Túlélők - A száműzött [1. Évad Befejezve]

12. rész

Másnap reggel ahogy a folyosón sètáltam, hallottam hogy mindenki a száműzést várja már, ami reggeli után lesz.
De valahogy én már nem vártam. A reggelinél csodálkoztam, hogy se Feddét, se Rubenst nem láttam. Èpp egy kis szőlőt eszegettem, mikor megláttam Rubenst közeledni, intettem neki, de nem intett vissza. Mikor közelebb ért, láttam hogy egy bilincs van a kezében, azt hittem megint valami rossz viccre készül.
De ahogy oda ért elkezdett hablatyolni:
- Calina Dragomir az ellened felhozott vád gyilkosság, a sorsod az igazságos tanács kezében van.

Lesápadtam, ès a körülöttünk lévők is mind ledöbbentek. Nem értette senki mi ez az egész? Rà is kérdeztem:
- Rubens ugye csak viccelsz? Mi ez?
- Meraf Bharand megölésével vádolnak. Utoljára téged láttak nála.

Mindenki bámult, szinte senki nem hitte el azt ami történik, hisz tudták hogy egy légynek sem ártanék soha.
Persze most is akadt néhàny rosszindulatú pletyka fészek, akik váltig állították, hogy rég tudták mire vagyok képes hisz a szemem se áll jól.
Én a sokktól alig tudtam magamról, miközben a bátyám a tanács elé vitt. Ott az egyik tanács tag kedte meg a tárgyalást. Jobbomon Rubens, ballomon Fedde állt. Meglepetésemre egyik sem kelt a védelmemre, csak csendben álltak és hagyták hogy ítélkezzenek rólam.
A sok mellé beszélés közepette egy fontos szó ütötte meg a fülemet, ez a szó pedig ,,tanú''.
- Calina kisasszony önt látta az egyik őr utoljára távozni Meraf Bharand cellájából. Jöjjön be a tanú!- szólt azegyik tanács tag.

Kezdett érdekelni a dolog, hogy ki láthatott aznap?! Hisz az őr aki beengedett Jhonson nem árulna el, és tudja hogy élve hagytam ott Merafot.
Mikor kinyilt az ajtó meglepődve láttam hogy nem Jhonson jön be, hanem az őt vàltó őr George.
De hisz ő biztos nem làthatott, szóval hazudik. Vajon ki ölte meg Merafot, mert nem én az biztos.? Tutdtam bármit is mondanék nem segítene, mivel ez előre el van már döntve.
Az ítéletet a fő tanácsnok Fabian hirdette ki:
- Az ítélet azonnali száműzetés! A család ès a barátok elbúcsúzhatnak tőle, de maximum egy órát kap rá.

Kètségbe estem, de nem mutattam ki, vagy legalábbis igyekeztem elrejteni azt. Bedobtak az egyik kihallgató szobába és egyedül hagytak. Nem tudtam hogy sírjak vagy nevessek, hisz engem nem öltek meg, csak a biztos halálba küldtek.

Na baby bogyóim!Köszi azoknak akik olvasnak, vagy fognak! :) Ha komiztok votoltok vagy megosztotok azért írtó hálás leszek! All the love B. XOXO