Legenda És Szerelem

9.fejezet

Sziasztok!
Ezt a fejezetet nem tudtam hogy kezdjem el de aztán valahogy csak sikerült az ez utáni fejezetet nem tudom mikor lesz fenn de igyekszem csak mostanában nem nagyon tudtam irni de most van egy kevés ötletem és időm is szóval most irok és irok hogy nem menjen ki a fejemből az ötlet.
Jó olvasást!

Lányok pakoljatok holnap indulunk! -kiabált fel apa az emeletre.
Oké. -ordított vissza Bella.
-Bella lemegyek megcsinálom Oktánt és Diamondot de ha akarod megcsinálom Tornádot is.
-Nem kell majd megcsinálom amúgy mikor jön Kristóf biztos hiányzik neked.
-Hát igen eléggé hiányzik a verseny óta nem láttam de azért lemegyek és megcsinálom neki Diamondot.
-Oké majd megyek én is.
-Oksi.

Lementem az istállóba fogtam az utazó ládámat és elkezdtem belepakolni a cuccaimat. Ekkor hallotam hogy jön valaki gyorsan megnéztem de csak James volt. Visszamentem az istállóba pontosabban a nyergesbe és pakoltam. Először megkerestem Oktán polár pokrócát mert azt az útra nem rakom rá. Ekkor hirtelen apa bejött az ajtón és ezt mondta.
-Katie még van egy napunk és arra gondoltam szeretnél egy két cuccot ugyhogy elmehetnénk abba a lovasboltba amelyikbe szeretnél?
-Hát és mi lesz a pakolással?
-Most gyorsan megcsinálod és mindjárt lehívom Bellát hogy segítsen és utánna mennénk.
-Oké. De mi van ha Kristóf közben idejön már 1 hete nem láttam és nem is ír.
-Én nem tudok róla semmit sajnos viszont az akadémia igazgatója aki egyben majd az osztályfőnököd lesz megkért hogy ha lenne neked egy lovad akin nem sajnálsz gyerekeket tanítani csak mert a legkiemelkedőbb diákok tanithatnak gyerekeket.
-Ezzel most Múzsára célzol?
-Hát éppenséggel célozhatok rá is.
-Igazából mint iskolaló még soha nem próbáltam és nem tudom a reakcióját de ha megkérjük Davet lehet hogy felül miközben futószáraztatom a lovat.
-Rendben.
-Viszont kéne még egy két nyeregalátét mert ha mosásban van a többi akkor a versenyalatétet mégsem használhatom.
-Gyere velem mutatok valamit.
-Oké.? -vettem kérdőre a dolgot. Bementünk a házba és fel a padlásra és ott volt amire mindig is vágytam.
-Azta ez az a nyereg amit néztem abba az újságba?
-Igen az és a tiéd és a többi cucc is hozzá.
-Hű! Azta! -csak ennyit tudtam kinyögni.
-Segítsek levinni? -hallottam egy nagyon ismerős hangot a hátam mögül és hirtelen megragadta a kezem és maga felé fordított.
-Hiányoztál. -nyögtem ki.
-Te is nekem. -és erre már nem tudtam mit mondani csak megcsókoltam. De hirtelen megrezzent a telefonom a zsebembe és kijelezte ezt a szót hogy Oktán. Ekkor eszembe jutott hogy el kell mennem vele.

