Túlélők - A száműzött [1. Évad Befejezve]

8.rész

Reggel korán ébredtem, de ő már nem volt mellettem. Csak egy cetlit hagyott: ,, Talizunk reggelinél, edzeni mentem! "
Kissé kómás voltam még, így nehezen találtam a mamuszom, de végül meglett. Belebújtam és már rohantam is haza, hogy a szüleim ne vegyék észre hogy nem töltöttem otthon az éjszakát. Szerencsére szinte üresek voltak még a folyosók, így nem látott senki pizsiben és mamuszban rohanni. Bele gondolva elég vicces látvány lehetek.
Haza értem mielőtt a szüleim felkeltek volna. Gyorsan ledobáltam a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Ekkor jutott eszembe hiába is nyitom a meleg vizet ilyenkor még nincs. Ugyanis meleg víz reggel hat és félhét között meg este hét és nyolc között van csak.
Sajnos a víz mennyisége is korlátozva van. Fejenként huszonöt liter jut tisztálkodásra meg fogmosásra, plussz napi két liter fogyasztásra per fő. Manapság a víz többet ér mint régen az arany. Ezért egyesek kéklő aranynak, mások folyékony gyémántnak hívják. Próbáljuk minél jobban kihasználni a raktár készleteinket.
A szennyvizet leszűrjük majd addig tisztítjuk, míg újra nem hasznosítható nem lesz. A fűtés rendszerbe kerül az újra nem hasznosítható folyadék, amit száz celzius fokra hevítenek, persze ez a csövekben keringve lehül, így a rendszer állandó huszonöt fokot biztosít.
A felszínhez képest kellemes a klíma, de persze, nyári hónapokban a fenti hőt használjuk fűtésre, hisz olyankor oda fenn akár hatvan fok is lehet a napon. Télen csupán negyven fok körül alakul az idő, de ilyenkor az erős szél miatt gyakori a homokvihar is. Mára már csak ez a két évszak maradt meg a nyár és a tél. Fűtenünk pedig azért kell, mert itt lenn nulla fok lenne a hőmérséklet, mivel olyan jól szigetel a sok föld és a kövek amik fölöttünk vannak.
Na de elég az agyalásból attól még hideg marad a víz, így gyorsnak kell lennem!
Felkapom az egyen ruhám ami fekete rajta egy kék v alakkal a melkasomon.  Ez az oktatók megkülönböztető színe.
Az orvosok és ápolók ruháján kékeszöld a v, a rendfentartóké barna, a felderítőké homok színű. De ott vannak a kertészeti részlegben dolgozók, na ők citrom színt kaptak a feketéhez, a technikai munkások lilát, a tudományos területeken dolgozók szürkét, és a vének vöröset viselnek. A gyerekeknél egyszerű a fiúk világos kéket, a lányok narancssárga v betűt kapnak.

Hoppá a nagy gondolkodásban le késem a reggelit. Hátha Fedde tud már valamit a könyvemről!

Anya és apa olyan vidáman indultak a kantin felé, nem volt szívem elmondani hogy tegnap betörtek hozzánk és elvitték a naplót. Így csak slattyogtam utánuk és néztem milyen boldogok együtt. Remélem egyszer Feddével mi is ilyenek leszünk.

Micsoda véletlen pont ő jön velem szemben a barátai társaságában. Azt vártam hogy oda jöjjön hozzám, de csak dobott egy puszit és mosolyogva tovább ment. Úgy látszik még mindig a barátai az elsők.
A reggeliért való sorban állás után leültünk a szokásos asztalunkhoz. Fedde egy nagy mosolyjal az arcán ült le hozzánk. Csak annyit mondott hogy hallott valamit a könyvemmel kapcsolatban.

- Rubens, lenne egy ügy amiben a segítségedet kérném! Van egy gyanús alak a belsőbb részeken talán ő vitte el Calina naplóját!
- Mi eltűnt a családi napló nekem mért nem szóltál?!- csattant fel Rubens.
- Hát... Nem akartalak ilyen aprósággal zavarni, biztos van fontosabb dolgod is.
- De hisz ez fontos! Mivel ez egy családi erekje, másrészt ha valaki ellopta az azt jelenti van egy tolvaj köztünk.
- Ne aggódj Rubens! Ma utána nézünk ennek a dolognak, de hagyjuk is ezt a témát! Mi újság Luna néni?- és már terelte is a szót Fedde.
- Most teszteljük a polipkarokat a műtőben. Egész jól haladunk. Már egy szívműtétet is ellehet végezni a robot karokkal. Persze az irányítást egyenlőre mi végezzük. És a felderítőknél mi újság? - udvariasan vissza kérdezett anyám.
- Senmi különös néha össze futunk néhány mutánsal, de távolról nem veszélyesek így könnyen ki tudjuk lőni őket.
- Mik is ezek pontosan?- érdeklődött apám.
- Nagy csótányok, skorpiók, ritkán óriás patkányok.- felelt Fedde.