Legenda És Szerelem

37.fejezet

"6 óra körül lehetett amikor egy 2 állásos lószállító gurult be az udvarba."

Az autóból egy kb. velem egykorú lány szállt ki. Sötétbarna haja és barna szeme van és velem egy magas is. Ekkor megpillantottam Kristófot és apa is egyből megjelent.
-Ez volt a meglepetésem Katie. Direkt nem akartam róla szólni. Remélem örülsz. -mosolyodott el apa.
-Ohh szóhoz se jutok. -vágtam rá. Nem akartam letörni apát de nem igazán örülök hogy visszajött. Vagyis örülök egy kicsit de a csajnak nem. Sejtem kicsoda ő. Ekkor láttam hogy két lovat vezetnek le a szállítóról. Egy fekete angol telivért és egy sötétpej trakehnenit. Egyből odamentem Kristófhoz.
-Hol van Diamond? -kérdeztem dühösen.
-Azt hittem kedvesebb fogadtatásba lesz részem ha visszajövök főleg tőled. -mondta Kristóf.
-Utoljára kérdezem hol van Diamond? -emeltem fel a hangom.
-Semmi közöd hozzá. -nézett rám mérgesen majd a csaj akivel jött belekarolt Kristófba.
-Utállak. -sírtam el magam és befutottam Oktánhoz. Raktam rá egy nyakmadzagot és kimentünk a pályára egy kicsit lépni. Ráhajoltam a nyakára és kisírtam neki minden bánatom. Nagyon fájt ez az egész helyzet. Kristóf visszajött ugyan de mással van és Diamond...vele nem tudom mi történt. Láttam hogy Kristóf ott állt a kapunál egyedül. Odamentem hozzá.
-Mit akarsz? -töröltem le a könnyeimet miközben leszálltam Oktánról. Ő pedig bejött a pályára idelépett hozzám és szorosan megölelt. Visszaöleltem de csak jobban sírtam. Majd ellöktem magamtól. -Van barátnőd.
-Sajnálom Katie. De te is tudod hogy ez a dolog nem működött kettőnk között. -fogta meg a vállam.
-Persze keress kifogásokat. -löktem le a kezét a vállamról majd elindultam kifele Oktánnal a nyomomba. Bevittem a boxába majd nekiálltam az etetésnek. Jordan addig körbevezette azt a lányt az istállóban és körülötte.
-Segítsek? -lépett be Kristóf a nyergesbe.
-Nem kell boldogulok. -mentem el mellette. És nem jött utánam. Annyira megváltozott. Nagyon hiányzik.
Másnap reggel gyorsan megreggeliztem fogat mostam majd kimentem etetni. Jordan már itt volt úgyhogy gyorsabban megvoltam. Miután végeztem pont akkor jöttek meg a többiek Kristóffal az élen. Szokásosan csak egy nyakmadzagot tettem fel Oktánra és elindultunk az erdőbe.
-Katie mit csinálsz így nem mehetsz terepre. -mondta aggódva Kristóf.
-Nem a te dolgod. -indítottam tovább Oktánt. Viszonylag messze jártam már a lovardától szóval elővettem a könyvet és abból a térképet. 3 hely volt rajta bejelölve mindegyikre elmentem. Az egyik nagyon messze volt tőlünk de az volt a legbiztonságosabb. De ha valami baj történne lehet későn érnék ki. Az első hely nagyon elhanyagolt volt és semmi víz nem volt. Szerintem a másodikat fogom választani. Egész jól el van rejtve mondjuk nem annyira mint a harmadik de ez is nagyon jó lehet. Volt egy kis tó és egy óriási terület. Amikor elhatároztam hogy ide áthozom a lovakat akkor megjelent egy piros csík a térképen ami ahhoz a tisztáshoz vezetett amin most van a ménes. Elindultam azon az úton. Valami nagyon eldugott út lehet mert eléggé benőtte a gaz. Mikor odaértünk a méneshez odamentem a vezérménhez.
-Figyelj paci segítened kell a ménes érdekében. Meg kell engedned hogy felüljek rád és el kell mennünk innen. Téged követni fognak a többiek. -suttogtam a paci fülébe miközben az orrát simogattam. Ekkor lefeküdt hogy fel tudjak rá ülni. Szépen lassan lépésben elindultunk a rejtett ösvényen. Mindenki jött utánunk. Oktán leghátul ment hogy a csikókat segítse terelni. Viszonylag hamar megérkeztünk az új helyre. Volt az egyik fánál valaki. Nagyon megijedtem tőle de ahogy közeledtünk láttam hogy csak a bátyám az Jackson.
-Nagyon büszke vagyok rád Katie. Igazi őrzője vagy a lovaknak. -simogatta meg a vezérmént.
-Ezt hogy érted? -kérdeztem furán nézve rá.
