városba hogy megkeresselek.A többiek is segítettek még Bella is.Egész este nem aludtam mert rád gondoltam.Hogy most hol lehetsz.Ma is a városban voltam és kerestelek.Mikor haza indultam akkor kiáltottad a nevem.Megfordultam és megláttalak.Boldog lettem,nagyon hiányoztál.Egész végig rád gondoltam és arra hogy hol lehetsz.És bocsánatot szeretnék kérni.Egy bunkó paraszt vagyok.Ha nem csinálom azt amit akkor ez soha nem történik meg.Remélem megtudsz nekem bocsájtani. - hajtottam le a fejem.

~ Hope szemszöge ~

Erős fertőtlenítő szag csapta meg az orromat.Kórházban vagyok.Hallom ahogy Manu beszél hozzám.

  - Hope!Aggódtam miattad.Minden nap kimentem az erdőbe és a városba hogy megkeresselek.A többiek is segítettek még Bella is.Egész este nem aludtam mert rád gondoltam.Hogy most hol lehetsz.Ma is a városban voltam és kerestelek.Mikor haza indultam akkor kiáltottad a nevem.Megfordultam és megláttalak.Boldog lettem.Hiányoztál.Egész végig rád gondoltam és arra hogy hol lehetsz.És bocsánatot szeretnék kérni.Egy bunkó paraszt vagyok.Ha nem csinálom azt amit akkor ez soha nem történik meg.Remélem megtudsz nekem bocsájtani.  - mondta.Kinyitottam a szemem majd válaszoltam:

- Semmi baj.- suttogtam.

- Hope!Hallotad? - mondja.

- Az egészet. - vágtam rá.

- Többé ne tűnj el ennyire. - puszilt bele a hajamba.

- Hope!Úgy aggódtunk! - jön be az ajtón Bella és Nick.

- Jól vagyok. - mondtam.

- Dehogy vagy jól!Két napig az erdőben voltál víz és kaja nélkül. - mondta Nick.

- Kaját tudtam találni,csak vizet nem. - válaszoltam.

- Hogy élted túl?Úgy értem hol találtál menedéket éjszakára? - kérdezi Manu.

- Találtam egy barlangot és nem volt ott semmi és senki.Utána tüzet csiholtam így nem fagytam meg. - feleltem.

- Én mondtam hogy túlélő. - mondja Bella.

- Mikor mehetek haza? - kérdeztem.

- Bent tartanak megfigyelésen után haza mehetsz. -közli Manu.

- Remek. - sóhajtottam.

- Srácok kimennétek egy kicsit? - mondja Manu.

- Persze. - mondja Nick és kimennek az ajtón.

- Figyelj Hope!Én nagyon sajnálom ami történt.Nem kellett volna így viselkednem.Jóvá fogom tenni.Megígérem. - kér bocsánatot Manu.

- Manu semmi baj,már megbocsájtottam neked.Nekem nem kellett volna így eltűnőm.Ha szólok hogy az erdőben vagyok akkor most nem itt lennék hanem otthon veletek és hülyéskednénk. - feleltem.

- Maradjak itt éjszakára? - kérdezi.

- Hát akkor hozzál cuccokat és gyere a mellettem lévő ágyhoz. - mondtam.

- Oké,hozok cuccokat.Rögtön jövök. - puszilt bele a hajamba majd kiment az ajtón.Bella bejött és leült a székre.

- Köszönöm! - kezdi.

- Mit is? - kérdeztem.

- Azt hogy eltűntél így közelebb kerültem Nickhez és úgy érzem ő is szeret de nem akarom elkiabálni. - mondja Bella.

- Hát szívesen. - nevettem.

- Maradjunk itt?

- Nem kell Manu itt fog maradni velem. - válaszoltam.

- Tényleg? - célozgatott Bella.

- Mondtam már hogy nem jön be nekem. 

- Állandóan vele vagy és látszik hogy flörtölsz vele. - vágta rá Bella.

- Ő kezdi én pedig ragálok. - mondtam.

- Bejössz neki. 

- Mint csukott ablakon a friss levegő? - néztem Bellára.

- Oké akkor máshogy közelítem meg.Mi tetszik Manu-ban? - vonja fel a szemöldökét.

- Nem tudom. - vágtam rá.

- ÁHÁ!Szerelmes vagy belé! - bökött rám.

- Ez nem igaz. 

- De igen. - mondta Bella majd kiment az ajtón.

- Megjöttem. - mondta Manu és letette a táskát az ágyra.Nagy nehezen kimásztam az ágyból és elmentem a fürdőbe.Lefürödtem majd visszamásztam az ágyba.Manu is elment fürdeni,miután végzett ő is bemászott az ágyba amit összetolt.Felém fordult.

- De ja vu! - mondtam.

- Az. - vágta rá Manu.

- Csak most nem a szobámban vagyunk hanem a kórházban. - feleltem.

- Hát kár hogy nem otthon vagyunk. - húzott közel magához.

- Ha most otthon lennénk én tuti hogy kimásznék az ágyból és futnék. - mondtam.

- Én pedig elkapnálak. - mondta.

- Utána én elesnék. - böktem meg a hasát.

- Én pedig rád esnék. - mondja

- Nagyokat röhögnénk. - folytattam.

- És csókolóznánk. - fejezte be.

Hogy mi?

Sziasztok csillámpónik!

Régen szóltam hozzátok így megírom nektek:
Élek és virulok!Nyílván látjátok is mivel raktam ki részt.Na mindegy.
Legyetek rosszak,mert a jókkal mindig kibasznak!

- Thissy