Legenda És Szerelem

34.fejezet

2 hét telt el azóta hogy Ryan elvitte Diamondot. Ennyi idő alatt már oda kellett hogy érjen Kristófhoz a levél. Lehet hogy még gondolkodik. Vagy csak tényleg nem akar tőlem semmit és így akarja lezárni. De ez nem rá vallana. Az utóbbi 2 hetem borzalmas volt. Minden napom várakozásból állt és ha lementem lovagolni még akkor is ezen gondolkodtam. Dave próbált segíteni elterelni a gondolataimat de az sem segített sokat. Úgy döntöttem meglátogatom Ryant. Lementem a konyhába és a hűtő tetejéről vettem le egy almát majd kimentem Múzsához. Felhoztam a legelőről és elkezdtem lepucolni. Miután végeztem kihoztam a kedvenc nyergemet és annak kantárját. Megkerestem az egyik piros alátétem és a hozzá tartozó ínvédőket és bokavédőket. Elkezdtem felszerelni Múzsát és közbe Dave felbukkant.
-Merre mész? -kérdezte kíváncsian.
-Ahhoz neked semmi közöd. -válaszoltam flegmán miközben húztam meg a hevedert.
-Most miért vagy ilyen velem? Én tehetek arról hogy lelépett a barátod és nem keres? -kérdezte széttárt karokkal.
-Köszi szépen ez igazán jól esett. -vágtam hozzá egy gúnyos mosolyt majd folytattam az ínvédőkkel.
-Bocs nem úgy akartam. -lépett oda Múzsához és elkezdte simogatni.
-A városba megyek. Van egy kis dolgom. -válaszoltam a legelőször feltett kérdésére.
-Elmenjek veled? Nem jó ha egyedül kószálsz a városba. -mondta aggódva.
-Kösz de megleszek és nem leszek egyedül. -simogattam meg Múzsa nyakát.
-Jó de kérlek vigyázz magadra. -ölelt át Dave.
-Megígérem. -öleltem vissza. Ezután felkantároztam Múzsát majd felültem és elindultam. Kb. 1 óra alatt be is értünk csak lépésben a városba. Ryan pont kint beszélgetett az iroda bejárata előtt egy emberrel. Amikor meglátott odalépett hozzám.
-Katie de jó hogy látlak. Épp most jöttem az ebédszünetemről. Miben segíthetek? -kérdezte vidáman. Ekkor leszálltam Múzsáról és közelebb mentem hozzá.
-Én csak Kristófról szeretnék érdeklődni. -mondtam kicsit félő hangon.
-Hallgatlak. -komolyodott el Ryan.
-Te szoktál vele beszélni napi szinten? -kérdeztem félve a választól.
-Igen szoktam. -szürcsölt bele a kávéjába.
-És mondott valamit rólam vagy egy levélről? -kérdeztem már majdnem sírva.
-Sajnálom Katie. -fogta meg a vállamat. -Erős vagy és kibírod.
-Köszönöm Ryan. -fordultam el tőle és elkezdtem sétálni Múzsával a nyomomba.
Hazafele menet bementünk Múzsával egy lovasboltba ahol vettem jutalom falatokat. Miután kiértem a városból felültem Múzsára és hazáig sétáltunk.
Otthon leszereltem Múzsát lemosdattam és kivittem a legelőre. Miután visszajöttem fogtam egy kötelet és kimentünk Oktánnal sétálni a tisztás fele. Amikor odaértünk leszálltam Oktán meg egyből nekiállt legelni. Leültem a patak mellé. Elkezdtem gondolkodni Kristófon. Minden vele töltött idő eszembe jutott. Sírtam. Nem bírtam tovább. Egyre jobban csak sírtam. Legszívesebben üvölteni tudtam volna. Nagyon fájt hogy csak így itt tudott hagyni. Éreztem hogy egyszerre vagyok csalódott és dühös. Felálltam és közben ökölbe szorítottam a kezem amilyen szorosan csak tudtam. Már majdnem üvölteni kezdtem volna amikor valaki hátulról befogta a számat és lefogta az ökölbe szorított kezemet majd megfordított.
-Bolond vagy? Nem olvastad eleget a könyvet vagy mi? -kérdezte Jackson belekiabálva az arcomba. Ezután elengedett. -Katie nagyon erős erőt birtokolsz amivel tudnod kell bánni. Nem pedig felgyújtani vele az erdőt.
-Sajnálom én csak...-de nem hagyta hogy befejezzem.
-Tudom neked csak Kristóf. Figyelj létezik rajta kívül más is a világon. De mindegy is. Ne beszéljünk most róla. Annál fontosabb dolgunk is van. -mondta dühösen.
