Legenda És Szerelem

30.fejezet

"Az egész családból te vagy a legerősebb."
Ahogy ezt a mondatot befejezte belépett az ajtón Kristóf. Amikor meglátott egyből lehajtottam a fejem és az ölembe néztem.
-Apa, engedd el! -kezdett el ordítani az apjával. Ekkor Ryan kivitte a ház elé és mutatott neki valamit. Amikor visszatértek teljesen fapofával nézett rám Kristóf. Vagyis inkább olyan lenézően. Az arcán düh látszódott. És amikor Dave megjelent az csak rontott a helyzeten.
Mostmár értem miért nem akart Kristóf annyira kibékülni Dave-el. Azt hitte hogyha kibékül vele akkor ugyanez lesz vele mint az apjával. Dave elkezdett Kristóf felé rohanni csakhogy nem csak hipnotizálva lett hanem erősebb is. Ugyhogy egy laza mozdulattal kiütötte.
-Hozd Katiet mi addig pakolunk. -utasította. Kristóf elkezdtett kioldozni. Amikor mindkét kezem szabad volt megcsókoltam. Azt hittem hogy ugy lesz mint a tündérmesékben. Hogy a csók megtöri az átkot. De nem igy lett. Ahogy sírtam ráesett egy könnycsepp. Belenéztem a szemébe és újra zöld lett neki.
-Mi történt? -kérdezte kicsit meglepődve.
-Majd elmondom te menekülj!
-De...
-Semmi de menj és vidd a lovakat is! -mondtam neki halkan.
-Dave? -kérdezte ahogy meglátta a földön.
-Majd elintézem te csak menj haza! -mondtam egyre idegesebben. Kicsit megszeppent ugyhogy gyorsan adott egy puszit a homlokomra és elrohant.
Elkezdtem noszogatni Davet amikor magához tért mondtam neki hogy menjen haza.
Amikor kellőképp messze volt felgyújtottam a kis kunyhót plusz amikor nem oda figyeltek kilyukasztottam a kocsi kerekét ezzel is időt nyerve magamnak végül haza szaladtam. Ahogy hazaértem beültem Oktán üres boxába és sírtam. Aztán hirtelen meghallottam ahogy Kristóf és Dave beszélnek. Tudom hogy még mindig nem szép dolog de hallgatóztam.
-Kristóf már megbocsáss de egy akkora nagy f@sz vagy. -kiabálta le a fejét Dave.
-De nem tehettem mást. -szomorodott el Kristóf.
-Nem is mész anyádhoz te agyhalott akkor ez mire volt jó? -csesztette tovább Dave. -Mindig reményt adsz szegény lánynak hogy most minden rendbe lesz és érdekes módon mindig átcseszed az agyát.
-Így lesz a legjobb hidd el. Így biztonságban tudhatom ha nem vagyok a közelébe sosem tapad rá az apám. Nem akarom hogy neki rossz legyen. -próbált magyarázkodni.
-Ezzel csak azt éred el hogy nem fog bízni benned és most amikor a legnagyobb szüksége lenne rád otthagyod. -mondta Dave és elindult az ajtó fele. Gyorsan elbújtam a nyerges mellett levő boxba és hallottam Dave utolsó mondatát Kristófhoz. -Sokkal jobbat érdemel nálad. -mondta majd kiviharzott az istállóból.
Kristóf bement Diamondhoz és elkezdte simogazni közben beszélt hozzá.
-Tudod Diamond...lehet igaza van Davenek. Szeretem Katiet és nem akarom elveszíteni. De hibásnak érzem magam amiért az én apám egy perc nyugtot sem hagy neki. Viszont ha lelépek akkor tenyleg az lesz amit Dave mondott és cserben fogom hagyni Katiet. Nagyon remélem hogy jól van és nem esett baja.
Amíg a boxban volt Kristóf addig gyorsan befeküdtem a szénásba és tovább sírtam. Viszont szerintem meghallotta mert egyből elkezdett ide jönni. Beült mellém. Nagyon fájt ez az egész amit csinált ezért le akartam volna lépni. De elkapta a kezem. Éreztem hogy végig néz. Majd a fejem maga felé fordította. Ekkor átölelt közbe a fülembe suttogott.
-Sajnálom Katie. Én szeretlek. Hiba volt amit ma délután mondtam. Nem akarlak megint elveszíteni. -a lepkék a gyomromban feléledtek. Nagyon szeretem és amikor tavaly nyáron mindig a kezem után nyúlt és visszarántott majd megcsókolt azt mindig is imádtam és mostis fogta a kezem és ölelt. Mélyen a szemébe néztem és könnyezett a szemem. Elvesztem a tekintetébe és olyan érzésem volt mint amikor tavaly nyáron először megláttam. Lassan megfogta az arcom. Tudtam hogy meg akar csókolni és nem szerettem volna mert csak mégjobban fájt volna. De mégis hagytam. És megcsókolt. Ha esetleg vége is lesz ez fog a legjobban hiányozni.
-Mielőtt elmentem volna adni szerettem volna valamit. -kezdte el szomorúan mondani. Majd a kezembe nyomott egy kis dobozt. Egy nyaklánc volt benne. Amikor felvettem becsuktam a szemem és éreztem ahogy átjár az erő. Erősebbnek éreztem magam. És valami furát éreztem még. De az hamar el is múlt.
-Köszönöm. -mondtam majd megöleltem. Ezután elfeküdtem. Ő is így tett majd magához húzott. Rátettem a fejem a mellkasára és egyből el is aludtam.

Másnap reggel amikor felkeltem ő még aludt. Elmentem megetetni a lovakat majd bememtem reggelit csinálni. Láttam a hűtőn egy kiírást gondolom anyuék hagyták.
"Szia Katie! Elkellett utaznunk a hétvégére. Ha hazaértünk elmesélek mindent. Kérlek szépen próbáljatok meg elkerülni a bajt!
Puszi: anya"
Szóval tök jó mert megint egyedül leszek és holnap után tábor. Fogtam egy lapot meg egy tollat és elindultam a nyerges fele. Mikor kiértem Kristóf épp nyergelte fel Diamondot.
-Szia. Nem úgy volt hogy ma együtt edzünk?-kérdeztem mert eléggé meglepett a dolog.
-De. Viszont előtte el kell mennem valahova.-mondta mintha nem is önmaga lenne.
-És hova kell elmenned? - kérdeztem vissza.
-Valahova. Olyan érzésem van hogy valahova kell mennem. -felelte a semmibe meredve. Ekkor odaléptem, megfogtam az arcát és megcsókóltam. Éreztem, hogy megkönnyebbül az egyik kezét a nyakamhoz tette a másikba amibe a kefe volt elengedte és a derekamra tette. Olyan jó érzés volt.

Miután edzettünk, azután leütünk a szénásba és elkezdtük megtervezni a tábort.
Vannak nálunk úgynevezett törzsvendégek akik vagy régóta járnak hozzánk vagy nálunk tartják a lovukat stb. és őket osztottuk be segítőnek. Na az a poén hogy vannak négyen. 3 srác és 1 lány. Na ebből azzal az egy lánnyal találkoztam. Hála az égnek mivel még nyár eleje van ezért kicsik mégnem igazán jönnek ezért ez egy úgymond haladóknak való tábor lesz. Olyan rossz volt belegondolni, hogy Kristóf a tábor középen már el fog menni.
-Katie!- szólongatott Kristóf. Hát igen kicsit elmerültem a gondolataimban. - Tudom, hogy az utazásomig még van 4 nap de már most hiányzol és nagyon nem akarlak itthagyni.
-Ne aggódj megleszek. Apuddal meg majd ha nagyon muszáj tárgyalok.- kezdtem el improvizálni😂.
-Csak egy hónap végülis az hamar elrepül nem? -nyugtatta magát ami eléggé pocsékul ment szegénynek.
-Figyelj itt lesz Dave ő majd vigyázik rám.
-Aha ettől félek.- mondta kicsit flegmán.
-Szóval neked ez a bajod. Mostmár értem. Tudod mit lehet igazad van sok lesz ez az 1 hónap. Majd ha olyan lesz újrakezdjük de ez így tényleg nem fog menni.- kezdtem egyre idegesebb lenni. Elegem lett. Azt hittem bizunk egymásban de ezek szerint én bízzak benne amíg távol lesz, de bennem már meg sem bízik. Elindultam ki a szénásból de megakadt a lábam és majdnem elestem de valaki elkapott. Aki nem Kristóf volt de nem is Dave. Egy magas srác volt szőke hajjal és iszonyatosan kék szemekkel. Annyira elmeredtem a tekintetében, hogy még csak azt sem mondtam hogy köszi vagy valami.
Aztán hirtelen ott termett mellettünk Kristóf. És csak ennyit mondott: -Na meg ez is.- majd fogta magát és element a pálya fele.
-Szia. Öööhm megzavartam valamit?- kérdezte a kék szemű srác.
-Szi-szia. -dejo első benyomás most vagy az lehet neki ebből hogy fogyi vagyok vagy hogy totál bele vagyok zúgva. Nem is tudom melyik jobb vagy rosszabb. -Nem dehogyis semmi olyat nem zavartál meg. -miközben ezt mondtam észre vettem hogy még mindig a kezemet fogja. Ekkor kicsit elpirultam. És szerintem észre is vette mert egyből elengedte.
-Amúgy bocsi még be sem mutatkoztam. A nevem Chris Romero. -a hangja is annyira tetszett. Úristen ez nem jó ez csak a látszat lehet hogy belül még rosszabb mint Ryan.
-Katie Diamond vagyok. Igen tudom ki vagy te leszel az egyik táborozó. -mondtam fapofával a szövegemet. Ahogy elnéztem a srác válla fölött láttam hogy Oktán ott áll az ösvényen. Van rajta egy kötőfék és sejtem hogy Ryan vezette idáig.
-Figyelj adj 2 percet mindjárt jövök. -már rá sem néztem a srácra csak futottam Oktánhoz.
-Mielőtt azt hinnéd miattam van tisztázzuk hogy így tálaltam. -kezdett bele Ryan. Lenéztem a ló lábára es fel volt neki dagadva hála az égnek nem nagyon de nem is volt a toppon.
-Mi történt? -kérdeztem aggódva.
-Én már így tálaltam. Nem tudom mi történhetett vele. -mondta Ryan közben pedig a fiát nézte. -Szakítottatok igaz?- vágta le egyből a témát.
-Nem tudom. Nem tudom mi van vele mintha féltékeny lenne csak nem értem miért. De talán majd ez a kis szünet jót fog tenni mindkettőnknek.
-Majd elmesélek egy "mesét" a te családod és a mi családunk kapcsolatáról. Sose volt felhőtlen azt meg kell hagyni de eléggé szoros kapcsolataink voltak. Ez nem árt ha megjegyzed. Ha szakítotok is és úgymond utálni fogjátok egymást ő szerelmileg akkor is kötődni fog hozzád. Ahogy te is hozzá. Én is kötődöm anyádhoz ezért tudom hogy életben van.- csak mondta és mondta. De ahogy rátért arra hogy anyuék életben vannak rám jött a sírhatnék és teli lettem reménnyel hogy még láthatom őket.