0BL!V!0N ~M.R~ /Befejezett/

66.fejezet

A hét gyorsan elment.Mindenki tudja hogy én és Manu szétmentünk.Manu próbál hozzám beszélni de én elfordulok tőle és elmegyek órára.

Péntek van.Iskolai szünet így mindenki otthon maradt.A földön ülök,zenét hallgatok és pakolok,mikor kopogtattak.

- Gyere! - mondom és pakolok tovább.

- Beszélni szeretnék veled. - hallom meg Nick hangját.

- Miről? - fordultam felé.

- Manuról. - suttogja.

- Róla nincs mit mondanom. - fordulok vissza.

- Mindketten tudjuk hogy szereted még.Ez az utolsó esélyed.Nem hagyhatod hogy elmenjen. - magyarázza.

- Igen szeretem őt.Így elengedem. - néztem a szemébe.

- Nem!Ha szeretsz valakit akkor egyértelműen vele maradsz.Nem mész el és hagyod magára.

- Ő mégis megtette velem mikor hazajöttem a kórházból. - fordultam neki háttal és pakoltam tovább.

- Hope ne csináld ezt!

- Mit?Mindent tönkre tett,én meg naiv voltam.Azt hittem meg fog változni miattam.Érted?Miattam!Egy olyan lány miatt aki hamarosan meghal!Erre,nézd meg.Nem változott semmit.Gondolom ugyanúgy falja a nőket és töri össze a szívüket,úgy mint az enyémet.

- Nem akart Jessicával csókolozni.

- Ha nem akart csókolozni vele,akkor ellökte volna magától.Nem pedig turkált volna tovább a szájában. - magyaráztam.

- Amióta beléptél az életébe más lett.Minden egyes nap rólad beszélt.Belédszeretett.Kérlek!Adj neki egy esélyt. - könyörög Nick.

- Időre van szükségem,ahogy neki is.Jobb lesz ha visszamegy Madridba,ebben nem tudtok megállítani ahhoz túlságosan makacs vagyok. - álltam fel a földről.

- Értem.De,azért remélem hogy átgondolod. - mondja és kimegy az ajtón.Észre vettem hogy Manu ott áll.Egymást néztük.Megakartam szólalni de a szavak megakadtak a torkomon.A fiú nézte minden egyes lépésemet.Álltam a nézését,az ajtóhoz mentem és becsuktam.

~ Manu szemszöge ~

- Beszélned kéne Hope-al. - mondja Jake.

- Szerinted hányszor próbáltam?Nem hajlandó beszélni velem. - magyaráztam.

- Akkor majd én. - állt fel Nick és elindult fel a lépcsőn.

- Ezt nagyon elbasztam. - morgom.

- Valahogy rákéne venni arra hogy maradj. - mondja Bella.

- Hiába,amit a fejébe vesz az úgy is lesz. - feleli Mike.Felálltam és elindultam fel a lépcsőn.Megálltam Hope ajtaja előtt és hallom ahogy rólam beszélnek:

- Hope ne csináld ezt! - hallom meg Nick hangját.

- Mit?Mindent tönkre tett,én meg naiv voltam.Azt hittem meg fog változni miattam.Érted?Miattam!Egy olyan lány miatt aki hamarosan meghal!Erre,nézd meg.Nem változott semmit.Gondolom ugyanúgy falja a nőket és töri össze a szívüket,úgy mint az enyémet. - mondja Hope.

- Nem akart Jessicával csókolozni. - állt ki mellettem.

- Ha nem akart csókolozni vele,akkor ellökte volna magától.Nem pedig turkált volna tovább a szájában.

Ez fájt.

- Amióta beléptél az életébe más lett.Minden egyes nap rólad beszélt.Belédszeretett.Kérlek!Adj neki egy esélyt. - könyörög Nick.

- Időre van szükségem,ahogy neki is.Jobb lesz ha visszamegy Madridba,ebben nem tudtok megállítani ahhoz túlságosan makacs vagyok.

- Értem.De,azért remélem hogy átgondolod. - mondja és kijön az ajtón Nick.

- Bocs haver.Megpróbáltam. - suttogja.

A lányra néztem.Vörös haja laza kontyba van fogva,kantáros farmerban volt és egy fehér festékes pólót viselt.A szemembe nézett.Láttam a szemében megvetést,és csalódást.Mondani akart valamit,de nem tette.Közelít felém,a szívem kiugrik a helyéről,megáll velem szemben.Látom magam előtt ahogy felém jön,megölel én pedig megcsókolom.Nem így történt....Rám se nézve becsukja előttem az ajtót.

Én pedig úgy érzem mintha kitépték volna a szívem.

Jó reggelt olvasóim!

Hogy telik a nyár?
Köszönöm a 7K-t és a visszajelzéseket!
Csodálatosak vagytok!❤❤
Csütörtökön hozom a kövi részt addig is legyetek jók és élvezzétek a nyarat!

- Thissy