Legenda És Szerelem

22.fejezet

Eljött a péntek és nem tudtam felkészülni. Remélem jól sikerül.

Reggel csak az első óra volt megtartva utána mindenki ment megcsinálni a lovát. Kapott mindenki egy óra gyakorlást.
Ezután megjött Mr. Duran.
Mikor megláttuk egyből a fedett pályára mentünk és sorakoztunk.
-Jónapot! -köszönt Mr. Duran. Annyira ismerős volt a hangja de nem tudtam kiéhez hasonlít.
-Jónapot! -köszöntünk kórusban.
Vanessa a kezébe nyomott egy névsort. Gondolom nem névsorrendben fog haladni. Nagyon drukkoltam hogy ne engem válasszon elsőnek.
-Katie Diamond. -szólt Mr. Duran. Majd mosolyra húzta a száját. Olyan érzésem van hogy amint meglátott már gyűlölt volna.
A többiek kimentek a pályáról és onnan kezdtek el figyelni.
Elindultam először köszöntem majd kimentem a patanyomra és vágtába ugrattam Varázst.
Összesen tíz akadály volt. Az első négy egy méter alatt volt.
1. 50 cm-es x
2. 50 cm dupla x
3. 70 cm meredek
4. 90 cm meredek
5. 1 m meredek
6. , 7. , 8. 110 cm két vágta ugrással köztük, meredek
9. 110 cm-es a hásó elötte volt egy 1 m-es meredek
10. 115 cm meredek
Ezek voltak az akadályok. Csak 8. ast vertem le de nagyon bíztam benne hogy bevegyen.
-Következő. Rachel Swift.
Sok sikert kívántam neki majd kimentem a pályáról.
-Ügyes voltál. -szólt Dave.
-Kösz.
Kristóf semmit nem mondott. Bár mondjuk elég gondterheltnek tűnt. Valamin nagyon gondolkodott. Aztán hallottam hogy azt mondja:
-Ezaz.
Nem tudom lehet rájött valamire vagy nem tudom de látszott rajta hogy nem stimmel valami.
-Katie. -szólt nekem Kristóf.
-Igen?
-Figyelj mondanom kell valamit.
-Hallgatlak.
-Kristóf Maslow. -kiáltotta Mr. Duran.
Kristóf bement a pályára köszönt és elkezdte a pályát.
-Szép volt. -mondtam Rachelnek.
-Köszi de azért te sem voltál semmi te tutira bekerülsz a csapatba.
-Ja jó lenne.

