Legenda És Szerelem

29.fejezet

-Nyilván azért...-nem tudtam befejezni, mert Kristóf félbe szakított szerencsére.
-Engedd el.-kiállt rá Kristóf.
-Jajj, hogy be ne pisiljek annyira ijesztő vagy.-mosolygott tovább gúnyosan Austin.
-Ha mersz vele bármit csinálni neked annyi.-szoritotta ökölbe a kezét.
-És ha megcsókólnám mit csinálnál?-kérdezett tovább Austin, ezzel mégjobban felhúzva Kristófot.
Kristóf megfogta Austin csuklóját és elkezdte szorítani. Éreztem, hogy Austin szorítása egyre jobban gyengül. Végül mindkét kezemet elengedte.
-Nagyon fájt?-kérdezte tőlem aggódva Kristóf.
-Nem vészes. Kibírtam.-jelentettem ki miközben elindultam Oktán fele.
Ráraktam egy szabadon lovaglós kötelet a nyakára, és felpattantam rá.
Elindultam a pályára.
-Biztos, hogy felszerelés nélkül fogsz menni? Ebből a lóból kinézem, hogy a 2 m simán menne neki. És ha benne vagy meg is próbáljuk.
-Persze, benne vagyok.-mondtam lelkesen.
-Jolvan akkor gyere az 1.re. 120cm.
Végig mentem a pályát és emelt az akadályokon.
-Figyelj, mert a hátsó oxer 170cm.
-Oké.
Megint végig mentem a pályán de az utolsó akadály az nagyon durva volt. Mintha repültem volna. És Oktán is nagyon élvezte.
Amíg az edző felrakta az utolsó akadalyt 2m-re addig mi álltunk Kristóffal szembe. Kristóf Oktán fejét simogatta és dicsérte. Én ráhajoltam a nyakára és átöleltem majd megütögettem a nyakát és megdicsértem.
-Jöhetsz.-kiáltotta.
Elindultunk. Nagyon jól ment. És a 2m nagyon jó volt. Simán átvitte.
-Rendben köszönöm. Adj légyszíves 2 percet.-mondta az edző.
-Oké.
Valamit nagyon beszélgettek azzal az ügyvéddel amikor odafordultak hozzám.
-Figyelj Katie van egy nagyon jó ajánlatom a számodra. -mondta az ügyvéd.
-Éspedig?-kérdeztem vissza.
-Szeretnénk ha benne lennél a csapatunkba. És szeretnénk megvenni a lovadat. 4.000.000.ot ajánlok érte.-mondta büszkén az ügyvédúr.
-Sajnálom de Oktán nem eladó és benne vagyok az ország mára 6szoros olimpiai bajnoki csapatában.
-Rendben legyen 2 millió-alkudozott tovább.
Már épp szólni akartam amikor Kristóf gyorsan közbe szólt.
-Nem értette? Nem eladó a ló.
-Katie mégegy ilyen jó ajánlatot nem fogsz találni. -mondta Austin.
-Hát ez van nem adom el semmi pénzért!-mondtam egyre mérgesebben.
-Ahogy akarod az ajánlatom még áll egy darabig.-mondta Austin apja.-Viszont szeretnék kérni valamit.
-És mi lenne az?-kérdeztem vissza óvatosan.
-Most nyáron átépítés alatt van a lovardám és maradt 3 lovam akiket nem tudok hova tenni bértartásba mert minden lovarda betelt.
-Havonta 50.000.- teljes ellátással/ló. Kivéve ha van olyan embere aki foglalkozik a lovaival mert akkor csak 25.000.- havonta 1 lóra.-vázoltam fel az árlistát.
-Rendben. Megegyeztünk.-rázott kezet velem.-Mikor hozhatom?-kérdezte feldobódva.
-De csak 2 box szabad.-szólt közbe Austin.
-Van elég mind a 3 lónak bízd rám.-mondtam eléggé lenézően.-Holnap után, hétfőn hozhatja őket.-adtam választ az edző kérdésére.
-Rendben. Köszönöm.-figott kezet velem aztán Kristóffal, majd beszálltak a kocsiba és elhajtottak.
-Na végre elmentek. Már azt hittem sose mennek el.-nyugodott meg Kristóf.
-Ryannek dolgoznak. Láttam Austin kezén és az apja kezén az S betűt. Ugyanez a betű van Will kezén is.-gondoltam tovább a dolgot.
-Várj ezt honnan veszed? Will a bátyád.-érdeklődött Kristóf.
-Nem a bátyám. Asszem ideje lenne elmondanom valamit.-egyre idegesebb lettem.
-Figyelj először kérdeznem kell valamit.
-Mi lenne az?-már kezdtem félni a kérdésétől.
-Miért bízol bennem ennyire? Elvégre Ryan fia vagyok.-hát nem a legegyszerűbb kérdést tette fel.
-Azért bízom benned mert szeretlek. És eddig csak egyszer akartál rosszat de akkor sem magadtól.
-Azta.-lepődött meg.
-Miaz?
-Semmi. Hiányozni fogsz.-ránéztem és láttam, hogy egy könnycsepp gördült végig az arcán.
-Mikor jössz vissza?-kérdeztem aggódva.
-Nem tudom. Katie én nagyon féltelek. Mi lesz ha közben apám...-nem hagytam, hogy befejezze.
-Nem lesz semmi baj. Bízz bennem.-nyugtattam mert egyre jobban sírt. Magához húzott és hosszan megcsókolt. Majd szorosan ölelt.
-Ha bármi bajod esik csak magamat hibáztathatom.
-Ez nem igy van. És kérlek ne ostorozd magad. Ezt le kell küzdeni. Nekem van vele konfliktusom nekem kell lerendezni.
-Katie! Az én apám és kötelességemnek érzem hogy megvédjelek.
-Nem tehetsz róla, hogy apád ilyen.-próbáltam vigasztalni.
-Figyelj nem lesz könnyű ezt elmondani.-sütötte le a szemét.
-Mit?-kezdte rámhozni a frászt.
-Amíg távol vagyok nem hinném, hogy ez működne.
-Vagyis?-kezdett
-Én...-sóhajtott egy nagyot-szakítani szeretnék.-amikor ezt kimondta én lefagytam. Sokkot kaptam. Ő meg a nyakamba borult és elkezdett sírni. Elkezdtek folyni a könnyek az arcomon.
-Miért? -csak ennyit tudtam kinyögni.
-Mert tudom, hogy nem szereted a távkapcsolatot, ahogy én sem.-mondta és törölgette a könnyeket az arcáról. -elkezdtem sírni. El akartam indulni Oktán fele de visszahúzott és szorosan magához ölelt. Mégjobban elkezdtem sírni. Amikor elengedett elfutottam az istállóba, felugrottam Oktánra és szó szerint kivágtattunk. Hallottam, hogy Kristóf még utánam kiabál.

