The Art of Mending a Broken Heart (magyarul - hungarian translation)

2. Fejezet: Riverside új rosszfiúja

Motorral száguldottam a suli parkolójába és leparkoltam az egyik „Hivatalos Személyeknek fenntartott" felirattal ellátott parkolóhelyre.

A Chicagóba küldés valóban büntetés volt, de a szüleimnek is megmondtam, hogy a motorom nélkül nem megyek sehova. Levettem a sisakomat, és feltettem a napszemüvegemet. Az emberek máris engem bámultak; kétségkívül egy jó nap elé nézünk.

Önelégült mosollyal az arcomon elindultam a Riverside főiskola felé, és úgy tettem, mintha már uralnám az egész helyet, ami valószínűleg pár napon belül igaz is lesz.

Egy kis irodában való flört után felvettem az órarendemet, és elindultam az első órámra, ami a tizenkettedikes angol. Megvártam a csengőt, csak utána nyitottam ki az ajtót, hogy megzavarjam a tanárt.

A tanárnő először mogorván nézett mert azt hitte későn érkező diák vagyok, de aztán kíváncsian nézett vissza rám.

- Elnézést a zavarásért, de ez a tizenkettedikes 12-es angol Ms. Stone-nal? - Kérdeztem olyan udvariasan, amennyire csak lehet, egy mosollyal az arcomon. Ms. Stone fiatal volt, valószínűleg csak most végzett az egyetemen, és szemmel láthatóan ideges volt.

- Oh igen, az – dadogta, és pirulni kezdett. – És te pedig?

- Jack Burner vagyok – adtam oda az órarendemet. – Most költöztem ide Floridából.

- Rendben, Mr. Burner. Becky mögött van szabad hely – odanéztem abba az irányba, ahova mutatott, és egy csinos lányt láttam, aki önelégült mosollyal húzta ki magát.

~

- Becky – mondtam a vállára tett kézzel, mikor kisétáltunk az óráról. – Annyira szép neved van, az anyukád után kaptad?

- Oh istenem, dehogy – mondta Becky undorodva. – Az anyukám neve Vicky, az szörnyű lenne.

Nevettem. Mindkét név szörnyű volt...

- De a te neved tényleg aranyos – csavargatta a haját tökéletesen manikűrözött körmeivel.

Atyaég, ez túl könnyű volt.

- Szóval, mit kell tennie egy hozzám hasonló fiúnak ahhoz, hogy egy olyan elbűvölő lánnyal ebédelhessen, mint te? – Kérdeztem, Becky pedig kacarászni kezdett.

Ebédszünetre már egy kisebb csoportot is magam köré gyűjtöttem a suli legcsinosabb lányaiból. Szép az élet.

- Hey Becky, ki a kis barátod? – kérdezte egy mögöttem álló fiú. Az asztalnál ülő lányok közül mindenki rá nézett.

- Szia Kale, ő itt Jack Burner – mondta Becky. Hátrafordultam, és két fiú állt mögöttem. Egyik sem nézett ki túl boldognak.

- És van Jack-nek bármiféle oka is arra, hogy a barátnőmmel üljön? – bámult rám Kale.

- Babe, ne legyél féltékeny seggfej. Jack új itt, csak körbevezettem.

- Nos – Kale a vállamra tette a kezét, és felállított – Szerintem egyedül is körbe tud nézni.

- Kale – mondtam kissé mosolyogva, hogy lássa nem félek tőle – Beszélgessünk egy kicsit.

- Rendben – mondta Kale idegesebben – Beszélgessünk.

A mögötte álló barátja vigyorgott, és követett minket, ahogy az udvar felé vettük az irányt.

- Szóval – kezdtem, ahogy kiértünk a napra – Látom, hogy problémát okozok.