Túlélők - A száműzött [1. Évad Befejezve]

4. rész

A napom ugyan úgy indult mint a többi, reggeli a kantinban fél hétkor, majd tanítás reggel héttől egyig, aztán ebéd a gyerekekkel, kettőtöl tanulószoba háromig.
Ez után szabad vagyok, végre elindulhattam megkeresni a vándort, vajon hol kapott szálást?
Fedde biztos tudja, megkérdem tőle, úgy is útba esik felénk a felderítők szállása.
Kopogok, hátha van itt valaki, nyílik az ajtó, de sajnos nem Fedde az, csak az egyik társa Janke.

- Szia Janke Fedde itt van?
- Üdv! Nincs, a szabálysértőt engedi el éppen. Mit akarsz tőle?
-Csak kérdezni akartam valamit, ha látod szólj neki hogy kerestem! Köszi, szia!
- Nem ígérek semmit, de szia!

Milyen bunkó ez a Janke, remélem azért át adja Feddének hogy kerestem. A nagy siettségben az összes mappámat elejtettem, ami miatt félhangosan káromkodni kezdtem:
- A francba, ezek a hülye mappák! Mindig kicsúsznak a kezeim közül!
Ahogy felnéztem Swan állt előttem és épp lehajolt hogy segítsen felszedni azokat, de nem bírtam megállni hogy felne csattanjak.
- Szia! Tán beteg vagy hogy segítesz?
- Hali! Nem, nem vagyok beteg, mért ne segíthetnék?- kérdezte döbbent arcal.
- Mostanság még köszönni is nehezedre esik, nem hogy segíteni.- olyan keserű volt számomra ez a mondat mint a kanalas orvosság.
Swan egy egyzserű mondattal reagálta le: - Szívesen!
Közben átadta a mappákat, megfordult és elindult a másik irányba, de még vissza nézett, és oda vetette: - Nem csak körülötted forog a világ!
Nem értettem hogy változhat meg valaki ennyire egy év leforgása alatt?
Még szerencse hogy a mappákkal vacakoltam, mert így pont észre vettem a sarkon beforduló Feddét. Szinte rohantam a boldogságtól, hogy láthatom őt. Amint észre vett ő is felém sietett.
- Szia Édesem! Merre jártál?
- Szia Calina! a szabályszegőt kisértem haza, és te hová tartassz?
- Haza felé, de elejtettem a mappákat, és bele rohanatm Swanbe.
- Hm... Értem, és mondott valamit neked?
- Nemigazán, mért kellett volna?
- Nem, dehogy, gyere menyjünk haza kísérlek!
- Várj én a vándorral szeretnék beszélni!
- Most azonnal? Mi ilyen fontos?
- Semmi, de azt ígérted, ha a tanács elengedi beszélhetek vele!
- Rendben, de elég fáradt, szóval ne zavard sokáig!

Alig vártam hogy az ellátó részleg üres szobáihoz érjünk, hisz csak ott tudták elhelyezni.
Amint oda léptem hozzá, láttam a szemében a meglepettségett, sőt ijedtében még fel is ült. Nem tudtam mire vélni, így leültem az ágya szélére és mosolyogni kezdtem. Ettől nyugodtabbak lettek a vonásai, így teret adtam a kíváncsiságomnak.
Az ősi nyelv töredékét értettem, de megpróbáltam komunikálni vele a saját nyelvén:
- Ki vagy te, merről jöttél, hogyan élted túl, és hogyan értél ide?
- A nevem Pucktok, délről jöttem, túlélni vízhűtővel, napgéllel, és éjszakai túrával tudtam, és egy púpossal érkeztem.
- Mi az a púpos? - kérdeztem meghökkenve.
- Ha akarod megmutatom, egy közeli romban hagytam vízzel és élelemmel.- erre széles vigyor ült ki az arcára.
- Rendben, de nem perzsel a nap?
- Kend oda ahol a ruha nem fed.- ezzel a kezembe nyomott egy tégelyt.
Feddére néztem hogy esetleg femehetnénk-e most megnézni a púpost?
Erre ő szó nélkül vizet, és egy tőrt vett magához. Majd elkiáltotta magát: - Irány a felszín!