-Én is láttam hogy megsebesült az egyik ló de nem tudok gyógyítani ekkor te megjelentél és meggyógyítottad. Aztán felmérted a helyzetet hogy mivan ha rájuk találtak és ekkor jött a térkép. Hát igen nem véletlenül vannak bejelölve rajta azok a helyek. Mondjuk az ilyen esetekre van. És te elhoztad őket. Megoldottad gratulálok. Ha anyáék itt volnának ők is büszkék lennének rád. -mondta bekönnyezve Jackson.
-Hát köszönöm. -válaszoltam kicsit értetlenkedve. -Viszont nekem mennem kell. Még a többi lovammal is foglalkoznom kell.
-Rendben menj csak. Szia Katie. -köszönt el Jackson. Felültem Oktánra majd haza vágtáztunk.
Otthon felültem kicsit Múzsára majd Varázsra. Este megkértem Jordant hogy etessen egyedül mert nem voltam valami fényesen.
Másnap reggel már segítettem Jordannak. Sokkal jobban éreztem magam addig ameddig meg nem jöttek a többiek. De meglepetésemre Chris is jött. Elmentem Kristóf mellett mintha nem is ismerni majd odamentem Chrishez és megöleltem.
-Szia Katie rég láttalak. -köszönt Chris.
-Szia. Én is elég rég láttalak. Még talán a tábor után. -gondolkodtam el.
-Ő az a Kristóf gyerek? -méregette flegmán.
-Igen ő az. -forgattam meg a szemem.
-És az a csaj? Hallottad milyen gyors lova van? Indult rengeteg galopp versenyen és meg is nyerte mindet. -ábrándozott a csaj lováról.
-Azt a csajt Miának hívják és miatta hagyott itt Kristóf. És fogadok hogy Oktán simán megverné azt az angol telivért.
-Hogy mondtad? -torpant meg Mia hirtelen.
-Jól hallottad. Oktán sokkal gyorsabb. Simán megveri a lovad. -álltam le veszekedni.
-Fogadjunk? -kérdezte dühösen.
-Rajtam ugyan nem múlik. -emeltem fel a kezem.
-Lányok ez nem jó ötlet kérlek hagyjátok abba. -állt közénk Kristóf.
-Te ebbe ne szólj bele. -kiabáltuk egyszerre Miával.
-10:00 kor a szomszéd galopp pályán? -kérdeztem Miát. -Persze csak ha nem ijedtél be.
-Ott találkozunk. -fordult sarkon majd beviharzott az istállóba.
-Katie kérlek ne indulj ellene. -kérlelt Kristóf.
-És miért ne? Megsérteném vele az amúgyis nagy egóját? -kérdeztem egyre dühösebben.
-Mindketten tudjuk ki győzne.
-Na és ugyan ki? Na mondd meg kire gondoltál?
-Katie. Egy angol telivér lova van. Kifejezetten erre tenyésztett fajta és nem beszélve a győzelmeiről. -mondta Kristóf megcsuklott hangon.
-Erre csak annyit tudok mondani hogy attól még hogy a ló jó a lovas nem biztos. -mondtam kicsit higgadttanban majd elsétáltam mellette. Bementem én is az istállóba. Fogtam egy nyakmadzagot és kihoztam Múzsát a pályára. Felültem rá és elkezdtünk bemelegíteni. Tegnap Rachelék ugrottak párat és fent hagyták az akadályokat szóval fejben ebből csináltam egy pályát. Láttam hogy mindhárman Kristóf Mia és Chris a kapunál állnak és engem néznek.
-Mutassuk meg nekik kicsim. -súgtam Múzsa fülébe majd beugrattam vágtába. Először csak a kicsikre mentünk rá. Nagyon szépen ugrott. Majd rámentünk egy kb. 110 cm-esre. Megcsináltuk. Először ugrottam szőrén kobak nélkül így. Amikor elmentünk a kapu mellett hallottam hogy Chris azt mondja hogy "micsoda összhang". Ugrottunk még egy kettőt majd leléptettem Múzsát aztán kivittem a legelőre. Kihoztam egy vékonyabb nyeregalátétet és egy kengyel nélküli nyerget (azt hiszem brida nyeregnek hívják vagy hasonló ha láttad a menedék 2-őt akkor tudod miről van szó).
Raktam Oktánra egy nyakmadzagot és kihoztam a boxából majd elkezdtem lepucolni. Ahogy elnéztem Mia rendesen felszerelkezett. Kifejezettem a galoppra tervezett nyerge is volt. Természetesen ezt rakta fel Szulejmánra (az angol telivér ló). Én is felszereltem Oktánt de én nem raktam rá kantárt. Bízok a lovamba hogy meg tudja csinálni. Együtt indultunk el a pályára Miával. Az út nagy része csöndben telt el amikor egyszer csak megtörte a csendet.
-Na és mi legyen a tétje a versenynek? -kérdezte felemelt fejjel.
-Mondd meg te úgyis én nyerek. -vontam meg a vállam.