-Nekem most mennem kell. -mondtam kicsit szaggatottan.
-Nem mehetnék veled olyan régen voltunk már eggyüt?
-Hát nem is tudom nem kéne.
-De miért hova mész? -hirtelen ránéztem apára és egyből tudta hova készülődöm.
-Figyelj Kristóf menj le az istállóba és pakold össze a cuccod meg Diamond cuccát a holnapi út miatt. -próbált apa is kimenteni a helyzetből.
-Rendben. -sóhajtotta majd elindult lefele. Én is elindultam mert Oktán mindig tudja mikor kell menni és mar hiztizett a legelőn ott vágtazott szerencsére a többi ló a legelő másik felében vannak  szóval nem tudott kárt tenni bennük. Gyorsan fogtam az egyik kötőfékét mert van neki szerintem egy egész nyergesni is, és elindultam a legelő felé. Oktán elcsendesedett és oda ügetett a kapuhoz. Ráadtam a kötőféket és kivittem megpucolni. Sokat nem kellett rajta de azért megvagyunk. Levettem róla a kötőféket és felültem rá csak úgy nyereg és kantár nélkül és elvágtattunk. Egy 10 perc alatt odaértünk és szinte alig volt időm leszállni róla már ügetett is az anyához. Olyan cukik együtt. Ott voltunk legalább 3-4 órát és jöttünk haza. Szinte alig lehetett elhozni onnan. Amikor vissza értünk Kristóf pakolta fel épp a cuccát a lószállítóra.

-Végre megjöttél már azt hittem sosem érsz haza.
-Hát igen szeretek azon a helyen lenni.
-Ha te mondod.
-Azt a kötőféket odaadod lécci?
-Persze. -nyomta a kezembe.
Leszálltam a lóról és raraktam a kötőféket majd bevezettem a boxába.
-Én is nekiállok pakolni mert soha nem leszek kész.
-Segítsek?
-Hát ha épp ráérsz és nincs semmi dolgod akkor segíthetsz.
-Oké.
A szobámban lévő dolgokat lehoztuk volt fenn egy kötőfék a verseny kantár és a díjugrató nyereg plusz egy pár ínvédő ezeket levittük és utánna még a padláson levő cuccokat is lehoztuk.
Amikor végeztünk hulla fáradtak voltunk mert a még a lovakat is megetettük és őket fel kellett terelni a legelőről.
-Holnap reggel 6-ra kijövök és segítek etetni.
-Ahogy gondolod. -én még az istálló felé vettem az irányt ugyanis döntöttem de sajnos nem Múzsa mellett hanem Rahim mellett mert ő iskola lóként jobban megállja a helyét és nem tudom hogy helyesen döntöttem e majd az őszi szünetik eldöntődik melyikőjük a jobb.
-Katie várj! -kiáltott Kristóf de valamiért nem tudtam megállni egyszerűen mintha fel lettem volna pörögve és 10 kört is képes lettem volna futni a pályánkon.
Egyszer csak meg álltam mert nem volt hová mennem. Ugyanis a nyergesben kötöttem ki.
-Miért nem álltál meg?
-Én....én....nem tudom. -válaszoltam és egyszer csak szédülni kezdtem. És egyszer csak elsőtétedett minden és már csak egy kis kiálltást hallottam és nem a földre estem hanem valószínűleg Kristóf elkapott.
Valamikor ébredezni kezdtem még mindig a nyergesben voltunk. Egyáltalán nem voltam tisztában azzal hogy hány percet órát vagy napot tölthettem itt. Kristóf is itt volt itt aludt mellettem és a kabátját rám terítette. Éppen fel akartam állni de éles fájdalom nyilalt a fejembe és amilyen halkan csak tudtam kimondtam egy aut. Amire természetesen Kristóf felriadt.

-Jól vagy? -kérdezte gondterhelt hangon.
-Hát nem tudom. Nagyon fáj a fejem és... Hány órája vagyunk itt?
-3-4 talán?
-Jajj de jó.
-Viszont ilyen állapotban nem mehetsz holnap egy ilyen hosszú útra.
-De muszáj elmennem.
-Inkább pihenj és meglátjuk holnap hogy leszel.
-Oké de menjünk a szénába aludni mert ott kényelmesebb.
-Igazad van add a kezed. -utasított Kristóf. Én odaadtam neki ő felhúzott és mivel látta hogy nem birok ráálni a lábamra ezért fölvett és elvitt a szénásig és óvatosan letett a szénába.