II. Marguerite • Paul Lahote ff. / Hun.

09.

Az apró konyhát rántotta szag töltötte be, miközben az ablakot halkan ütötte az eső, s az emeletről leszűrődött a zuhany tompa hangja, mikor Paul elment lefürödni, míg én valami ehetőt próbáltam összedobni az itthon találtakból. Ilyenkor örültem, hogy régebben kénytelen voltam megtanulni főzni, ha leakartam szoktatni magunkat a rendelt kajákról és a gyorsbüfékről. Sem nekem, sem apunak nem tett volna jót, ha még évekig azokon élünk.

Tekintetem olykor akaratlanul is a tornácra siklott attól félve, hogy a szakadó eső tönkre teszi a virágaim, de szerencsére azoknak semmi bajuk nem esett, nem érte el őket a víz.

Egy idő után arra kaptam fel a fejem, hogy már csak az eső halk kopogása töri meg a csendet, majd az én ügyetlen zizzenésem, ahogy félre nyúlva egyik ujjam becsúszott a kés alá, miközben kenyeret vágtam, s felnéztem az épp utolsó lépcsőfokról is lelépő fiúra.

Nem tudnám eldönteni, hogy azért nyúltam félre, mert megijedtem vagy mert akaratlanul is lefoglalt félmeztelen testének és még vizes hajának látványa. Azzal győzködtem magam, hogy az első opció az igaz, miközben magamban teljesen biztos voltam benne, hogy izmos mellkasán megcsillanó vízcseppek okozták pillanatnyi figyelmetlenségem.

Nem beteges ez? Úgy értem egy nálam majdhogynem öt évvel idősebb férfihoz vonzódom, mert valóban; egyre inkább felébredtek bennem azok a dolgok, amikről eddig még csak fogalmam sem volt.

- Hagyjad, csak béna vagyok – húztam el a kezem, mikor ő se perc alatt előttem termett és jobban megakarta nézni vérző ujjam.

- Ne nézelődj, ha közben késsel babrálsz – mondta megrovón, makacsul ujjai közé fogva vékony csuklóm, hogy ne tudjam előle elhúzni. – Nem mély, de be kellene kötnöd legalább egy zsebkendővel – magyarázta, s mielőtt válaszolhattam volna már hallottam is a víz pár pillanatra megszólaló csobogását, ahogy egy szalvétát bevizezett.

- Hé! – húztam el a kezem, mikor megéreztem a csípős érzést. – Ez fáj! – panaszoltam, mire akaratlanul is felnevetett.

- Akkor máskor ne vágd el a kezed – tanácsolta fölényesen, mire csak kiöltöttem rá a nyelvem, de persze gondolhattam volna, hogy nem állja meg szó nélkül.

- Vigyázz, mert leharapom – mosolyogta zavartalanul, mire kerülve átható pillantását ujjamra szorítottam az elázott szalvéta darabot és próbáltam eltűnni zavarba ejtő, szinte felfalni készülő tekintete elől. Komolyan mondom, néha már amiatt féltem, hogy egybe lenyel, noha nem pont kannibalizmus szándékából...

- Inkább elmegyek lezuhanyozni, amúgy is kész van a tojás... – mormoltam, mire csak szórakozottan bólintott és elállva utamból már meg is indultam az emelet felé, ahol aztán összeszedtem a cuccaim és bevonultam a fürdőbe.

A tükör halványan párás volt, ahogyan beléptem az apró helyiségbe, a levegő fülledt volt és meleg. Még éreztem a sampon és tusfürdő illatát.

Gyorsan levetkőzve beálltam a meleg tus alá, s hagytam, hogy a forró cseppek engedelmesen simítsanak végig éppen aktuális testrészeimen, miközben a hajam is tincsekbe ázott a hátamra.

A sampon illata csak még inkább beitta magát az orromba, ahogy végig simítottam vele most barnábbnak tűnő hajamon és csavartam fel a fejem búbjára, hogy újra rá engedve a vizet lemossam magamról a habokat.

Mikor talán negyed óra múlva kiléptem a fürdőkádból a tükröt már teljesen eltakarta a pára, s mikor letöröltem azt szinte megijedtem saját tükörképemtől, vagyis inkább kócos hajam állásától. Úgy néztem ki mint egy madárijesztő szénaboglya hajszerkezettel.