-Tetszik az önbizalmad drágám. Legyen a tét Kristóf. Tudom mennyire oda vagy érte. Ha megnyered tiéd és még a suliba is nagy ívben fogom kerülni. -dobta fel a tétnek.
-Nem. Nem fogadhatunk egy emberen.
-De lóban igen. -nézett rá Oktánra.
-Soha. -emeltem fel a hangom.
-Tudod mit? Mondok egy jobbat. Legyen a legféltettebb titkunk. Ha te nyersz elárulom mi a helyzet Diamonddal. Viszont ha én nyerek el kell árulnod mindent arról hogy hova tudsz elmenni órákra az erdőbe úgy hogy nem aggódik érted senki és természetesen Oktán múltjáról. Mert hogy ezzel a lóval sem stimmel minden az is fix. -mondta flegmán.
-Legyen. -nyújtottam a kezem hogy kezet fogjunk.
Ezután nem sokkal később meg is érkeztünk. Mia már beállt a starthoz de én előtte még megálltam egy kicsivel.
-Oktán meg kell nyernünk. Tudom hogy nem versenyzünk már de segítened kell. Miattam és a ménes miatt. -hajoltam rá a nyakára és suttogtam a fülébe. Erre felágaskodott. Ebből tudtam hogy beleegyezett és segít. -Köszönöm paci. -öleltem meg. Ezután én is beálltam a starthoz Chris és Kristóf indítottak. Amikor elindultunk Mia nagyon belehúzott. A pálcát azt konkrétan majdnem szétverte azon a szegény lovon. Oktán lemaradt.
-Gyerünk Oktán nem akarlak elveszíteni. -mondtam majdnem sírva Oktánnak. A célegyenesbe Oktán egyre gyorsabban futott míg végül utolértük Miáekat aztán le is hagytuk őket. Megnyertük. Legyőztünk egy igazi győztes galopp lovat. El sem akartam hinni. Oktán mintha repült volna olyan gyorsan száguldott a célhoz.
-Nem hiszem el. Csaltál. Szulejmán soha nem vesztett. -dühöngött Mia.
-Már pedig most vesztett. -vontam meg a vállam.
-Tudom hogy csaltál és ki fogom deríteni. -mondta mérgesen. Láttam Chrisen hogy mosolyog Kristófnak meg le esett az álla. Tudtam hogy nem bízik bennem. De ha ő boldog Miával akkor nem is kell bíznia bennem.
Elindultunk vissza a lovardába. Amikor visszaértünk lefürdettem Oktánt majd kiraktam a kis legelőre. Gondoltam lemozgatom kicsit Varázst. Kihoztam a cuccait majd őt is a boxából. Lepucoltam felszerszámoztam majd kimentem vele a pályára. Úgy fél óra bemelegítés után el akartunk volna kezdeni ugrani amikor egy rendőrautó gurult be az udvarba egy lószállítóval. Kiszállt két rendőr a kocsiból egy kötőfék volt a kezükben. Ekkor megjelent apa is. Gondoltam hogy elrendezik majd és apa úgyis elmeséli. Úgyhogy folytattam az edzést. 5 perc telt el amikor Oktánt láttam hogy hozzák ki és ő meg ellenkezett. Leszálltam Varázsról a szárakat odanyomtam Jordan kezébe és odafutottam a rendőrökhöz.
-Hagyják békén őt nem vihetik el. -kiabáltam a rendőrök után.
-Sajnálom kislány de ez a ló rátámadott erre a szegény lányra. -mondta a rendőr srác.
-Oktán soha nem támadott rá senkire. -mondtam dühösen miközben Oktán továbbra is ellenkezett. Majd elkezdték felvinni a szállítóra nagynehezen.
-Apa segíts. -mondtam majdnem sírva.
-Sajnálom kicsim nem tudok mit csinálni. -hajtotta le a fejét apa. Ekkor láttam hogy be akarják nyugtatózni.
-Ne. Ne nyugtatózzák be. Majd én. -mentem oda szomorúan. Megnyugtattam Oktánt. -Ne aggódj Oktán visszaszerezlek valahogy csak kérlek maradj nyugton. -öleltem meg a fejét. Ezután felvezettem a szállítóra. Majd láttam hogy jön egy nagyon ismerős autó az udvarba. Ryan szállt ki a kocsiból.
-Elnézést biztos urak de ez a ló a felügyeletem alatt áll és nem vihetik el. Tényleg soha senkire nem támadt eddig és gyanítom a kisasszony csak félreértelmezte a helyzetet és igazából nem is harapta meg őt a ló. -hadarta el Ryan miközben felmutatta az igazolványát.
-Nem tudtam hogy az apád állatorvos is. -súgtam oda Kristófnak.
-Ohh én sem. -vágott döbbent fejet.
Levezették Oktánt a szállítóról én meg egyből megöleltem. Elnézést kértek Mia meg dühösen elviharzott. Visszavittem Oktánt a kis legelőre. Ryan jött velem szembe.
-Beszélnünk kell. -mondta Ryan komolyan.