0BL!V!0N ~M.R~ /Befejezett/

69.fejezet

Sziasztok olvasóim!

Nyílván furcsáljátok hogy miért nem holnap rakom fel a részt.

Rossz hír:
Költöztem és nincs wifim.Mobilnetről vagyok ami elég kevés DE elég arra hogy felrakjam a holnapi részt!

A jó hír:
Az hogy csütörtökön már lesz internet így minden a régi lesz!

Jó olvasást! :)

Beültünk a kocsiba és elindultunk Will felé.

- Ismered Will szüleit? - kérdezi.

- Igen.A kórházban mutatta be őket.Sarah azt mondta hogy Will sokat mesélt rólam. - mesélem mikor a lány felnevet.

- Will jó ember volt. - suttogja.

- Még most is az.A szívünken tovább él. - mosolygok rá.

Megálltunk a ház előtt.Kiszálltunk a kocsiból majd az ajtóhoz sétáltunk.Megnyomtam a csengőt és vártunk.

- Kinyitod kicsim? - hallom meg Mrs.Johnson hangját.

- Igen. - feleli egy nagyon ismerős hang.Kattan a zár és nyílik az ajtó.

- Zoë,Hastings.Mit kerestek itt? - kérdezi Jessica.

- Ezt mi is kérdezhetnénk. - vágta rá Zoë.Jobban megnéztem Jessicát.Nem volt ribancként öltözve.Melegítőben volt és egy pulcsiban.Az arcát jobban megnéztem.Hasonlított Will arcvonásaira.

- Will rokona vagy. - mondom.

- Unokabátyám volt. - suttogja.

- Sarah itt van? - kérdezi mellettem a lány.

- Igen,gyertek be. - állt el az útból.Bementem az ajtón mikor megfogta a karom a lány.

- Beszélni szeretnék veled. - közölte.

- Ha Manuról akarsz,ne fáradj.A tiéd lehet.Megnyerted a háborút. - suttogom és kitéptem a karom a szorításából.

- Hope! - rohan hozzám a kicsi lány.

- Sarah. - öleltem magamhoz.

- Will azt kérdezi hogy vagy. - suttogja nekem a lány.Elmosolyodtam.

- Mond meg neki,jól vagyok és mond meg neki hogy hiányzik. - suttogom a lány fülébe.A lány bólintott.

- Hope,Zoë.Micsoda meglepetés.Tudnánk beszélni? - kérdezi Mrs.Johnson.Felálltunk és elindultunk  be a konyhába.

- Sarah azt mondja hogy látja Willt.Tudjátok,ő így dolgozza fel azt hogy Will elment. - magyarázza.

- Sajnáljuk ami Willel történt.Jó barátunk volt.De nézze a jó oldalát. - mondom.

- Mit?

- Nem szenved.Továbbra is él bennünk,és emlékezni fogunk rá.Mindig is. - mosolygok rá.Will édesanyja elmoslyodik.

Még maradtunk egy ideig.Játszottunk Sarahval,beszélgettünk a szülőkkel.A nap lemenőben volt,így mi is lassan hazaindultunk.Elköszöntünk a családtól és beültünk a kocsiba.

- Miről akart beszélni Jessica? - kérdezi Zoë.

- Gondolom Manuról.De megmondtam hogy nyert.Megtarthatja Manut. - magyaráztam.

- Szerintem meg Manu és a te kapcsolatodat akarja helyre hozni.

- Minek?Rendesen elbaszott mindent.Én meg nem akarom őt szeretni. - suttogom.

- Szereted még.Kár tagadnod. - mosolyog.

- Nem tagadom.De jobb lesz ha egy kicsit külön leszünk. - nézek ki az ablakon.

- Szerintem jobb is hogy elmegy.Amíg külön vagytok,lesz időtök változni.

- Ezt hogy érted? - nézek rá.

- Változunk, és felejtünk.Amibe ma belehalsz, holnap már nem fáj. - feleli nemes egyszeűséggel.