Túlélők - A száműzött [1. Évad Befejezve]

14. rész

- Miért mi az igazság?

Erre ő megállt velem szemben, és szinte nevetve közölte:
- Csak egy feladat voltál! Tudták ha hozzád kerül a könyv és megfejted, az a meglévő rendszer végét jelentené. Meg kellett szereznem, de a bátyád túl kíváncsi volt. Meraffal megeggyeztem, de utólag meggondolta magát. Elkellett őt intéznem, és biztosítottam az őrt a tanács nagylelkűségéről. Azt hitted érzek irántad valamit, hisz olyan vagy mint egy gyerek! De már mindegy, holnapra úgyis meghalsz. - vetette oda kifelé menet.

Most rosszabbul éreztem magam mint ez előtt valaha. A bátyám legalább bocsánatot kért, és ő legalább nem ölt meg senkit. Potyogtak a könnyeim, azt hittem már nem jön látogatóm, így szabadon sírhatok.
Újra nyikordult az ajtó, felnéztem és Swannal találkozott a tekintetem. Bejött csendben megölelt, majd némi hallgatás után csitítani kezdett.
- Shhh! Már itt vagyok, már senki sem tilthat el tőled!- sóhajtott egyet, majd folytatta. - Fedde meg fenyegetett, ha a közeledbe merek menni megöl. Sőt a bátyádnak is azt hazudta hogy zaklatlak, ezért volt ő is agresszív velem. Èn meg túl gyáva voltam hogy beszéljek veled.
- Már nem számít Svan, egy pár napon belül úgy is meghalok.
- Ha rajtam múlik nem! Nézd ez a ,,karperec'' adjon erőt, és kitartást neked!

Rögtön rájöttem, hogy ez egy teleport karkötő, így lesz eséjem eljutni a déli táborba. De nem tudom hogyan működik, és hogyan kéne rá kérdeznem?
- Swan hogyan is segít ez nekem?- próbáltam kipuhatolni a használatát. De ő félre értett.
- Calina rakd a csuklódra, és gondolj számodra kedves helyre.

Majd oda kint probálkozom vele, de most még elbúcsúzom Svantől.
- Remélem látlak még a jövőben, már egy éve nem beszéltünk, bekéne pótolni. - mosolyogtam rá könnyes szemmel.
Megfogta a kezem, majd bíztatni próbált.
- Tudom hogy látjuk még egymást a jövőben, legalábbis én megtennék bármit hogy veled legyek majd.- mondta ki csillogó szemekkel.
Most értettem meg, hogy mért volt mindig fülig vörös, mikor velem beszélgetett. Szerelmes belém, elmosolyodtam a felismeréstől. Megszólalni alig tudtam.
- Remélem így lesz!
Ő ezt konkrétan igennek vette a szerelmi vallomására, így megcsókolt. Nem tudom mit érzek most, így nem csókoltam vissza. Láttam hogy rosszul esett neki, így próbáltam oldani a feszültséget.
- Én most nem érzek semmit, összetört a szívem. Téged kedvellek, de ez most nem alkalmas. Most első a túlélés! Ha tudtam volna korábban, talán lehetett volna köztünk valami.
Rám nézett, elmosolyodott, megölelt, és a fülembe súgott.
- Menj délre, két hét, és én is ott leszek veled. A karkötővel oda találsz.

Szorosan magamhoz húztam, jól esett hogy ennyire hisz bennem, és hogy van még valaki akire számíthatok. Ezt a meghitt pillanatot szinte azonnal megtörte az ajtó nyikorgása.

Ahoj cuki makik! Köszi puszi annak aki olvas, vagy valami nyomot hagy! Imádat nektek olvasók! :-) :-*