Mikor mindenki végzett leszereltük a lovakat. Vissza vittük őket a boxokba és bementünk a mi termünkbe.
-Mindenki nagyon ügyes volt. És szeretném kihírdetni hogy kik kerültek be a csapatomba.
Kezdem a fiúkkal. Dave Michel, Alexander Garcia, Kristóf Maslow.
A lányoknál viszont csak egy ember került be. Rachel Swift. -Kristóf és Rachel nevénél megcsuklott a hangja. Nekem itt valami nagyon nem stimmel. Nem akarok Rachel ellen lenni de ő kettő aladályt vert le én meg csak eggyet és Donna amúgy is bolond volt és nehezen tudta vissza tartani.
Vanessa is meglepődött de úgy néz ki rahagyja a dolgot Mr. Duranra. Itt valami nagyon bűzlik nekem ismerős ember és hang aztán nem kerülök be a csapatba.
Óra után mindenki kapott időt arra hogy kérdéseket tegyen fel Mr. Durannak. Én nem tudtam mit kérdezni úgyhogy az istállóba mentem Varázshoz.
-Katie. -szólt utánam Kristóf.
-Megvan amit akartam. Tudom most nem annyira vagyunk jóban meg ilyenek... -itt félbe szakítottam.
-Miaz hogy nem vagyunk jóban csak te szerinted nem vagyunk jóban ugyanis hozzám sem szólsz kerülsz engem én tudod jól hogy még mindig szeretlek csak te vagy ilyen szemét hogy ezt nem veszed észre.
-Most akarod hogy segítsek vagy nem?
-Ezt hogy érted?
-Úgy hogy az a pasas nem Mr. Duran.
-Hogy mi?
-Az Ryan.
-De... Ő.... Ő elment és hogy kerülne ide vagy ezt nem értem.
-Tudod jól hogy nem akarja hogy kijuss az olimpiára. És most ezt akadályozza meg.
-És mit csináljunk?
-Nem tudom de ezt nem hagyhatjuk annyiban.
-Majd később foglalkozok a dologgal egyenlőre kimegyek terepre lemozgatni Múzsát.
-Oké menj csak. Szia
-Szia.
Nem tudom mi tévő legyek. Lehet hogy ő már sosem fog szeretni. Legalább is nem úgy.
Megpucoltam Múzsát raktam rá egy pár ínvédőt és csak úgy kötőfékkel elindultam az erdőbe.
Nagyon jól esett egy kicsit kikapcsolódni. Messze a sulitól a fiúktól meg úgy mindenkitől. Kiértem arra a rétre ahova terepre szoktunk járni. De hétvégén ez az egész teljesen más. Ilyenkor akik járnak azok szoktak kijönni ide. A lovaknak van egy elkerített rész ahol addig legelhetnek. Megláttam Kristófot Elizabeth tel. Meg akartam fordulni de valahogy nem akart megmozdulni a kezem hogy megfordítsam a lovat. Végignéztem ahogy csókolóznak. Megfordultam a lóval és vágtába ugrattam. Egy darabig vágtáztunk majd letértünk az útról. Csak úgy mentünk a fák között. Nem tudtam merre csak úgy mentem. Egyszer csak megláttam egy kunyhót.
Múzsát kikötöttem egy fához majd bementem a kunyhóba. Bárcsak ne tettem volna.
-Katie már vártalak. -szólalt meg egy hang a sötét sarokból.
-Ki maga? -kérdeztem félve. Majd előlépett és teljesen megijedtem.
-Nem ismersz meg?
-Ryan. -mondtam meglepődve.
-Eltaláltad. Mond csak nem kéresz egy teát vagy ilyesmit? Gyere ülj csak le.
Leültem az egyik székre de nagyon féltem. Aztán valami büdös szagot éreztem és aztán képszakadás.
Nem tudom mennyi ideig nem voltam eszemnél de amikor felkeltem a székhez voltam kötözve.
-Mit akarsz tőlem Ryan?
-Tudod én már mindenhogy próbáltam neked keresztbe tenni hogy ne juss ki az olimpiára de úgy látszik más módszerhez kell folyamodnom.
Majd egy kést fogott a kezébe. Nyeltem egy nagyot.
-Nem beszélhetnénk meg?
-Te döntöd el hogy végezzek veled. Lassan vagy gyorsan? Ha gyorsan az kevésbé fog fájni.
Ekkor kinyílt az ajtó. És Kristóf lépett be rajta.
-Hagyd békén Katiet.
Ryan odament Kristófhoz és a fülébe súgott valamit.
-Nem apa engedd el. -ahogy ezt kimondta gyorsan a kezét a szája elé tette bennem meg megállt az ütő. Nem tudtam semmit mondani. Ryan Kristóf apja. Végig hazudott.
-Mármint Ryan. Jajj Katie én elakartam mondani.
Még mindig nem tudtam mit mondani.
-Mikor akartad elmondani? -hírtelen csak ennyit tudtam kinyögni.
-Most a válogatott miatt.
-Aha persze.
-Mivel tudom jóvá tenni?
-Még nem tudom.
-Befejeztétek mert akkor én elvégezném a feladatomat. -szólt Ryan.
-Ne, kérlek engedd el. -mondta Kristóf aggódva.
-De akkor hogyan akarsz kijutni az olimpiára ha ő az utadban van.
-Sehogy. Nem akarok olimpiára menni.
-Hát ha neked ez a döntésed de nagyot csalódtam benned.
Ryan elengedett. Kristóf az ajtó előtt állt. Aztán megragadta a kezem és kihúzott a kunyhóból.
-Katie figyelj én...én elakartam mondani csak nem találtam rá megfelelő pillanatot.
-Miért akarod ennyire hogy megbocsássak? Mással jársz és akárhol vagyunk mindig levegőnek nézel.
-Tudod mostanában Elizabeth nagyon kibírhatatlan lett és te nagyon hiányzol nekem. Úgyhogy mond mit kell tennem hogy megbocsáss?
-Azt hogy legyél őszinte hozzám akár járunk akár nem.
-Rendben érted bármit.
-Oké de azért ez nagyon rosszul esett. Amúgy segítenél?
-Persze.
Egy mozdulattal feldobott a lóra.
-Megvársz?
-Bocsi egy kicsit egyedül szeretnék lenni.
-Jó nem baj menj csak.

Mikor visszaértem elmeséltem Rachelnek mindent majd elmentem aludni.