Túlélők - A száműzött [1. Évad Befejezve]

31. rész

Reggel arra keltem, hogy fázom. Kikászálódtam az ágyból, felöltöztem és le mentem. Hát persze! Ilájlá nyitva hagyta az ajtót, így besüvített a reggeli hideg szèl. A nap ép hogy csak a horizontot súrolta még, így oda kint sem volt még túl jó idő.
Felkeltettem Ilájlát, majd le mentem reggelezni. Szárított patkány hús, ''nyami a kedvencem.''  A fantasztikus reggelim után kezdtem valamit a hajammal, majd kiültem a nap felkeltét figyelni.
Olyan korán volt még, hogy az éjszakai őrök is csak bóbiskoltak. Mire a narancs korong az égboltra ért, Ilájlá is elkészült, így el indultunk a reggeli kiképzésre. Kint a sziklák mögött vártuk a többieket, egy negyed órán belül mindenki megérkezett, Odusz kivételével.
- Jó reggelt fiúk! Hát Odusz?
- Sziasztok! Azt hiszem hosszú éjszakája volt.- vigyorgott Jürgen.
- Hali! Héj Jürgen fogd már be a lepcses pofád! Biztos csak elaludt. - reagált Zémó.
- Reggelt! Most ez nem számít, majd jön ha akar. De moat kezdjük!- utasított Leon.

Kezdeztnek be melegítettünk, majd Zémó az íjászatról, míg Jürgen az íjpuskákról tartott kis előadást.
Már pont megfeszítettem az íjat, és egy zsák szenet céloztam be, mikor valaki a fülembe szuszogott. Ijedtemben kiengettem a nyilat, de sajnos csak egy közeli rom deszkájába állt bele. Épp fel akartam csattani, hogy mégis mi a fenéért zavarnak meg, mikor is Odusz sötéten izzó szemivel találtam magam szembe.
- Ti meg mi a jó büdös francot csináltok itt? Azt hittem megvártok, hisz tudtommal én vagyok a csapat vezetője!?
- Nézd Odusz vártunk rád, de véges az időnk, és ez amúgy sem rólad szól, hanem Calináról!- vetette neki oda Leon.
- Elég volt a veszekedésből! Egy csapat vagyunk! Odusz most hogy te is itt vagy már teljes a lét szám, szóval folytassuk!- csitítottam le őket.

Folytattuk az edzést, egyre ügyesebben találtam célba, így Jürgen szerint a dárda vetőt is ki próbálhatnám majd.
Az íjászkodást egy kis közel harc követte Odusszal.
Egymásnak feszültünk, ő kezdte a támadást, földre dobott, és már rúgni akart, de le rántottam a lábánál fogva, majd fel ugrottam, hogy azért mégse legyen olyan könnyű dolga velem. Jobb horgosok, rúgások, és harapások követték egymást. Mikor végkép nem talált rajtam fogást, a hajamat kezte tépni, én teljes erőmből hátra fejeltem, így be tört az orra, erre ő úgy álkapcson vágott, hogy még a szám is fel repedt.
Nem találtunk igazán fogást egymáson, de egyikünk sem akarta feladni. Már vagy húsz perce szenvedtünk egymással, mikor a távolból furcsa zajok ütötték meg a fülünk. Mozgolódást fedeztünk fel a tábor irányában, ez vetett véget a küzdelmünknek. Vissza indultunk a tábor felé, egyessével surrantunk be.
Én mentem utolsónak, már mentem volna a kisház felé, mikor valaki megragadott és a földre nyomott arcal.
- Te sima mit képzelsz magadról!? Azt hitted elég jó vagy Szerszif helyére?- gúnyolódott rajtam ülve Kriszalisz.
A döbbenettől moccani sem tudtam. Az járt az eszemben, valyon honnan tudja? Nem, az nem lehet hogy Odusz köpött volna, hisz ő volt az ötlet gazda.
Nem volt több időm gondolkodni, a fejemet a földbe verte, majd megdordított és gyomron térdelt. Eztán két erős harcos felemelt, majd a tábor közepére hurcoltak. Ott voltak a csapatból a többiek is, megverve és megkötözve. Oduszt egynelőre nem láttam, de ez nem jelent semmit, valyon mi történhetett?

Ahoy bogyók! Lassan az első évad végéhez közeledünk, köszi annak aki kitartott és olvasott. Annak meg örök hála aki csillagozott, vagy kommentelt. Ja és most se felejtsetek el vote-olni, vagy véleményt írni. Puszi nektek!