Legenda És Szerelem

6.fejezet

A versenyen a húsz versenyzőből én a nyolcadik ként indultam.
Eddig nem voltam stresszes amíg meg nem hallottam a hatodik versenyző nevét.

-A következő versenyzőnk Will Diamond Katie nevű lován.-visszhangzott a hangosbemondó a lovardában. Ekkor a régi családomról beuhrott valami de elkezdett fájni a fejem.

-Jól vagy?-kérdezte Kristóf aggódóan.
-Persze csak egy kicsit fáj a fejem.
-Igyál egy kis vizet.
-Oké.

-Most következik Katie Diamond Oktán lován.-szólt a hangosbemondó.

-Megyek.-suttogtam.
-Sok szerencsét!
-Köszi.

Mindegyik akadály szinte jól ment és annak ellenére hogy nem tudtam koncentrálni Oktán kivűlről tudta a pályát és szinte az irányításom nélkül végig vitte. Ismét nem csalódtam a lovamba. Amikor végeztem a pályával gyorsan apa kezébe nyomtam a szárakat és beszaladtam Oktán boxába és sírtam, probáltam halkan hogy ne hallják de nem nagyon sikerült ugyanis Will odajött hozzám.

-Szia én Will vagyok! Mi a baj?
-Szia! Én Katie és semmi nincs csak néha jó kiengedni és most muszály volt.
-Értem.
-Megmutatod a lovad?
-Persze de utána te is a tiédet.
-Milyen szép. Szia Katie.-köszöntem halkan a lónak.
-Igen tényleg szép.
-Honnan kapta a nevét?
-Volt egy hugom és őt is Katienek hívták csak volt egy baleset ő 3 volt én megy 8. Pontosabban egy autó baleset elvileg meghallt de ki tudja én amikor magamhoz tértem egy kórházban voltam és nem tudom hogy ő él e még de azt tudom hogy ő hároméves szülinapjára kapott egy lovat akit úgy hívtak hogy...
-Múzsa.-vágtam a szavába.
-Igen honnan tudtad?
-Engem Katie Diamondnak hívnak és van két lovam az egyik Múzsa a másik Oktán.
-Te lennél a hugom?
-Szerintem, lehet?- és ekkor megöleltük egymást,csakhogy épp Kristóf figyelt minket. Jajj nekem most befog durcázni és csak egy módja van hogy megbékítsem elmondom neki azt a titkot amit Adam emlegetett.

-Most mennem kell.
-Várj Katie hova mész?-kapta el hírzelen a kezem.
-Lécci mennem kell.
-De én is veled megyek. Nem tudsz visszatartani.
-Nekem mindegy csak had menjek.
Gyorsan kifutottam az istállóból körülnéztem és láttam hogy Kristóf ott ül egy padon fogja Oktán szárait aki vígan legelészik a pad körül.

