Túlélők - A száműzött [1. Évad Befejezve]

29. rész

Ebéd után végre jutott időm egy kis pihenésre, de vahogy nem voltam túl nyugodt. Ittam egy korty vizet, majd a falon lévő régi térképeket kezdtem el bámulni. Most először gondoltam rá, hogy régen ez egy katonai támaszpont lehetett. A délieket  kezdtem el keresni, magát a déli területet megtaláltam, de szembesülnöm kellett a hatalmas távosággal. Esélyem sincs, hogy eljussak oda, főleg nem egyedül.
A nagy gondolkodásban majdnem elfejtkeztem a találkozóról. Ilájlá jött be hozzám, hogy emlékeztessen, hogy ma még egyszer ''megkínoznak''.
- Indulj te először, tíz perc és megyek utánad.
- Rendben, de ne késs, mert Odusz leüvölti a fejed!- ezzel ott hagytam, és a déli kapu felé indultam.
Szerencsére még sziesztáztak a többiek, így csak az őrség tagjaival találkoztam. Ők meg azt hiszik a vadászatot gyakorlom, végül is fél igazság.
A kapun túl futni kezdtem a nagy sziklák felé, hisz azok mögött nyugodtan gyakorolhatunk, de ha úgy adódik időben vissza tudunk menni.
A fiúk már ott vártak rám, és Ilájlára. Amint oda értem kérdezősködni kezdtek.
- Hát Ilájlát hol hagytad? Tán elszállt a bátorsága?
- Nyugi, nem soká jön ő is, de feltűnő lenne, ha egyszerre jönnénk ki.
- Na gyere addig felkészítünk pár dologra!- intett oda Leon.
Kétségbe esett fejjel, de oda sétáltam. Majd neki kezdett magyarázni.
- Ma fegyver nélkül is megtanítunk támadni. Elsődleges célpontok, a torok, a gyomor, és ha férfi akkor ágyék is. Persze az se rossz amit reggel csináltál, azaz ki gáncsolni a másikat.
Sőt az éles helyzetekben piszkos lesz a harc. Mindent lehet, homokot szórni a szemébe, megharapni, eltörni a csontjait.- sorolta volna tovább, de leintettem.
- Jó felfogtam, élesben bármit lehet. De akkor ütni és rúgni is megtanítottok?
- Igen, először Zémóval kezdesz, negyed órán át csak támadhatsz.
Ezzel már oda is lökött Zémóhoz, eközben oldalra pillantottam és láttam ahogy Ilájlá megérkezett. És puff már kaptam is egy ütést, nem fogta vissza magát.
Az ütéstől kicsit megtántorodtam, majd Ilájlá hangja visszarántott a jelenbe.
- Gyerünk Lina! Támadj!- kiabálta.
Megráztam a fejem, majd bele kezdtem a támadásba. Nyakra támadtam, ahogy mondták, de Zémó úgy kivédte az ütésem, mintha csak egy ötéves gyerek lennék.
Akkora erővel csapott a kezemre, azt hittem ketté törik.
De nem adtam fel, ahhoz hogy legyőzzem Szerszifet, először a saját korlátaimat kell átlépnem.
Zémó éppen a bordáimat sorozta, mikor fel tűnt hogy a bal keze gyengébbet üt mint a jobb. Így amint kikerültem az öklei fogságából, egy jól irányzott rúgást mértem a családi ékszereire. Most hogy előttem térdelt, kezelésbe vehettem a bal vállát, sőt néhány csapásom még a fejét is eltalálta.
Azt hittem legyőztem, de az igazi kemény menet csak most kezdődött.
Amint megszűnt a fájadlom a déli vidékén, újra támadni kezdett. Elkapta a lábaimat, leterített a földre, felém magasodott, majd ütlegelni és rugdosni kezdett.
Egy pilanatra össze akadt a tekintetünk, és láttam a szemében valamit ami igazán meg lepett, igen dühös is volt, de ez mellett szomorú is. Ekkor értettem meg, nem azért teszi mert élvezi, hanem mert meg kell tennie.
Ebből merítettem erőt, így sikerült elkapnom az épp felém lendülő lábát, bele haraptam, a pillanatnyi fájdalomtól meghátrált. Ezt kihasználva feltápászkodtam, de közben ő is új erőre kapott és megindult felém. Az adrenalin extra erőkkel ruházott fel, na meg az elsöprő vágyam a győzelemre, ami arra késztetett, hogy a legnagyobb erőmet kifejtve bele könyököljek a gyomrába. Ettől kicsit megrogyott, és összehúzódott.  Megfogtam a feje két oldalát és orrnyergen fejeltem. Nagyon fájt, de neki még jobban. Hallottam a reccsenést, majd kifeküdt. Ezt a kört én nyertem, de van még hátra három.
Odusz végre megszólalt:
- Letelt a tizenöt perc, szép volt Calina! Egy kis pihenő, aztán Jürgen a következő!
Közben oda sétáltam Zémóhoz és kezet nyújtottam neki. Mivel még mindig a földön ült és a vérző orrát fogta.
- Ne haragudj Zémó nem akartam eltörni!
- Nyugi volt már ennél rosszabb is. Amúgy szép volt kis lány! Gyere csak közelebb!
Oda léptem mellé, letépte a trikóm alját, azzal törölgette az orrát és a vért a kezéről. Miután el állt a vérzés, egy mozdulattal helyre rakta az orrát.
Engem ez nagyon megdöbbentett, hogy ennyire lazán kezeli a fájdalmat.
Azt hiszem van még mit tanulnom tőlük.