Túlélők - A száműzött [1. Évad Befejezve]

11. rész

A vacsorához nem volt gyomrom, így a gyerekeknek adtam a sajátom. Anyáék késve de megérkeztek a vacsorára. Nekik sem volt túl jó hangulatuk. Rá kérdeztem a kihallgatásra de nem akartak róla beszélni. Rubens törte meg a csendet egy kis humorral.
- Tudjátok mi a leggyorsabb dolog a világon?
Fedde válaszolt: - Talán a fény?
- Nem talàlt.
- Akkor a gondolat?- kèrdezte apa.
- Nem! De ha nincs több tipp megmondom!
- Esetleg a hang?- kèrdeztem.
- Neeeem! Hàt a hasmenès, hisz mire arra gonolsz hogy felkapcsolod a villanyt, addigra kètszer is becsinàlsz!
- Fúj Rubens! Csattantunk fel mi lànyok. Persze apa ès Fedde jót mulattak ezen. Eztàn probàltam terelni a szót, hogy ezentúl minden rendben lesz, ès a holnap màr egy új nap.

Màr a lefekvèshez kèszültünk, nem bírom, be kell mennem a fogolyhoz.
- Jó estèt! Be lehet menni mèg a fogolyhoz?
- Igazàból màr nincs làtogatàsi idő, de magàval kivètelt teszek Calina kisasszony, de csak tizenöt perce van, aztàn jön az èjszakàs őr.
- Rendben csak pàr kèrdès ès jövök.

Bementem, szerencsère Meraf mèg nem aludt, sőt nagyon is èber volt, lihegett ès vèrzett a szàja.
- Szia! Veled mi törtènt? Miújsàg?
- Te minek jöttèl? Mit akarsz?- ezzel köpött egyet maga elè.
- Nem tudom elhinni hogy te tetted! De ha mègis, mit kezdenèl a kitèpett lapokkal? Valami itt nem stimmel!
- Màr mindegy holnap úgy is szàműznek.
- De ha te àrtatlan vagy mièrt bàntottak?
- Hogy elhallgassak. Azt ígèrtèk hogy a dèli szektorban èlők új lakóegysègeket kapnak, köztük a csalàdom. Persze ez csak beetetès volt hogy elvigyem a balhèt. A felesègem azt mondta senki nem kapott új otthont, mèg ők sem. Beszèlni akartam az egyik őrnek, de a felderítők ès a rendfenntartók tettek róla hogy ne legyek fecsegős kedvemben.
- Akkor ki volt ès mi ez az egèsz?
- Mèg mindig nem èrted? Ki irànyít mindent kislàny? Kinek jó ha minden így marad? Kinek àrtana a demokràcia? Egy làzadàs! Összeàllt a kèp?
- Egek ura! De mèrt èn ès a könyvem?
- Dèdnagyanyàd tudta az eső receptjèt, de ezt ők eltitkoljàk a mai napig, de te felfedhetted volna, ès mivel az alapítók leszàrmazotja vagy, hittek volna neked. Idővel mindenki mellèd àllt volna ès fellàzadtak volna a rendszer ellen!
- Hűha! Ez hihetetlen. Ès most veled mi lesz?
- Holnap lehet hogy meghalok, de lehet hogy csak kèt nap múlva. Ha szerencsèm lesz kibírom a dèl felè lèvő zàrt forràsig.
- Milyen messze van az?
- Gyalog nègy vagy öt nap, de addig kètszer is meghalhatok.
- Mièrt nem szöksz meg?
- Minek? Hova bújnèk itt? Csak megölnènek.
- Szóval dèlre mèsz? Ès hogy jutsz el a dèli túlèlő tàborig? Gyalog hónapokba is telhet!
- Tudom de van egy közös baràtunk, tőle kaptam ezt a kísèrleti kütyüt. Àllítólag ha beütöd a kívànt cèlt oda teleportàl, de emberen mèg nem teszteltèk.
-Swan! Ő is tudja azt amit elmondtàl?
- Igen, de màr hamarabb tudta mielőtt mondtam volna neki valamit.
- Ès most èn mihez kezdjek?
- Beszèlj Swannel, fogjatok össze, ès ne bízz senki màsban!
- Most mennem kell! Nem szabadna itt lennem.
- Rendben, ahogy mondtam ne bízz senkiben!
- Neked sok sikert a tervedhez! Remèlem túl èled!
- Köszönöm!
- Èg veled!
- Veled is!

Ahogy kilèptem, az őr mutogatni kezdett hogy haladjak ès tünjek el mert jön a vàltàs. Siettem vissza az alvó körletembe, de mèg mindig nem fogtam fel amit Meraf mondott. Èn mint egy làzadàs vezetője?! Ès amit a tanàcsról àllít, egyszerűen őrület! Magam sem tudom elhiggyem-e!?
Haza èrtem, de mèg izgatottabb lettem mint amikor elindultam. Megittam egy pohàr vizet, ès elvettem egyet anyàm kapszulài közül. Az segített lenyugodni, vègül àlomba szenderültem.