Túlélők - A száműzött [1. Évad Befejezve]

19. rész

Fent állt egy nő, fáklyával a kezében. Lentebb lépett, ekkor láttam csak meg, hogy a bőrét sárga és fehér pikkelyek borítják.
Meglepődött, de kedvesen mosolygott rám. Én meg úgy meglepődtem hogy csak zagyvaság jött ki a számon.
- A kolonc vagyok, akarom mondani Calina. Te biztos Ilájlá vagy.
- Igen, de mivel idefent voltam nem halottam, mit is mondott Odusz? Valami csalit említett, te lennél az?
- Sajnos igen. Odusz evést és agyagot említett még.
- Gyere lent van a konyhám.

Lementünk, egy pici helységbe, ahol két szék és egy kis kerek asztal volt. Leültetett, elfújta a gyertyám, felrakta a falra a fáklyát, és elém rakott egy tál fekete trutyit.
Majd így szólt:
- Rakd el a gyertyát, jól fog jönni még, azt meg edd meg!
Eztán át nyújtott egy fából készült kanalat.
Gyanakodva néztem rá, de ő megnyugtatott, hogy nem mérgező, csak undi. Segít életben maradni. Nagy nehezen bele kanalaztam, olyan furcsa ìze volt, hogy az első falatot vissza köptem. Döbbenten rám nézett Ilájlá, s végül felcsattant.
- Ne pazarolj! Ha nem eszed meg éhen halsz! Bár azt sem tudom eddig hogy maradtál életben?! Nekünk csak ez jutott! De te ezt hogyan is érthetnéd?! Ahh mindegy, inkább elmegyek friss agyagért. Mire vissza jövök edd meg!
Nyitva hagyta az ajtót, de nem szöktem meg, mivel igaza van, egyedül nem élném túl a sivatagot. Ez a hülye transzperec meg nem tudom hogy működik. Hiába nyomkodom, nem csinál semmit, hogy a franc vinné! Úgyhogy inkább neki álltam belapátolni a trutyit. Egy idő után megszoktam az ízét. Mire vissza jött Ilájlá, addigra nagy nehezen megettem.
Egy edényben vöröses agyagot hozott, de még mindig nem értettem minek? Elvette előlem az üres tálkát, majd valami olajos anyaggal mosta el. Végig nézett rajtam, majd megjegyezte:
- Elég koszos vagy, mikor tisztálkodtál utoljára?
Lassan végig gondoltam, majd szinte suttogtam a szégyentől:
- Kèt napja fürödtem utoljára.
Ezen ő teljesen kiakadt, persze nem értettem miért, de mikor hevesen kezdett magyarázni, rá jöttem.
- Micsoda? Ti vízben fürdötök? Mikor nekünk még inni is alig jut! Ez aztán a luxus! Mekkora önzés ez a részetekről! Persze te ezt eddig nem tudhattad...
Megfogta a kezem és egy szűk helyiségbe vezetett. Tele volt mécsesekkel, az egyik edényben vörös nevdves agyag, a másikban szárított gyógynövények. Elmondta hogyan használjam őket, majd megkért hogy adjam oda a ruháimat, ő pedig keres nekem tisztát. Hallottam ahogy a cuccaim közt matat, majd hangosan oda szólt.
- Mik ezek a régi ruhák?
- Egy régi színházban találtam, azt hiszem fellépő ruhák!
- Találtam pár használható darabot, át alakítom, ha nem gond!
- Felőlem, nekem mindegy!

Egy pokrócba csavarva àlltam a szobában, mikor benyitott Ilájlá, és oda dobott nekem egy fekete bőr nadrágot, és egy barna velúr mellényt. Végül vigyorogva megszólalt:
- Ezeket nem kell mosni!
Aztán hozzám vágott pár dobozt, amikben tiszta fehérneműk voltak, csak annyit fűzött hozzà:
- Ezeket oszd be!
- Honnan vannak?
- Egy régi bolt romjai közt találtam, ahogy a ruhákat is.
- Köszi, és most ha megengeded felöltöznék!
Ki ment, magamra kaptam a göncöket, szerencsére illettek rám. Amint ki léptem az ajtón, kezembe nyomott egy bakancsot, és hozzá tette hogy készüljek fel, mert nemsoká megyünk vadászni. Nem igazán örültem a hallottaknak, főleg hogy én leszek a csali.

Oda kint már a húsz legjobb harcos összegyült, kezükben lándzsák, harci bárdok, fejszék. Mellettünk könnyű fémvázas homokfutók, a tetejükön autómata dárda vető, olyasmi mint a számszer íj. Rögtõn érdeklődni is kezdtem a homokfutók iránt.
- Mivel működnek ezek a szépségek?
- Fekete olajjal. Te lennél a csalink?
- Igen, de remélem gyorsak lesztek, és nem esznek meg.
- Hmm... Mi vagyunk a legjobbak, ezt garantálom!
Beültünk a homokfutókba, és elindultunk a nap irányába, a sivatag felé.