-Miért baj az ha szeretek valakit? Nem tudom elengedni jó? -amikor ezt kimondtam elkezdtem sírni. -Én kötődők hozzá. Nem tudom hogy jó vagy rossz értelembe de azt tudom hogy vele akarok lenni. Nagyon fáj amit tett. -törölgettem a könnyeimet.
-Menjél haza és pihend ki magad holnap reggel 9-re itt legyél. Ez fontos. Megértetted? -kérdezte egyre dühösebben.
-Igen csak szállj le a Kristófos témáról. Kérlek.
-Szia Katie! -köszönt el morcosan.
Ezután felültem Oktánra és hazamentünk. Amikor hazaértünk Dave, Rachel, Bella és Austin vártak az istálló előtt.
-Katie de jó hogy itt vagy már mindenhol kerestünk. -kezdte el Dave.
-Figyelj Katie van egy tök jó ötletünk. -folytatta Bella.
-És mi lenne az? -kérdeztem egyre kíváncsibban.
-Elmehetnénk este egy fesztiválra. -fejezte be végül Rachel.
-Hogy mi? Fesztivál? Úgy érted bulizzunk? -néztem értetlenkedve.
-Igen ma kezdődik meg a tengerparton a nyár legnagyobb fesztiválja és olyan jó lenne egy kicsit kikapcsolódni. -ábrándozott Bella.
-Na és apáék mit mondtak? -kezdett egyre jobban érdekelni a dolog.
-Először meg akartunk várni téged hogy te mit szólsz az ötlethez. -mondta Rachel.
-Hát legyen végülis miért ne? -vontam meg a vállam.
-Gyorsan gyere kérdezzük meg apát. -kiáltott Bella majd elkezdtek befutni a házba.
-Jajj Oktán nem is tudom hogy nekem való e ez a bulizás dolog. Rossz előérzetem van. -kezdtem el magamba beszélni. Ezután leszálltam Oktánról és bevittem a boxába. Ekkor hirtelen megjelent egy alak.
-Katie most nagyon figyelj rám. -szólalt meg egy ismerős hang.
-Ryan? -kérdeztem rá a kilétére. Egyre közelebb jött. -Ryan megijesztesz. Mi ez az egész.
-Ha elmész a fesztiválra lehet olyan fordulatot vesz majd a sorsod az életed hogy azt még lehet magad is megbánod. -úgy beszélt mint valami jós.
-Ryan kérlek ez nem vicces. Azt hittem már egy oldalon állunk. -ekkor éreztem valami hideget ami körülvesz sötét és gonosz erőt. Ekkor eszembe jutott az öngyógyítás talán az segít. Erősen koncentráltam. És sikerült. Már nem éreztem azt az erőt és Ryant is tisztán láttam. -Azt hittem egy csapat vagyunk. -mondtam neki mérgesen. -Mi volt ez az egész ha? Mindig is ez volt a célod hogy nekem Kristóf kelljen. És tudod jól hogy nem is kell más. Ezt neked szövetség. -mondtam dühösen. Ekkor eltűnt. Bementem a házba Belláék után. Már a nappaliba várt mindenki.
-Szóval mit szeretnétek? -kérdezte apa mosolyogva.
-El szeretnénk menni bulizni. -vágta rá Bella. Ekkor anya és apa egymásra néztek.
-Hát nem is tudom gyerekek. Még nem voltatok sosem. És mivan ha bajotok lesz? -válaszolta anya.
-Kérlek anya had kapcsolódjunk ki egy kicsit. Itt van Dave meg Austin. Majd ők vigyáznak ránk. -szálltam be én is a beszélgetésbe.
-Csodálom hogy te is el akarsz menni Katie. Te nem ilyen vagy. -nézett rám kérdőn apa.
-Kell a változás. -vontam meg a vállam. Ekkor apa mélyen a szemembe nézett és ráadásul még a szemöldökét is összeráncolta. Farkasszemet néztünk. Körülöttünk csend volt mindenki minket nézett. Éreztem mintha valaki szándékosan fel akarna idegesíteni de lehet csak a farkasszemezés miatt. Ekkor apa megtört.
-Jólvan menjetek. De reggel 6-kor mindannyian itthon legyetek és Dave óránként dobj egy üzenetet hogy minden okés-e. -adta be a derekát apa.
-Ezaz. -kiáltottunk fel egyszerre.
Egyesével elmentünk zuhanyozni. Közben Dave és Austin hazaugrottak. Miután mindhárman letusoltunk elkezdtünk ruhákat válogatni hogy mi legyen a nyerő. Hosszas válogatás és ruhacserék után  mind megtaláltuk az igazit.
Ez lett Rachel-é: