Legenda És Szerelem

25.fejezet

Sziasztok!
Tudom nagyon régen voltam, de be fogom pótolni, most ezzel a kis fejezettel készültem.
Nagyon fontos, hogy aki esetleg elfelejtette mi történt a könyvben ez előtt, akkor olvassátok vissza.

Puszillak titeket 😘❤

"Vanessa és Mr. Duran ott állt a pálya közepén és gondolom rám vártak."

Az edzés első fele jól ment de amikor elkezdtünk ugratni az borzasztó volt. Minden akadály után megbakolt a ló és nem tudtam mi a baja.
Majd az 1 méteres akadály után bakolás helyett ágaskodott és leestem.
-Katie jól vagy?
-Persze. Mi baja van Varázsnak?
-Nem tudom.
-Vanessa azt mondtad hogy nem fogja az időmet vesztegetni. -szólt közbe Mr. Duran.
-Kérem Mr. Duran adjon még egy esélyt neki nagyon jó lovas.
-Még meglátom de kezdjen valamit a lovával mert ez nem állapot.
-Rendben.

Varázst visszavittem a boxába. Leszereltem adtam neki kaját és vizet. Majd ugyanezt megcsináltam Múzsánál végül felmentem a szobámba.
Lefürödtem és neki álltam a házinak.
Majd kopogtag. Bella volt az.
-Szia!
-Hali! Hogy megy a suli?-kérdeztem.
-Egész jól. Ugye már nem haragszol a múltkori miatt?-kérdezte kicsit aggódva.
-Nem csak na...
-Oké értem a célzást. Nem akarsz látni még egy darabig.
-Én nem ezt mondtam, szarul esett demár túltettem magam mindenen. Lehet nem ártana egy jó nagy tiszta lapot elővenni és újra kezdeni mindent.
-Lehet.-mondta Bella.-Amúgy kivel mész a tavaszköszöntőre?
-Nem hinném hogy megyek nincs kedvem most egy időre be kéne fejeznem a fiúzást. Pláne ha az a fiú Kristóf, egyszer azt mondja szeret máskor meg hogy nem szeret nem tudok kiigazodni rajta.
-Értem, viszont nekem mennem kell holnap nehéz napom lesz. És azért ha van kedved gyere el a bálra szerintem jól fogod érezni magad.
-Oké, még meg gondolom.
-Szia!
-Szia! -köszöntem el és végül megöleltem. Mégis csak a hugom, meg azért már hiányzott hogy vele legyek.
Miután Bella elment én is lefeküdtem aludni. De mivel nem nagyon tudtam elaludni ezért gondolkoztam, hogy elmenjek e a bálba vagy se. Szóval úgy döntöttem ha valaki meghív akkor elmegyek ha nem nem.

Másnap reggel nagyon álmos voltam pedig nem is aludtam el későn. Azért természetesen elvégeztem minden reggeli dolgom. Megetettem a lovakat majd letusoltam végül lementem reggelizni.
Az ebédlőben nagyon sokan voltak de a szokásos asztalunk szerencsére megvolt. Dave, Kristóf, Rachel, Elizabeth ült az asztalnál. Oda ültem hozzájuk. Dave mint fiúk közül a legjobb barátom egy öleléssel köszöntött ami persze jól esett. Miután Dave elengedett leültem mellé. De pont akkor jött Vanessa azzal hogy délután 2kor edzés Mr. Durannal plusz a válogatottal.
Persze elenkezni nem tudtam de nem is lett volna miért. A válogatottal jó edzeni, ha egyedül vagyok azt nem szeretem.

Az órák nagyon lassan teltek, és tudtam hogy holnap van a bál, amire természetesen én nem megyek el, mert nincs kivel. Persze nem is baj. Ugyse szeretek táncolni. Se bálokba járni. Főleg nem egyedül.
Utolsó óra után elmentem kajálni, majd fel a szobámba. Átöltöztem majd lementem Varázshoz. Megsimogattam a puha orrát. Múzsát is már régen lovagoltam. Odamentem a boxához de ő nem volt sehol. Kimentem a legelőre ahol szokott lenni de ott sem volt. Benéztem a pályákra hátha Bella kivitte lefuttatni, de ott sem volt. Kezdtem nagyon aggódni.
Megkerestem Willt de ő sem tudta hogy hol lehet. Megkérdeztem a fiúkat hogy látták e de semmi. Viszont Kristófot már reggel óta nem láttam.
Visszamentem az istállóba. Megpucoltam Varázst felszereltem és már épp amikor indultam volna, hogy szóljak Vanessának, hogy nem tudok lenni egy hang szólt mögülem.
-Katie! -szólt Dave.
-Igen?
-Most elmész megkeresni a lovadat?
-Aha miért? -kérdeztem miközbe elég fura képet vághattam.
-Segíthetek? -kérdezte feldobva.
-Persze. -mondtam vidáman. Jól esett hogy valaki törődik velem. -Amíg te felszereled a lovadat addig én szólók Vanessának, hogy nem leszek az edzésen.
-Oké.
20 perc múlva el is indultunk. Először az erdő fele mentünk. Mindig arra járunk és végülis csak ezt az utat ismeri Múzsa.
Csöndben haladtunk lépésben az úton. Kínos csend volt. Semmi közös téma. Egyszer csak Dave megtörte a csendet.
-Nem hiányzik Kristóf? -kérdezte Dave.
-Nem tudom. -feleltem a kérdésre.
-Egyfolytában rólad beszél.
-És miket mond?
-Hát például hogy hiányzol neki.
-Én ebben nem lennék olyan biztos.
-Pedig így van. -mondta Dave. Erre már nem tudtam mit felelni.
-Menjünk tovább aztán ha találunk egy jo helyet ott tábort verünk. -folytatta Dave.
-Rendben.
1óra múlva elérkeztünk egy tábor helyhez.