Túlélők - A száműzött [1. Évad Befejezve]

9. rész

- Hű nem irigyellek Fedde! Nekem elég az itteni rosszfiúkat elkapni, nemhogy óriás bogarakkal harcolni!- reagált Rubens.
- És a Zöldekkel mi újság ők léteznek?- szaladt ki a számon.

Fedde meglepődött, majd halkan annyit mobdott:
- Sajnos igen.
Megfagyott bennünk a vér, de erősebb volt a kíváncsiságom, így folytattam a kérdezést.
- És mik is ők valójában?
- Hüllő szerű emberek, vagyis az őseik emberek voltak, de ők így tudtak életben maradni. Hideg a vérük, és pikkelyes vastag bőrük van.
- Mit isznak meg esznek, hogy még életben vannak?- tört ki belőlem egy újabb kérdés.
- Csótányokra vadásznak, és azt mesélik vért isznak. Sőt ha egy meghal közülük lecsapolják a vérét majd megeszik a húsát.
- Egek ura! És ezek itt élnek a közelünkben?- kiáltottam fel ijedten.
- Megvan a saját területük, ha azon túl jönnek megöljük őket.
- De te honnan tudsz ennyit róluk, tán találkoztál velük?
- Nem, szerencsére nem. Csak a vének meséltek róluk.
- Hol élnek ezek a lények? - kérdezte kíváncsian apám.
- Azt mondták a hegyeken túl az első faluban húzódtak meg.

A halloktaktól mind megrémültünk, hisz eddig csak mesének hittük, de most kiderült hogy igazak a pletykák róluk. Szerencsére a gyerekek már nem voltak az asztalnál.
- De ha eddig betartották az egyességet, talán ezentúl is befogják?- szólalt meg reménykedő hangon anyám.
Nehezen tudtam ezek után mosolyogni. Én akartam tudni az igazat, de most kicsit megbántam, hogy folyton jár a szám.
Ez a nap is érdekesen indult. Ezért még napközben is a reggelinél felmerült témákon járt az agyam.
Az óráimon csak testileg voltam jelen, lelkileg őrlödtem az adott témákon. Vajon tényleg igaz? Szörnyek vagy még emberek? És ki lehet a relytéjes tolvaj? Vajon mire kellhet neki a naplóm? Ezeken morfondíroztam, a gyerekek közben egy példát számoltak, így nem tűnt fel nekik, hogy elbambultam. Rájuk néztem, és mivel úgy láttam minden rendben, ezért elmélyedtem a következő óra anyagában, és persze a megoldatlan kérdésekbe.