~Kristóf szemszöge~
Próbáltam utána kiabálni de semmi értelme nem volt. Csak vágtatott.
10 perc múlva megjött Dave.
-Katie merre van?-kérdezte flegmán semmi köszönés nélkül.
-Sírva elvágtatott. Megmondtam neki.-mondtam még mindig szomorúan. Dave gyorsan felnyergelte a lovát és elvágtatott vele az erdőbe. Nem mertem utánuk menni. Volt egy olyan érzésem, hogy Katie most látni sem akar.

~Katie szemszöge~
Sírtam nem bírtam abbahagyni. Egyfolytában Ryan mondata járt a fejembe. "Nem ártana rá is odafigyelni egy kicsit. A végén még olyat tesz amit mindenki megbánhat." Félek, hogy erre gondolt. Oda lovagoltam ahoz a házhoz ahol először találkoztam Ryannal. Ahogy megérkeztem leszálltam Oktánról ő meg egyből elkezdett legelni. Odamentem az ajtóhoz és bekopogtam. Nem jött válasz ugyhogy benyitottam. Ahogy beléptem valaki rámhúzott egy zsákot. Amikor magamhoz tértem egy székhez voltam kötözve. Aztán elém lépett egy alak.
-Mi járatban vagy erre aranyom?-kérdezte kedvesen Ryan.
-Figyelj csak beszélni jöttem veled nem háborúzni szóval nagyon hálás lennék ha elengednél. -mondtam egyre dühösebben.
-Te sétáltál be a csabdámba. Így is tudunk beszélni és sokkal nyugodtabban érzem magam ha nincs esélyed megtámadni. Tehát.-csapta össze a kezét.-Miről szeretnél velem beszélni?
-Csak azt akartam kérdezni hogy te tudtad?- ahogy ezt kimondtam egyből rámjött a sírás.
-Mit?- kérdezte kicsit meglepődve.
-Hogy Kristóf szakítani fog velem.-egyre több könnycsepp gördült végig az arcomon.
-Csak sejtettem. -lépett hátrébb egy lépést.
-De annyira biztosan mondtad hogy figyeljek oda rá mert olyat tesz amit mindenki megbán. -mondtam már sírva.
-Katie figyelj én nem tudtam biztosra. Csak egy véletlen megérzés volt.
-És akkor ezek után mit akarsz még tőlem? Eddig sem értettem mit akarsz. -kérdeztem egy kicsit megnyugodva.
-Ráérsz igaz? Hát persze hogy ráérsz nem igazán fogsz innen most sehova menni a mesém közben. -dörgölte az orrom alá. -Szóval.  Az egész úgy kezdődött, hogy én anyukáddal nagyon jóba voltam, ahogy apukáddal is. A legjobb barátom volt édesapád. Amikor összejöttem anyukáddal nagyon megharagudott rám. Másfél évig voltam együtt anyukáddal. Amikor szakítottam vele megint jóba lettünk apuddal. Kb 2 év múlva kaptam egy meghívót a szüleid esküvőjére. Nagyon mérges lettem és amikor te már megszülettél nászútra mentek. Ez pont jól jött. Kiterveltem egy autóbalesetet. Csakhogy a szüleid eltűntek és nem tudtam biztosra, hogy meghaltak e vagy sem. Feltehetőleg nem. Bevittelek titeket a kórházba majd a bátyádat csak az erdőbe tudtam elrejteni magamhoz teged meg a közelbe hagytalak Belláéknál. Tudtam hogy ott jo helyen leszel. És szemmel is tudtalak tartani. Aztán amikor kellőképp nagy lettél el akartalak rabolni, hogy a szüleid válság díjjat fizessenek érted. És az erődről nem is beszélve. Nagyon erős vagy. Ekkora energia mezőt még senki körül nem láttam. Anyukád is egy ilyen családból származott. A Ti családotok az utolsó fennmaradt őrző. Apukádé a föld, anyudé a szél, bátyádé a jég és a tied a tűz. Az egész családból te vagy a legerősebb.