-Ez nem az aminek látszik.-ültem le a padra Kristóf mellé.
-Hanem akkor mi? Kiderült hogy van egy bátyád és biztos ő volt az?-vágta hozzám bunkó módon a szavkat.
-Hát nem fogod elhinni de ez az ábra.
-Neked most komolyan van egy bátyád?-kerdezte flegmán.
-Igen de lécci ne haragudj én téged szeretlek és nem lennék boldog nélküled és Oktán nélkül.
-Persze és mostmár a bátyád nélkül sem lennél az.
-Mit tegyek hogy megbékélj?
-Elöször is áruld el azt a titkot amit az az örült emlegetett.
-Huh már ennyi az idő mennem kell.-de ekkor szokása szerint megfogta a csuklómat és visszarántott.
-Nem muszály elmondanod csak akkor engem felejcs el mert nem bízól bennem.
-Mit csinálsz a hugommal engedd el és a lovát is.-jelent meg hirtelen Will.
-Hé Will hagyad ő csak a barátom.
-Aha persze ha a barátod lenne nem inkább a kezedet fogná a csuklód helyett.-ekkor ránéztem Kristófra akinek nem esett le mit akarok szóval hagytam az egészet.
-Szóval ő lenne a híres "bátyád"?-Rajzolt idéző jelet a levegőbe egy kézzel.
-Hogy beszélsz a hugommal?
-Will hagyd már.-erre Kristóf felállt és én is.-Fiúk elég legyen kérlek hagyátok abba.
-Én abba hagyom ha elengedte a csuklódat ez a .... inkább nem is mondom ki.
-Jolvan én elengedem de akkor felejcsen el.
-El is fog.
-Ne, ne menj el Kristóf lécci várj!
Ez most mire volt jó neked?-gyorsan felpattantam Oktánra csak úgy kobak nélkül és Kristóf után mentem.
-Katie azonnal szállj le a lóról kobak nélkül ne ülj fel!-kiabált utánnam Will de nem érdekelt.
-Várj Kristóf!-vágtam be elé a lóval és gyorsan lepattantam róla.-Lécci halgass meg!
-Megbízol bennem végre vagy sem? Én nem akarom ezt a dolgot erőltetni csak ezzel azt mutatod ki hogy nem bízol meg bennem.
-Tudom jól mit jelent ez csak hogy nem erről van szó.
-Hanem miről?
-Bármennyire is szeretném nem mondhatom el.
-Persze miért is hittem azt hogy most máskép döntesz és megbízol bennem de tévedtem.- és elekart indulni de Oktán nem hagyta elkezdett ügetni körülünk. Mintha azt akarta volna mondani hogy mondjam el neki nyugodtan mert én fontosabb vagyok számára mint bárki más. Amikor Kristóffal csókolóztam és Oktán meglátott minket mindig nyihogott boldognak tűnt és ügetett.
-Várj, elmondom.-mondtam lehajtott fejjel szomorúan mert hogyha ez a titok innen kikerül akkor Oktánt el is veszíthetem.
-Mondtam nem kell erőltetned.
-Akkor te nem akarod hogy járjunk?
-De csak ha eddig nem montad el akkor ne erőltesd majd ha úgyvéled hogy tényleg elakarod mondani akkor mond ne akkor amikor minden a nyakadban van.
-Ha neked ez jo akkor menj csak.-sírva leroskadtam egy padra és sírtam. Oktán ide lépkedett hozzám és a fejét idehajtotta az enyémhez.-Ahjj Oktán az emberek néha olyan érthetetlenek tudnak lenni lehet hogy a lovakat megértem de az embereket soha nem tudtam és soha nem is fogom.-Oktán csak egy halk nyerítéssel válaszolt. Ekkor Will leült mellém.
-Nagyon szemét az a srác nem is értem hogy tudtál vele járni.
-Úgy hogy én szeretem őt és ő is tudom hogy szeret csak most rossz napja van akárcsak nekem.-mondtam sírva. Kristóf pont felénk közeledett. Felálltam és elkezdtem közeledni felé Oktán meg követett pedig nem is vezettem.
-Katie én nem tudok nélküled semmit sem csinálni nem érdekel az a titok én nem erőltetem viszont szeretném ha továbbra is velem járnál és teljesen megértem ha most felpofozol és itt hagysz akkor azt megérdemlem.-mondta Kristóf már szinte sírva. A hátam mögül Will kezdett el sugdolózni.
-Jól mondja pofozd fel és hagyd itt megérdemli.
-Igazad van megérdemli de nem azt hanem...-és megcsókóltam.-...ezt.
-Nem úgy vélem ahogy viselkedtem egy csókkal kéne jutalmaznod.
-De én szeretlek és Oktán miatt nem mondhattam el mert azzal veszélybe sodornám őt.
-Megértelek ha Diamond forogna kockán én sem biztos hogy elmondanám.
-Gyere ülj fel Oktánra.
-De Oktán csak téged visel el a hátán.
-De hidd el veled kivételt fog tenni nem láttad hogy rajong érted, amikor együtt vagyunk mindig örül nekünk.
-Ha te mondod. Ezt hogy csináltad hogy ilyenre nevelted mintha tudnátok rendesen beszélgetni egymással.
-Igazából ez csak jött az évek során amikor megkaptam akkor még csikó volt és ahogy betanítottam csak én lovagoltam és te vagy az első ember akit felenged a hátára.
-Akkor ezt megtiszteltetésnek veszem. Te is felülsz?
-Persze csak én mögéd ülök. Vagy inkább menj be vele az istállóba szereld le és van egy jobb ötletem.
-Vágtázhatok is vele?
-Ha engedi, ő ért a szóból is úgyhogy ha vágtázni akarsz mond neki hogy vágta és be fog ugrani talán legalábbis nekem mindig beugrik.
-Akkor megyek a nyergesben találkozunk.
-Oké.
-Katie várj.
-Mivan?
-Hé ne beszélj így a bátyáddal.
-Miért és ne gyere nekem azzal hogy nincs jogom hozzá mert megtehetem.
-Jesszusom hogy birod te elviselni ezt a hülyegyereket egyértelmű hogy a lovadra fáj a foga.
-Persze biztosan, Oktán azt megérezné.-Will gyorsan körbenézett befogta a számat és berángatott a legnagyobb bokorba ahol 100% hogy senki nem vesz észre. Lefogta a kezemet és elkezdett kivallatni Oktánról.
-Beszélj mi az a titok ami veszéjbe sodorhatja őt.
-Egy nem fogok beszélni kettő szar bátyo vagy három meg engedj már el.
-Nem foglak mert tudom hogy az a hülyegyerek utánnad jön egyedül hagya a lovat és eltudják vinni a haverjaim.
-Miért csinálod ezt kinek dolgozol?
-Nekem.-szólalt meg egy hang a sötétben.
-Ki maga?
-Mr.Darke.
-Miii?
-Amikor Kristóf mesélt hogy megnyugtattad a lovat egyből beugrott egy terv a fejembe és azzal a lóval és a te tudásoddal milliókat szerezhetünk.
-Mindenki meg van őrűlve ebbe a világba.

~Kristóf szemszöge~

Vajon merre lehet Katie? gondolkodtam magamba. Raktam Oktánra egy kötőféket és elindultunk megkeresni Katiet. Oktán időközbe szagot fogott és talált egy titkos barlangot. Természetesen bementünk.

~Katie szemszöge~

-Katie?-szólalt meg egy ismerős hang de nem tudtam válaszolni mert Will befogta a számat.