Túlélők - A száműzött [1. Évad Befejezve]

24. rész

Ahogy megfordultam rögtön megnyugodtam, csak Ilájlá az. Épp szólni akartam, de megelőzött.
- Bocs hogy megijesztettelek, csak meg akartam köszönni amit értem tettél. Cserébe meg tanítalak küzdeni.
- Te is meg tetted volna értem. Végre már, azt hittem soha nem jön el ez a nap! Milyen fegyverrel kezdünk?
- Azt hiszem a harci bárd kezdésnek megteszi, de nyugi mindenre megtanítalak, amit tudok.
- Köszönöm! Te kitől tanultál harcolni, talán a szüleidtől?
- Nem, a nővéremtől. De már egyik családtagom sem él.
- Sajnálom, igazából semmit sem tudok rólad.
- Nincs mit sajnálnod, a nővérem harc közben halt meg, a szüleim, noss ők azt kapták amit megérdemeltek.
- Ezt nem igazán értem, akarsz mesélni róla?
- Végül is nem titok. A táborban élők szülei mind olyanok voltak mint te. Egy víztoronyban élték túl a nagy harcot, de az erős nap és szárazság miatt nem tudtak a szabadban maradni. Az egyik túlélő őssejt kutató volt, aki úgy gondolta, ha a leendő gyerekeik génjeit hüllő génekkel vegyítik, mindent túl tudnak majd élni. A toronyhoz közel volt a laborja, ahol kígyókat is tartott.
Így jöttünk létre mi, a szörnyszülöttek. Amíg kicsik voltunk, csak undorodtak tőlünk, ahogy nagyobbak lettünk, már féltek is. Száműzni akartak minket, élelem és víz nélkül. Ezt mi nem hagytuk, fellázadtunk. A csatát csak úgy nyerhettük meg, ha végzünk velük, pedig mi nem ezt akartuk.
- Hú, azta! Szörnyű lehetett ez az egész! Bocs hogy szóba hoztam.
- No para! De te hogy kerültél ide?
- Röviden? Száműztek gyilkosságért.
- Tényleg megöltél valakit a suta kezeiddel?
- Nem, de így nem zavarom a korrupt Vének tanácsát. A nyakamba varták a dolgot. Sőt az egykori szerelmem és a bátyám is nekik segítettek. Rajtad kívül már csak egy barátom van, úgy hívják Swan. Már a déli túlélőtáborban kellene lennem, hogy találkozzunk. Talán nem is sikerült megszöknie, talán nem is érdeklem őt. De azért remélem újra láthatom egyszer.
- Úgy látom eddig se volt túl egyszerű az életed. És mért pont téged száműztek? Hisz ez előtt nem voltál túl veszélyes.
- Nem tudom pontosan, csak annyit tudok, hogy köze van dédnagymamám naplójához, ami családi erekjének számít. Talán abban van valami amiről nem kéne tudnom. A napló nélkül nem érdemes ezen rágódnom.
- Igaz, inkább a jelennel törödjünk, ne a múltal. Nem sokára közénk fogsz tartozni, mi leszünk az új családod.
- Persz, de ha nem gond lassan aludnék.
- Nyugodtan, jó éjt! Reggel találkozunk!
-Jó éjt! Pihend ki magad!