Legenda És Szerelem

26.fejezet

Már 2 napja, hogy úton voltunk de sehol nem találtuk Kristófot.
-Katie lassan visszakéne fordulni. Visszamenni a suliba. -szólt Dave.
-Ha gondolod menjél. Én nem megyek addig vissza, amíg meg nem találom a lovam vagy Kristófot. -csattantam fel hirtelen.
-Oké ahogy akarod, akkor maradok veled.
Este szokásosan tábort vertünk.
Én elmentem tűzifát gyűjteni. Csak hogy ez hiba volt. Amikor már elég messze jártam Davetől, hogy ne halljon belesétáltam egy hálóba. Ami felhúzodott egy faágon és ott lógtam a fán egy hálóban.
Ryan lépett elő az egyik bokorból-ki más mint ő.
Végül előjött Kristóf is Múzsával együtt.
-Ryan mit akarsz még, hogy békén hagyj?
-Csak az igazi anyád és apád nevét szeretném tudni, a többi az én dolgom.
-De mi van ha nem tudom? Kicsi voltam amikor meghaltak.
-Nem haltak meg. -mondta Ryan. Ennél a mondatnál picit megrázkódtam de mondtam tovább.
-Persze mert egy autóbalesetből csak úgy fel lehet szívódni.
-Kérdezd a bátyád ő talán tudja.
-Ha tudná már rég elmondta volna.
-Én nem pazarlom rád az időm. Kristóf menj a másik lováért. Katie drágám te meg velem jössz. -ettől a mondattól hányni tudtam volna. Egy kis helyiségben ébredtem. Kristóf is ott volt és aludt vagy valami ilyesmi.
Elkezdtem keltegetni. Nem nagyon jártam sikerrel. Kb 10 perc múlva elkezdett ébredezni.
-Kristóf... Kristóf... -noszogattam.
-Hol vagyok? -ült fel.
-Na látod ez egy jó kérdés. Mire emlékszel?-kérdeztem.
-Csak arra, hogy apám hipnotizálni akart és innen nem emlékszem.
-Ez melyik nap volt?
-Kedden. -mondta picit kérdőn, mintha alap lenne, hogy én tudjam.
-Remek.
-Ezt most szarkazmussal mondtad?
-Ahh mindegy. Csak valahogy ki kéne jutnunk innen. Már csak az a kérdés hogyan?
-Legalább nem vagy egyedül.
-Mi?
-Mondom legalább nem vagy egyedül. A suli legmenőbb srácával lehetsz.
-Azta még csak most tértél észhez de máris olyan vagy mint mindig. -nevettem el magam.
-Hát igen az egokirály áll szolgálatára felség. -nevetett fel ő is.
-Hiányzott már, hogy így megnevettess.
-Neked bármit. -ahogy ezt kimondta megcsókolt. -Katie rájöttem, hogy óriásit hibáztam. Mindig a hazudós apámat helyeztem eléd. De mostmár sose foglak elhagyni. Itt leszek veled bármi is történjen. -én erre nem mondtam semmit csak megöleltem.
-Nah gyerekek elég volt mára, és egy jó időre egymásból. Gyere Kristóf még sok dolgunk van. -jött be Ryan.
-Nem. Nem fogok menni. -ellenkezett Kristóf.
-Pedig muszály lesz. Miénk lesz a világ és sokal jobb lányokat kaphatnál meg mint ő. -kampányolt Ryan.
-Csak egy okot mondj, hogy miért nem bírod Katiet? -kérdezte Kristóf.
-Mert nem voltam jóba a szüleivel. És tuti, hogy a gyerekük is olyan mint a szülők.
-De attól még, hogy a szülei...-kezdte Kristóf de nem tudta befejezni.
-Kristóf ne ellenkezz. Had ne kelljen hívnom az erősítést.
-Nem érdekelsz. Mindig Katie ellen fordítottál de most nem fogsz.
-Ahogy akarod. Fiúk gyertek. -kiáltotta Ryan. Erre megjelent három izmos pasas. Az egyik mellém állt és lefogott a másik kettő meg Kristófot kezde letámadni. Persze ő próbált ellenkezni de nem volt túl sok esélye.
-Lécci apa ne tegyél hülyeséget, vagy legalább engem és Katiet engedj el. Mert én soha nem akartam a hülye tervedben benne lenni. -próbálkozott Kristóf.
-Nyugi fiam fontos szerepet töltesz be a terveben. Viszont vesztegetni való időnk sietnünk kell. -mondta komolyan Ryan.
Ki szabadítottam az egyik kezem ahogy Kristóf is. Megfogtuk egymás kezét. Ebben a pillanatban gondoltam mindenre. Tűzre, robbanásra tényleg mindenre de nem ment.
-Katie el kell, hogy szomorítsalak de olyan anyagból épült ez a hely, hogy itt nem fog a varázslatod. Vagy nevezd aminek akarod. -nevetett fel Ryan.
-Főnök mit csináljak a lánnyal? -kérdezte az a pasas aki mellettem állt.
-Egyenlőre csinálj vele amit akarsz. Majd később kitalálom. -szólalt meg Ryan.
-És mi a sráccal? -kérdezte a másik kettő.
-Vele is csináljatok amit akartok de mindkettőt élve akarom! -mondta egyre keményebben Ryan.
Amikor Ryan kiment a szobából az izomagyúak nem fordítottak sok energiát ránk. Mindkettőnket hozzákötöttek egy egy székhez és ők is kivonultak.
-Aranyos volt ahogy kiálltál mellettem. -törtem meg a csendet.
-Érted bármire képes lennék. És amúgy Diamond hogy van?
-Hogy érted, hogy hogy van?
-Hát, hogy a suliba hogy van nincs e semmi baja.
-Jah hát már pár napja keresünk téged.
-Keresünk? -kérdezett vissza értetlenül.
-Igen, én és Dave.
-Szegény vajon mi lehet vele? -kezdte el sajnálni Kristóf. Én is bele gondoltam mennyire pánikolhat, hogy én sem vagyok meg és a ló sem.
Ryan belépett a szobába.
-Rendben minden indulásra kész. -mondta boldogan.
-Főnök. Ezt a gyereket találtuk az erdőbe egy lóval. -szólt az egyik izomagyú.
-Ahj most emiatt csuszunk. Csak keress egy széket és őt is kötözd ki. A többi az én gondom. -intézkedett egyből Ryan.
Dave is úgy járt mint mi. Amikor az izomember kiment a szobából Dave egyből megszólalt.
-Nektek is ilyen szoros ez a kötél?
-Igen, de te hogy kerülsz ide? -kérdeztem.
-Hát ugye úgy volt, hogy eltűntél és elkezdtelek keresni és leestem a lóról és nemsokal később megtalálták ezek az emberek akik behoztak ide és most itt vagyok.
-Értem. -jelentettem ki.
-Ma de valaki elárulná ki ez az ember?-kérdezett Dave.
-Ahhj... Ez az ember az apám. -szólt Kristóf csalódottan.
-Ez egy agyhalott. Minek kötözi meg a saját fiát? -értetlenkedett tovább Dave.
-Dave ez hosszú. Most inkább ki kéne találnunk, hogy jussunk ki. -türelmetlenkedett Kristóf.
-Pssst. -hallottam egy hangot de ezek nem a fiúk voltak. -Katie. -hallottam újra a suttogást.
-Ti is hallottátok? -kérdezte Dave összerezzenve.
Ekkor egy feketeruhás ember lépett be az ajtón.